Szeptember 29-én a magyarországi Kecskés László Társulás és Komárom város önkormányzatának a támogatásával emléktáblát helyeztek el a Beneš-dekrétumok által meghurcolt martosi magyarság emlékére a református templom falán.
A megemlékezés szombat délelőtt 10.00 órakor kezdődött ünnepi istentisztelettel, melyen igét hirdetett Dobai Sándor esperes a Rm 8,31 alapján: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Igehirdetésében a történelmi eseményeken keresztül mutatott rá arra, hogy Isten nem hagyta el a magyarokat a külső elesettsége ellenére sem az első világháború után. „Az elnyomás még erősebbé kovácsolta népünket. A régi hímzett falvédők és faliképek a bizonyságai annak, hogy népünk szeretett együtt élni – és erőt meríteni a szebbnél szebb Igékből: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – olvashatták szinte minden házban. A Müncheni egyezményt követő 38-as visszacsatolás azt az illúziót keltette, hogy mindent szépen visszarendezhetünk. Majd jött a II. világháború minden borzalmával és tragédiájával és meg kellett tapasztalni, hogy Isten nem a mi elképzeléseinket váltja valóra, még a hamisan visszaszerzett egységünket sem nézi el, hanem azt várja, hogy térjünk meg, és kérjük az ő eligazítását, az ő vezetését és akkor tapasztalhatjuk meg, hogy ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? A háború után hiába vártuk a csodát. Nem a várva-várt béke ideje, hanem a hontalanság évei következtek. A Kassai Kormányprogram háborús bűnösnek minősített minden magyart. A kisebbségi kérdést deportálással és kitelepítéssel próbálták megoldani. Hogy mégis megmaradhattak nagyszüleink őseink földjén, ezt paradox módon a kommunisták hatalomra jutásának köszönhetjük, akik leállították az ún. lakosságcsere programot” – idézte fel a magyarságot ért megaláztatásokat. Az esperes szolgálata és a Szózat eléneklése után Dr. Molnár Attila dél-Komárom és Keszegh István Martos polgármestere leleplezték az emléktáblát, amelyen Dr. Szénási Szilárd helyi lelkipásztor által választott igevers olvasható a Bírák könyvének 11,7b része alapján: „Hiszen ti gyűlöltök engem és kiűztetek apám házából”. Az igeszakasz választásával kapcsolatban azt mondta, hogy úgy érzi, ez az ige hűen tükrözi a jelenkori állapotokat a Felvidéken. A kitelepítésnek és az elűzetésnek ugyan már vége, de a szívek mélyén ez a jelenség sajnos még ott van a többségi nemzet szívében, mert ez élteti a mai napig érvényes Beneši-dekrétumokat. Amikor ez a érzés megszűnik és bennünket is egyenrangú állampolgároknak tartanak és testvérként visszafogadnak, akkor veszítik majd igazán hatályukat ezek a törvények: jogilag és lelkileg is” – osztotta meg gondolatait a hallgatósággal Szénási Szilárd lelkipásztor.
Az emléktáblát Elek László komáromi római katolikus esperes és Dr. Szénási Lilla martosi lelkipásztor szentelte és áldotta meg. A Martosi Református Egyházi Alapiskola diákjainak a műsora után ünnepi beszédet mondott Komárom és Martos polgármestere Dr. Molnár Attila és Keszegh István, melyben felelevenítették a 65. évvel ezelőtti eseményeket. A megemlékezésen a martosi református gyülekezet ifjúsági zenekara a Gospel Band előadta a Felvidék könnyei című szerzeményt, majd a 89 éves Jóba János egykori martosi, ma már komáromi lakos osztotta meg a hallgatósággal a kitelepítéssel kapcsolatos visszaemlékezéseit. A helyi Csemadok Alapszervezetének Hagyományőrző csoportjának nótacsokra után Tolcsvay Béla előadóművész „Áldott legyen mindig ez a föld!” című összeállításával, valamint a kultúrházban megrendezendő szeretetvendégséggel zárult a megemlékezés.
Martosról 1947-ben 15 magyar családot, / 73 fő/ vittek el csehországi kényszermunkára, főleg Bílina környékére, 9 családot (55 fő) pedig a csehszlovák-magyar lakosságcsere során Gyönk községbe deportáltak, helyükre 87 szlovák nemzetiségű személy érkezett Ösküből és Szápárról.
Reformata, Felvidék.ma
