Újabb fából faragott alkotással gyarapodott a csicsói szabadtéri magyar panteon: felavatták A Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Kultúrájáért és Hagyományaiért közhasznú társaság Széchenyi-szobrát szeptember huszonhetedikén délután.
A szobrász, a szlovén Srecko Ornik, aki a csicsói nyári fafaragó táboroknak köszönhetően kötődik a felvidéki magyarokhoz, családi okok miatt nem tudott megjelenni az ünnepségen, műve azonban tiszteletre méltó főhajtás marad nemzetünk „legnagyobb magyarjának” Isten áldotta alkotó munkája előtt. Csicsó, amelynek neve az 1965-ös dunai árvíz idején került a köztudatba, a rendszerváltás óta két szoborparkjával hallat magáról.
Az 1350 lelket számláló csallóközi településen – a fentebb említett közhasznú társaságnak köszönhetően – a magyar múlt jelenik meg. Atilla fejedelem, a hét vezér, a Magyarok Nagyasszonya és más jeleseink „megtestesülései” tovább éltetik nemzetünk szellemét, és hatást gyakorolnak a községbe látogató idegenekre is.
A Széchenyi-szobron Nagy Géza, a magyar kultúra lovagja, a civil szervezet kulcsembere végezte az utolsó simításokat, arra törekedve, hogy a legnagyobb magyar arca ne a komorságot, hanem a mosolyt, a jövőbe vetett hitet tükrözze. 
Az avató ünnepség szép számú közönségét, köztük Duray Miklós jeles közéleti személyiséget, a szoboravatás szónokát, Földes Csaba helyi polgármestert és a környékről érkezett településvezetőket, valamint Lévai Attila lelkipásztort és a Csicsóról származó gróf Kálnoky Alajost Nagy Szerénke műsorvezető köszöntötte. Elsőként Komjáthy Lóránt, a helyi református egyház mellett működő Főnix Együttes vezetője szólt Széchenyi Istvánról, majd Duray Miklós előadását hallhatta a közönség. (Beszéde honlapunkon olvasható.)
Az ünnepi műsorban Nagy Zoltán versmondó és a Főnix Együttes működött közre. A szobrot Fehér István tanár és Batta György író leplezte le, majd Pogány Krisztina segédlelkész és Mózes Gyula plébános áldotta meg, illetve szentelte fel.
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: Z. Németh István {iarelatednews articleid=”48687,48536,48917″}
