A kettős állampolgárság, Beneš-dekrétumok, egyetemi leminősítés is témája volt a Duna Közbeszédnek október 2-án. A vendég Szarka László kisebbségkutató, egyetemi tanár volt, akivel a Fico-interjú után beszélgettek.
Hiányzik az őszinte beszédmód
Szarka László úgy vélte, hogy egy zaklatott hangú beszélgetéssé sikeredett P pilisszentkereszten az interjú Robert Ficoval, amely azt követően készült, hogy Orbán Viktorral közösen átadták a Szlovák Házat, s megállapodást írtak alá Komárom északi és déli oldalát összekötő Duna-híd, valamint több közúti határátkelő megépítésével kapcsolatban.
A történész úgy véli, hogy a gazdasági együttműködés nélkülözhetetlen alap, és erre a megállapodásra a határtérség többszörösen rá van utalva. A térség nagyobbik része ugyanis mind a két országban periféria. Ugyanakkor hiányzik az őszinte beszéd, hogy meg akarjuk érteni a másikat, hiszen a másik fél pozíciójának a megértése szintén nélkülözhetetlen feltétele az elmozdulásnak.
Komoly adóságok a történelemoktatásban
További szerkesztői kérdésre Szarka László kifejtette, hogy minden nemzet, minden állam önképében a történelemnek nagyon fontos szerepe van, Európában és Kelet-Európában egyaránt. „Ha ebben a dologban nincs konszenzus a szomszédok között, akkor ez nagyon komoly konfliktushelyzeteket eredményez” – mondja Szarka. Hozzáteszi, kulcskérdés lehet, hogy milyen tradíciót képviselünk, hogy ebben a tradícióban tudunk-e osztozni, hogy a közös történelmet valóban közös történelemként éljük-e meg, közös ünnepnapokkal, közös hősökkel. „A történelemoktatásban is még komoly adósságaink vannak, de egyáltalán a történelem-szemléletünkben is. Ezzel együtt érzem én a politikusoknak a szörnyű nehéz helyzetét. A politikusok a holnapról döntenek, ők a múltról annyiban döntenek, hogy melyik tankönyvhöz adják az engedélyüket, tehát ők előre szeretnének nézni” – mondja Szarka utalva arra, hogy most a kormányok a válságkezelés miatt sok kellemetlen döntést hoznak.
Orbán Viktor a piliszentkereszti beszédében meg is jegyezte, hogy 10 évvel ezelőtt Magyarország még Szlovákia előtt járt a gazdasági növekedésben, eltelt tíz év, és most Szlovákia jár Magyarország előtt. Köszönhető ez annak is, hogy egy új állam általában könnyebb pozícióban van. „Magyarország egy sokkal nagyobb batyut, az adósságnak sokkal nagyobb tételét hurcolja magával, tehát ilyenkor egy válságperiódusban egy ilyen hosszú távon sikeres ország, mint Magyarország nagyobb árat fizet” – világít rá Szarka.
Szlovákiában megtagadják a közösségi jogokat a magyaroktól
A gazdasági együttműködés elengedhetetlen, a kisebbségpolitika szempontjából azonban nagy a szakadék a két ország között. „A szakadék nem a történelmi kérdésekben van, hanem abban, hogy az ötszázezer, magát magyar nemzetiségűnek, magyar anyanyelvűnek valló szlovákiai magyarnak, és a kb. 20-30 ezer vagy ha a legjobb becsléseket vesszük, 40-50 ezer magyarországi szlováknak a közösségi jogai egészen mások. Magyarországon a kulturális autonómia intézményrendszere, a helyi önkormányzatoknak a rendszere működik, Pilisszentkereszten a Szlovák Ház is gyakorlatilag egy önkormányzati nagy túlteljesítés eredménye, szemben a szlovákiai magyarokkal, akiktől a közösségi jogokat eleve megtagadják. Ez egy alap-álláspontja Szlovákiának, hogy a kisebbségpolitika szintjén nincsenek közösségi jogok. Innen levezetve aztán nagyon sok minden másképp történik. Hogyha csak a politikai pártok járhatnak közbe, hogyha csak néhány intézmény képviselheti a szlovákiai magyarságot, akkor főleg ellenzékben vagy parlamenten kívül nagyon nehéz helyzetben van egy ilyen jelentős számú közösség, mint a szlovákiai magyarság” – fejti ki Szarka László. Majd így folytatja: „Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikában, egy új állam esetében előny, hogy felelős euróbarát politikát folytathat, kerül amibe kerül. A kisebbségpolitika azonban az új szovák állam esetében előhozta mindazt a görcsöt, amit a magyar állam a 19. században már megélt: autonómia elutasítását, a veszélyérzetet, tehát azt, hogy az ország könnyen veszélyhelyzetbe sodródhat, hogyha a kisebbségeknek közösségi jogokat adunk, hiszen kiválhatnak. Ez a reflex a szlovák politikában olyan mélyen van beitatódva, hogy valószínűleg egy egészen más típusú beszédmódban kell kezdeni beszélni” – szögezi le.
A magyar közösségnek intézményekre van szüksége
Szarka László kifejti :a szlovákiai magyarság valóban közösség, és ennek a közösségnek olyan jogokra és intézményekre van szüksége, hogy ezáltal a lojalitását a Szlovák Köztársasággal valóban meg tudja élni, hogy ez ne legyen ellentmondásoknak a forrása.
