Ez év szeptemberének elején abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzatának képviseletében ötödmagammal részt vehettem a Magyar Ifjúsági Konferencia őszi ülésén, aminek helyszínéül a Kaposvári Egyetem szolgált.
Számomra az oda út már hajnali öt után elkezdődött, később némi autózás, vonatozás, taxizás, majd ismét egy vonatozás után elérkeztünk a Budapest Keleti pályaudvar Kerepesi út felöli parkolójába, ahol is felszálltunk az ún. „party buszra”, ami a résztvevőket szállította Kaposvárra.
Némi csúszással az indulási időpont után elindultunk a célállomás felé, ahol is regisztráltunk, átvettük a szállásunkat, és kezdődhetett az esti program, a regionális főzés. Ennek lényege, hogy minden régiónak a saját hazai jellegzetességét kellett főznie, vagy sütnie. Az erdélyiek gulyást, a horvátországi magyarok képviselői pljeskavicát, az anyaországiak pedig birkapörköltet és padlizsán krémet készítettek.
A mi csapatunk némileg gondban volt, ugyanis senki nem ismert jellegzetes felvidéki magyar ételt, így némi fejtörés után maradt a sztrapacska. A kezdeti nehézségek ellenére sikeresen elkészült az étel, és mint hallottam és láttam, nagy érdeklődésre tartott számot, amit az is bizonyít, hogy az elsők között fogyott el.
A főzés alatt és után lehetőség nyílott az ismerkedésre a különböző régiók képviselői közt. Én, lehetőségemhez mérten igyekeztem mindenkivel egy-két szót váltani, érdeklődni a régiójukban élő magyarok helyzetéről, politikáról és úgy általánosságban mindenről. Az ember első kézből sokkal érdekesebb, részletesebb és átfogóbb ismereteket szerezhet meg, mint bármely médiából. Ezért is volt érdekes például a horvátországi magyarokkal történő beszélgetésem, ahol, egy felénk is ismert jelenség ottani formájáról, a magyar anyanyelvű emberek horvátokká válásáról (nálunk ugye szlovákká „válnak”), vagy bármi egyéb, a horvát-magyar viszonnyal kapcsolatos tényekről beszélgettünk.
A főzés végeredménye lett a vacsora, ami végül is az volt, amit főztünk. A vacsora után táncházzal kedveskedtek nekünk a szervezők, ahol a Juhos Együttes játszotta a talp alá valót.
A második napon a sporté és a kultúráé volt a főszerep. A reggeli után, a Nagycsarnokban elhangzott az ünnepi megnyitó, majd elkezdődött a foci torna, utána egy kerekasztal-beszélgetés „MI(K) voltunk, vagyunk, leszünk!?” címmel. Mi, a nap folyamán a helyi közlekedés segítségével bejutottunk Kaposvárra, majd végigsétálva a Fő utcán, megtekintettük a Kossuth teret és környékét.
A vacsora után a zoboraljai hagyományőrzők bemutatóját láthattuk. Impozáns népviseletük, stílusok igazán üdítően hatott a finom vacsora után.
A bemutató után diszkó kezdődött. A bulis hangulat remek lehetőséget biztosított számunkra a további ismerkedésre és beszélgetésre néhány sör és pizza mellett. Az aktuálpolitika mellett az ember néhány történelmi érdekességnek is fültanúja, vagy éppen elmondhatója volt. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a társaságból mindenki közvetlen és barátságos volt a másikkal, és a nézeteit senki nem próbálta a másikra ráerőltetni.
A negyedik nap volt az igazi konferencia nap. A reggeltől délutánig tartó különböző előadások, szemináriumok a plenáris üléssel, a regionális beszámolókkal és a zárónyilatkozat elfogadásával ért véget.
A vacsora után ökumenikus istentisztelet vette kezdetét, majd borkóstolással folytatódott a program a Kossuth téren.
Éjfél körül elindultunk vissza, majd – a csak nekünk kinyitott – kampuszi bárban ismét összegyűltünk páran, hogy némi sör mellett beszéljük meg élményeinket. Ezen az estén a burgenlandi magyarok képviselőjével sikerült egy hosszabb beszélgetésbe elegyednem az ottani magyarok helyzetéről. Meglepve hallottam, hogy Ausztriában is, ha nem is jelentős mértékben, de létezik a sovinizmus, és a kétezres évekig, míg törvénnyel nem kezdték büntetni, bizony, ha az ember magyarul beszélt, hamar hozzávághatták, hogy „schön sprechen”! Ezen kívül részletes és érdekes beszámolót kaphattam az ottani magyar oktatás színvonaláról, helyzetéről és kilátásairól – ami sajnos nem túl rózsás. Megtudtam, hogyan oktatják a történelmet az osztrákok, és a 48-49-es szabadságharcról vallott nézeteikről is szereztem információkat.
Végül is, elérkeztünk az utolsó naphoz, ahol a reggeli után, faültetéssel zárult a MIK 2013. őszi ülésének programja.
Megtisztelő volt, hogy eme rendezvényen részt vehettem, sok új embert megismerhettem, és remélem, a továbbiak is sikerül a Magyar Ifjúsági Konferencia üléseire eljutnom, ezzel folytatva ismereteim és ismeretségeim bővítését a különböző régiókról és régiókból!
Csicsay Imre (SJE HÖK)
{iarelatednews articleid=”24125,22405,40067,36299,24149″}
