Zelei Miklós Zoltán újratemetve című darabját tűzi műsorára a Nemzeti Színház hétfőn, november 17-én. A bemutató előtt az előadáshoz kapcsolódva beszélgetést rendeznek és A kettézárt falu címmel fotókiállítás nyílik.
A budapesti Nemzeti Színház, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkcióját Vidnyánszky Attila rendezésében láthatja a közönség.
Zelei Miklós darabja kitalált történet egy valódi történelmi helyzetre. A darab a II. világháború végén indul és a rendszerváltásig jut el, a szovjet-csehszlovák, majd ugyanitt, de már az ukrán-szlovák határon játszódik a kettéosztott ikerfaluban, a Szlovákiában lévő Nagyszelmencen és az ukrajnai Kisszelmencen, amelyeket a második világháború végén választottak külön. A közönség egy tragikus szerelemnek a vasfüggöny tövében játszódó groteszk történetét ismerheti meg.
Zelei Miklós, aki az ikerfalu történetét húsz éve kutatja, az MTI-nek elmondta: az előadás kísérőprogramjaként fotókiállítást rendeznek barátja, Heltai Csaba, a National Geographic magyarországi kiadásának művészeti vezetője, tipográfus, fotós képeiből, aki a kezdetektől fogva gyakran vele tartott és a szelmenci határt mindkét oldalról fotózta.
Az író kiemelte: Heltai Csaba végigfotózta, ahogy az ukrán katonák bontják a szelmenci vasfüggönyt 2005 augusztusában.
„A képanyag nemcsak azt az örömteli eseményt mutatja meg, hogy a vasfüggöny végre eltűnt, hanem azt is, hogy mekkora a történelmi késedelem itt Közép-Európa keleti fertályán” – mondta, hozzátéve, hogy a magyar-osztrák határon a rendszerváltás idején bontották a vasfüggönyt, tőlünk keletebbre azonban nem. A Szovjetunió szétesett, Csehszlovákia szétvált, de Sztálin vasfüggönye megmaradt és még több mint egy évtizedig ott állt.
Elmondta: a színházban 10-12 fotó bemutatására van lehetőség, ám ennyi képben sok mindent el lehet mondani egy történetről. A tárlat 3-4 hétig látható.
A szerző a történetet a 2000-ben megjelent A kettézárt falu című dokumentumregényében írta meg és részt vett a kilencvenes évek végén a határ megnyitásáért indult polgárjogi mozgalomban. Az ügy egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, a határátkelő 2005 végén meg is nyílt.
Zelei Miklós elmondta: az előadás előtt olyan vendégekkel tartanak beszélgetést, akik ismerik a történetet. A meghívottak között van Heltai Csaba mellett Jevcsák Károly nagyszelmenci önkormányzati képviselő, Tóth István történész, nyugalmazott főkonzul, Veres Péter kisszelmenci gazdálkodó és Vidnyánszky Attila. A beszélgetést A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója moderálja.
A színdarab a II. világháború végén egy lakodalommal indul, amelyről a vőlegényt a Gulágra viszik, így a pár nem tud egybekelni. Míg a fiú távol van, a menyasszony meghal. A rendszerváltás idején folytatódik a történet: a fiú agglegényként öregszik meg, utolsó kívánsága, hogy egykori menyasszonya mellé temessék a határ másik oldalán, ám ez sem sikerül.
Az előadás főszerepeiben Rácz József és Tarpai Viktória látható, a díszlet és a jelmez Alekszandr Belozub munkája. A darabot eddig két nyáron, szabadtéren játszották: 2013 júliusában mutatták be először a Zsámbéki Színházi Bázison, a múlt nyáron pedig a Gyulai Várszínház tűzte műsorra. Zelei Miklós elmondta: a Nemzeti Színházbeli premiert követően november 21-én Beregszászon mutatják be a darabot.
Arról beszélt, hogy az a háborús borzalom, ami Kelet-Ukrajnában történik, Nyugat-Ukrajnában kisebb mértékben érződik: menekültek jönnek, katonának is jelentkeznek, elvisznek fiatal embereket. Hozzátette: a zsámbéki bemutató idején, tavaly nyáron még nem gondoltak arra, hogy megidézik a valóságot azzal, hogy a rakétabázisra vitte Vidnyánszky Attila a darabot.
„A dolgok ott szorosabb időhatárokon belül ismétlődnek, úgy látszik” – mondta, hozzátéve: érdekli, mennyire kap más hangsúlyokat most a történet. Kiemelte: a hangsúlyeltolódás a beregszászi előadáson lesz igazán érzékelhető.
Hozzátette: a darab ottani bemutatóját ahhoz az évfordulóhoz kapcsolódva tartják, hogy 1944 novemberében kezdték el a Gulágra vinni a magyar férfiakat. A tragikus esemény 70. évfordulóján emlékkonferenciát is rendeznek.
„Ezek csupa olyan dolgok, amelyekről évtizedeken át nemhogy nem tanulhattunk az iskolában, de el is voltunk zárva ezektől az információktól” – mondta, kiemelve, hogy maga Kisszelmenc nem is volt rajta a szovjet térképeken, mert a falu létezését is eltitkolták.
„Azt várom a beszélgetésektől, az előadástól és saját magamtól is, hogy visszaírjuk ezeket a történeteket a kultúránkba és színvonalas, öniróniától sem mentes művekben mondjuk el magunknak és a világnak a történelmi sorsfordulóinkat” – fogalmazott, hozzátéve: céljuk, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltsék.
„Amíg Kárpátalján lesznek magyarok olyan számban, hogy kulturális tényezőnek is számítanak – és remélem, hogy ez mindig így lesz -, addig ezt a darabot, azt hiszem, játszani fogják, mert olyan történetet mond el, amelynek nincs túl nagy irodalma, színházban, filmen nem igazán jelent még meg” – mondta.
A szerző elmondta: a Zoltán újratemetve az első műve, amelyet egy színház műsorra tűz. A darab nem a dokumentumregény adaptációja, néhány meglévő motívumot felhasználva az alaphelyzetre új történetet írt. Kiemelte: a színházi előadás által a történet több emberhez eljuthat és miután a darabban a valós szituációra egy fikció épül, az egyedi történetet közös történetté tudta emelni.
„Az a mániám, hogy folyamatosan a felszínen tartom ezt a témát” – fogalmazott Zelei Miklós.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”18457,9575,48893″}
