Fehér Tibor káplánként második hónapja szolgál Komáromban. A várost – saját bevallása szerint – ideális helynek tartja egy újmisés számára. Beszélgetésünkkor elárulta, kitapasztalta, hogy kisebb közösségek is működnek a városban, amelyeknek vezetőivel már találkozott. Örömmel vette, hogy ezek a közösségek szeretnék, ha nem csak a hívek kis közösségei lennének, de ő, mint a lelkipásztoruk is részt venne találkozóikon. Célja, hogy lelkipásztori teendői alkalmazkodjanak a lelki közösség igényeihez. Elsősorban azzal szeretne foglalkozni, amire valóban szüksége van a komáromi egyházközségnek.
A dunaszerdahelyi Fehér Tibort Nagyszombatban a Keresztelő Szent János-székesegyházban Mons. Ján Orosch, nagyszombati érsek június 14-én szentelte pappá. Az elsőmiséjéra Dunaszerdahelyen június 22-én került sor a Szent György-plébániatemplomban. A fiatal káplán július 1-től segíti a komáromi magyar hívek lelki gondozását.
Az alapiskolát Somorján kezdte, azonban az utolsó évfolyamot már Dunaszerdahelyen, a Szent János Egyházi Alapiskolában fejezte be. Elmondása szerint, már ezekben az időkben hallotta Isten hívó szavát.
„Gyakran van úgy, hogy Isten az embert már sokkal előbb hívja, mint az ember ezt a hívó szót képes felismerni és válaszolni tud a meghívásra” – emlékezett vissza. Középiskolai tanulmányainak megkezdésekor még nem választott az orvosi és a papi hivatás között. A dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett, majd egy évet dolgozott Pozsonyban, mint egészségügyi asszisztens. Ezután döntött úgy, hogy a papi pályát választja. 2008-ban kezdte meg főiskolai tanulmányait Pozsonyban, ahol a papi szemináriumban hat évet töltött el.
Szentelési és újmisés jelmondatának két szentírási szöveget választott. Az első János evangéliumából, Krisztus főpapi imájából való rövid részlet: „Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban” (Jn 17, 18-19). Véleménye szerint, ez nagyon jól kifejezi a papi küldetés lényegét: hasonlóképpen, mint az Atya küldte a Fiút az emberekhez, hogy rámutasson kicsoda valójában az Isten és ekkor szeretettel van az emberek iránt és így isteni életben részesítse az embert.
Hasonlóképpen Krisztus is küldi papjait, hogy az ő kegyelmeiben részesítsék az embert, közvetítsék számukra az isteni életet, amellyel az Isten meg akarja ajándékozni az embert.
„Ez a küldetés nem egyszer nehézségekkel jár. Pont ezért a felszentelt személyeknek tudatában kell lenniük azzal, hogy Isten segítsége nélkül ezt a küldetést nem tudnák beteljesíteni” – vallja.
Újmisés emléklapjának képi oldalára Szent Ágostont ábrázoló kép került, majd a szövegi részben ez olvasható: Szt. Ágoston könyörögj érettünk! A kérdésre, hogy miért éppen ezt a szentet választotta, készségesen válaszol: fő oka, hogy a diplomamunkámat a hatodik évfolyamban Szent Ágostonról írtam, az ő Szentírás-magyarázata volt a témám. Tehát ebben az utolsó évben, de az előző években is sokat olvastam tőle, nagyon megkedveltem őt, írói stílusa, gondolatai megszólítottak. Az említett Szentírás-magyarázata sokat mondó még a mai kor számára is.
Tovább folytatva a beszélgetést, a manapság sokakat foglalkoztató cölibátusról kérdeztük. Különböző felmérések, szociológiai tanulmányok vizsgálják a témát és a statisztikák azt mutatják, hogy a katolikus hívek többsége is elfogadhatónak tartaná papjaik nősülését. Fehér Tibor atya visszakérdez: „egyáltalán tudjuk-e, mi az a cölibátus és az mire jó? Mert ha mi, katolikus papok elhagynánk a cölibátust, a papi élet megszervezését, napirendet, a hívekkel való kapcsolatot át kéne alakítani.
Az emberek lehet, hogy a cölibátusban csak azt látják, hogy nem nősülhet meg a pap. Meg kell érteniük azonban, hogy ez egy eszköz, ahhoz, hogy a lelkipásztor teljesen oda tudja adni magát a híveinek, minden idejében foglalkozni tudjon velük. Nem tudom másképp elképzelni a papi szolgálatot, csak teljes odaadással” – mondja Fehér Tibor.
Szalai Erika, Felvidék.ma
