Gyors egymásutánban harmadízben ragadok tollat, hogy ízelítőt adjak arról, vajon Finnország miért is az egyik legsikeresebb európai ország, ami a demokrácia alapelveinek betartását és a gazdaság hatékonyságát illeti.
A szlovák köztársasági elnöknek a minap újra velünk volt baja, szerinte kevésbé vagyunk lojálisak Szlovákiához. Velünk ellentétben szerinte irigylésre méltó a vajdasági magyarok Szerbia iránti lojalitása. Csupán azt felejtette el, hogy Szerbia alkotmányába rögzítették a vajdasági magyarok kollektív jogait. Elfelejtette azt is, hogy 2004-ben, amikor először lett megválasztva köztársasági elnökké, az urnákhoz járuló magyar ajkú választók döntő többsége Mečiar ellenében rá szavazott. Természetesen egy klasszikus kommunikciós témaátfedéssel (kínos téma átfedése populista, széles tömegek számára sajnos kedvezően csengő témával) volt dolgunk, ám kínálkozik a kérdés, hogy a szlovákiai politikiai, közjogi és közigazgatási hatalom vajon mennyire lojális, mennyire megértő a szlovákiai magyarok gondjai iránt? Finnországi példán szeretném bemutatni, hogy sértegetés és méltatlankodás helyett hogyan kellene a köztársasági elnöknek magához ragadni a kezdeményezést és hatékony érdekérvényesítést folytatni, akár az ország számára kulcsfontosságú gazdasági kérdésben.
Az előző jegyzetemben leírtam, hogy 2008 novemberében a pozsonyi országgyűlés egyik bizottságával Helsinkiben voltunk hivatalos tanácskozáson a finn partnerbizottsággal. A tanácskozás közben szóba jött rendkívül népszerű köztársasági elnökük, Tarja Halonen, aki aznap éppen Oroszországba látogatott, hogy pertnerével, Vladimír Putinnal találkozzon. Találkozásuk apropója volt figyelemre méltó. Néhány héttel korábban ugyanis Oroszország kiviteli vámot vezetett be a gömbfa kivitelére tonnánként 10 euró összegben. Tudni kell, hogy Finnország, az egyik papíripari nagyhatalom nem írtja ki saját erdeit, a papíripar alapanyagául szolgáló fát szinte kizárólag Oroszországból szerzi be. Az orosz intézkedésnek köszönhetően a minőségi finnországi papír megdrágulna, elveszíthetné konkurenciaképességét. Ezért próbálta a köztársasági elnök jobb belátásra bírni orosz partnerét. Végül megszületett az egyezség, amely a következőképpen szólt: Oroszország visszavonta az intézkedést, megszüntette a kiviteli vámot, ám Finnország papíripari vállalatainak szövetsége vállalta, hogy Oroszországban kétévente felépítenek egy papírgyárat (nyilván amortizált finn papírgyárak technológiáját szerelik fel). Számukra ezzel is gazdaságos az orosz kiviteli védővám megszüntetése, ami azt jelzi, hogy hihetetlen mennyiségű fát hozhatnak be Oroszországból. Azért, hogy megkíméljék magukat a hazai fa kivágásától. Ezzel nemzetérdeket képviselt a finn elnök asszony, nyilván megerősítve ezzel a kormány erőfeszítéseit.
Példaértékű volt a finn köztársasági elnök asszony lépése. Más tényezők mellett nemcsak a finn oktatási modell egyes elemeit vagy a teljes korrupciómentességet, hanem az elnök asszony érdekérvényesítő képességét is importálni kellene, hogy végre elmozduljunk a holtpontról.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”37712,37645″}