Rimaszombatban is július 7-én nyílt meg az SZMPSZ II. Rákóczi Ferenc Nyári Egyeteme. Alább Ádám Zita, a pedagógusszövetség megnyitóbeszédét közöljük:
Rimaszombat számára fontos a művelődés, hiszen az 1771-ben megjelent Hármas Kis Tükör című népiskolai tankönyvében ezt írja a városról Losonczi István: „Ékes volt ez a Város Czéh s Társaságokkal, Huszonnégy Személyből álló szép Tanátstsal, Híres oskolával, tanult Iffiakkal.”
A Gömörben élők hagyománytisztelők, 15. éve szervezik a nevelők számára az említett megállapítás értelmében a művelődés és fejlesztés egyik fontos eseményének számító nyári egyetemet.
Az idei nyári képzés rimaszombati központi témája a tehetség volt.
A képzések célja:
– a hátrányos helyzetű és ingerszegény környezetből érkező, illetve tehetséges tanulók képességeinek fejlesztése, a hatékony és komplexen értelmezett integrációs programok elsajátítása
– az iskolai nevelőnők szakmai fejlődésének segítése
– a testi nevelés fontossága az egészségesen fejlődő gyermek érdekében.
Közös megegyezésen, elfogadott egyetemes emberi értékeken alapul és épül ki a hagyomány; a jövőépítés, a fejlődés ennek ápolásával és állandó fejlesztésével képzelhető el, ahogyan az élet minőségének, hogyanjának és miértjének stratégiája, a közösséget összetartó erők tudatos megerősítése, a félelmek leküzdése, a gyengeségek tudomásul vétele és tudatos leküzdése.
A hagyomány köthet és a jövő alapjául is szolgálhat, oldhat is, távlatokban gondolkodtat. Gúzsba köt, szellemi kalodába zár akkor, ha a lelki erősítésen kívül nem a jövőt szolgálja, a művelődést, ha az ész nem szolgál közösen a szívvel a szellemi felemelkedés érdekében a tehetség segítésének és gondozásának feladatáért.
Ám ha a lélek mélyén erős hagyományok, biztos és meggyőződéses nyelvi és kulturális gyökerek élnek, akkor nem fölényes, de magabiztos jövőépítés kezdődhet, növekedhetnek a szárnyak, melyek vertikális távlatokba emelik a személyiséget. De csak akkor, ha ember, közösség és nemzet bízik magában, tudja, honnan hová és milyen úton akar elérni. A hagyományok csak akkor segítenek a jövő érdekében, ha felkészülésünk folyamatos lesz, információink naprakészek, frissek, mi magunk pedig az állandó változás motorjai.
Czeizel Endre professzor a tehetség definiálásakor a család, a közösség – társadalom, a kortárscsoportok, az iskola kereteit határozza meg alapvető fontosságúnak a kreatív, feladatelkötelezett, művelődést határozottan igenlő személyiség esetében. Mindezt a sorsfaktorral koronázza.
A minap Danis Tamás tanár úrral kivételesen ritka beszélgetést folytattunk arról, mi hiányzik napjaink nevelőiből ahhoz, hogy a nevelés-oktatás sikeres legyen, mit tudtak a régi tanárok, mit kellene tőlük megtanulni. Bölcs volt az ő beszéde és indokolt a megszólítás, hiszen a harmincas évek végén Budapesten járt gimnáziumba, megérintették őt a nagy szellemek tettei. Beszélgetésünk elsősorban a fasori gimnáziumi tanárok sikereinek titkára irányult, tudva, minden siker mögött az okot kell keresni, ami elsősorban a család, a légkör, a kortárscsoportok és az iskola: a növekedést segítő szellem, a génius loci és a tanáregyéniségek. Tanár úr szerint a titok oka a családi nevelésen, a kortárscsoportok befolyásán kívül a nevelők önfegyelme, neveltsége, holisztikus műveltsége, széles horizontú látóköre, az önfejlesztés fontosságának tudatosítása, elkötelezettség beszédben, magatartásban, a feladathoz való hozzáállásban rejlik. Tudatosan készítették fel a növendékeket az élet feladataira, az egyetemi évekre. Kemények és fegyelmezettek voltak, mindemellett emberségesek. Az iskola és a tanár minta volt, aki megtisztelt és akit megtiszteltek, a művelődés pedig napi feladat.
„Ne gondold, mintha a tanulás, csak bizonyos idõkhez, az ifjúság éveihez köttetnék. Ifjú korunk oly szűk, s oly sokféle tanulmányokkal elfoglalt, hogy gyors elfolyása alatt erős alapon épült tudományra jutni csaknem lehetetlen. Boldog ifjú az, ki annyira mehetett, hogy keblében a tudomány iránti szeretet állandólag felgerjedett; s azon útakkal, melyeken az ismeretek kútfejeihez eljuthat, megbarátkozhatott! neki csak keble sugallatit kell követnie, s szakadatlanúl előre haladva, bizonyosan oda ér, hol tudományi szomja gazdag táplálattal fog kielégíttetni. Azonban e kielégítés csak mindennapi haladás jutalma; ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad, mond a példabeszéd.
Tudományt a munkás élettel egybekötni: ez a feladás, mire a köztársaság férfiának törekedni kell.” – üzeni Kölcsey Ferenc Parainezisében.
Hogyan lehetne tartalmasabban megfogalmazni az ember és a feladat egymáshoz való viszonyát, mint tette azt a költő!
A rimaszombati nyári egyetem képzései segítséget adnak a szárnyak felemelésére, a hagyományok tiszteletével a gyökerek mélyre eresztésére.
A ma iskolájában nem csak hősies kiállásunkkal és magyarságtudatunkra való hivatkozással győzzük meg a szülőt a magyar iskola hatékonyságáról és sikerességéről, arról, hogy az iskolában javak vannak, hanem szakmai felkészültségünkkel, párbeszéddel, hitelességgel, meggyőződésünkkel, hogy amit csinálunk, az megéri a fáradságot, a küzdést, megéri a befektetett léleknevelő munkát, megéri a folyamatos tanulást. Nem elég csak magyarnak lenni, felkészült szakembernek kell lenni. Hősiesség szükséges az élethez, a műveltséghez. Hősiesség ahhoz, hogy a magunk tunyaságát leküzdjük, és elindítsuk a belső változást, hogy az kívül is megtörténjen. Így érdemes különbnek lenni, hogy műveltebbek, alaposabbak, felkészültebbek vagyunk, hogy minőségi munkával és kellő alázattal szolgáljuk a közösséget.
A minőség kihívás, kemény verseny a változásért, amit nem lehet megúszni. Együttműködésre épülő világunkban minden ember számít és az együttműködő csapatok sikerre vannak ítélve. Ahogy Camus fogalmaz: „Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni. Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni. De gyere mellettem és légy a barátom.”
Az élet mértéke nem abban van, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.”
Tisztelettel köszöntöm azokat a tanítókat, tanárokat, kollégákat, akik megtisztelték nyári egyetemünket jelenlétükkel és a fárasztó szellemi munkát választották a kényelmes nyári pihenés helyett. Szeretném, ha a gyakorlatban hasznosítható tudással, új barátságok emlékével, tartalmas kulturális programokkal telítődne a Rimaszombatban eltöltött hét, hogy annak eredménye növelje tanítványaink művelődés iránti elkötelezettségét. Köszönöm kedves előadóinknak, hogy elfogadták felkérésünket.
Ádám Zita, Felvidék.ma
Elhangzott Rimaszombatban 2014. július 7-én.
{iarelatednews articleid=”47181,47158,47154,47066,47175″}