Egyik ilyen érzékeny pont, a Selye János Egyetem intézményének főiskolává való minősítése. Szarka úgy véli, hogy nem megengedhető, hogy önálló magyar kisebbségi egyetem nélkül maradjon a magyar közösség. „Szlovákia részéről hatalmas teljesítmény volt az egyetem létrehozása, nincs több államilag fenntartott kisebbségi magyar önálló egyetemi intézmény, csak a Selye János Egyetem, de ezt nem szabad 4-5 év után büntető padra ültetni, mert nagyon válságos helyzetbe kerülhet” – mondja Szarka. „Érezhetően el van szánva a szlovák kormányzat ennek a lépésnek a meglépésére, bár mi őszintén reménykedünk, akik az egyetemen tanítunk, meg a diákjaink, akik oda járnak, hogy még egyszer megfontolják, és a vegyes bizottsági egyeztetések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megkapjuk azt a két-három év türelmi időt, amit az egyetem vezetése kér, hogy teljesíteni lehessen a doktori iskoláknak a felfuttatását, hiszen erre fizikailag ezen rövid idő alatt nem voltunk képesek, nem is volt lehetséges” – teszi hozzá.
Beneš-ügy: Bődületes kárpótlást kellene fizetni a kárvállatoknak?
Mint ismeretes az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország kormánya is maximálisan ellenzi, ezt láttuk 2004-ben az Uniós bővítés alkalmával is, hogy háború utáni jogi vonatkozású kérdéseknek az újra megnyitására sor kerüljön. Vannak a Beneš-dekrétumok kapcsán Magyarországon olyan hamis képzetek, mint hogyha itt irtózatos nagy kárpótlások származhatnának ebből, ezek jórészt tévesek, hiszen a földkárpótlások, a nevesítetlen földeknek a visszaszerzése gyakorlatilag lezárult. Aki két fordulóban kérvényezte 250 hektárig terjedő birtokának visszaigénylését, azoknak a java része megkapta. Vannak igazságtalanságok, mert egyházi ingatlanok, kulturális ingatlanok visszaszolgáltatása nem történt meg, mondja a téma kapcsán Szarka. Hozzáteszi: Van kockázat abban, hogy nemzetköziesítjük ezt a kérdést , hiszen a nemzetközi térbe való kivitel, néha tényleg ez segít. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához forduló civilek mostani kezdeményezése figyelmeztetheti a két országot arra, hogy kétoldalú megoldást kell találnia. Létre kellene hozni egy olyan közös kárpótlási alapot. „Másrészt Magyarország vállalta, hogy az ide áttelepített felvidéki magyarokat Magyarország háborús jóvátételének elengedéséért cserébe Magyarország fogja kárpótolni. Tehát Magyarország alkotmányos mulasztást követ el akkor, amikor nem kárpótolja a felvidékieket. Ezt egy közös alappal, szimbolikus alappal gyönyörűen lehetne kezelni. És itt jönnek elő azok a történeti problémák, amikor tulajdonképpen mind a kettőnk föl tudja sorolni a másiknak a hiánylistáját, a bűnlistát, és nem tudunk elmozdulni. Közben látjuk, hogy ez a két kormány hasonlóképpen Radičová és az Orbán-kormányhoz, megtaláltak valamilyen beszédmódot , tehát a legfelsőbb szinten megpróbáljuk megteremteni azt a teret, ahol, lehetőséget nyitunk a szakértőknek, a vegyes bizottságoknak, hogy kimunkálják a tényleges megoldást”- fejti ki Szarka.
Sokkal hatékonyabb vegyes bizottsági munkára volna szükség
Ezt ki is mondja a két miniszterelnök, hogy ők gazdasági együttműködésről beszélgetnek, s ami alatta ill. mögötte van, az tényleg a vegyes bizottságra marad. „Annál nincsenek szörnyűbb pillanatokat, mint amikor az előző kormányok magyar miniszterelnökei a sajtó nyilvánossága előtt a szlovák miniszterelnökkel hangos szóváltásokba keveredtek. Diplomácia tekintetben, államközi kapcsolatok tekintetében egyaránt” – emlékszik vissza Szarka. Majd kifejti, hogy sokkal hatékonyabb vegyes bizottsági munkára volna szükség. „Sokkal erőteljesebb szakértői háttérmunkára lenne szükség és egy menetrendre, mert nem lehet elhúzni húsz éven keresztül Európa közepén olyan dolgokat, amelyeket szakértői munka keretén belül heteken belül meg lehetne oldani. Az állampolgárság ügyében is születhetne megoldás, egy kétoldalú megegyezéssel át lehetne vágni a gordiuszi csomót, hasonlóképen a Beneš-dekrétumok ügyében is, mert komoly nagy anyagi tétjei nincsenek, sokkal inkább a megbékélést szolgáló szimbolikus gesztus lenne”- zárja a beszélgetést Szarka László.
Duna TV-Közbeszéd nyomán Felvidék.ma
A beszélgetés a Duna TV archívumának október 2-i adásában tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”35861,35839,35816,35860,35871″}
