Dr. Petővári Ákos, miskolci középiskolai tanár, irodalomtörténész Kazinczy Ferenc véleménye az európai példáról címmel tartott előadást. az idei, immár 46. Kazinczy Napokon Kassán. Az előadó bevezetőben elmondta, hogy az író nyelvünket a nyugati nyelvek mintájára akarta megújítani, s ezért számtalan művet fordított le. Európai volt, de büszkén ragaszkodott hazájához és anyanyelvéhez. Bécsen túl csak rabként jutott, de a fejlett európai országokat könyvekből és találkozásai során ismerte meg.
Előadása első részében arról beszélt, hogyan befolyásolta Kazinczy a kassai magyar nyelv fejlődését. 1779-ben érkezett és hét esztendőt töltött a magyarok, németek, szlovákok lakta városban. Fordításaival a társalgási nyelvet akarta változatossá tenni és az érzelmek szép kifejezésére törekedett.
Először a Magyar Museum, majd az Orpheus című. lapot adta ki. Az utóbbi célja a józan gondolkodás és a nyelv tökéletesítése volt. Voltaire, Rousseau, Helvétius és Holbach gondolatait, a polgári szabadságjogokat hirdette. Az írók közül Lessing és Klopstock, Goethe és Schiller műveit fordította. Fordításai mesterkélt, finomkodó modoruk miatt ma már nem hatnak jól. Szerb Antal szerint hatalmas levelezése és emlékiratai élnek csupán.
Megnyerő és közlékeny modora, széleskörű műveltsége okán sok emberrel tudott szót érteni. Franciául és németül is megtanult.
1786-tól tíz vármegye területén lett az állami iskolák felügyelője. II. József idejében elfogadta a német tanítási nyelvet, de tévedés, hogy ezt anyanyelve rovására tette volna, hiszen a népiskolákban támogatta a magyar nyelv oktatását. Támadták azért is, hogy támogatta az uralkodó közoktatási reformjait. Az író tette öt évre Kassát irodalmi központtá.
1794-ben elfogták, mert terjesztette a Martinovits-mozgalom kátéját. A hat évig tartó megaláztatás ellenére készült a jövőre: fordított. Számára létszükséglet volt az írás. Ekkor már a klasszicista példákat követte.
1801-es szabadulása után végiglátogatta a megfélemlített és elszigetelt írókat, költőket s folytatta levelezését, melyben sürgette a nyelvújítást. A börtön nem törte meg, bátran vállalta a harcot a nyelvújítás ügyében és élesztette a magyar irodalmat. 1806-ban költözött Sophieval Széphalomra, ahol súlyos anyagi gondoknak nézett elébe. Vele fizettették meg utólagosan rabtartásának költségeit.
1808-ban pályázati felhívás jelent meg az Allgemeine Zeitungban arról, hogy tanácsos-e a magyart államnyelvvé tenni Magyarországon. Felkészült-e a magyar nyelv erre a szerepre? A bécsi titkosrendőrségi provokációra sokan válaszoltak. Kazinczy a Tübingiai pályamű c. munkájával. A kérdésre igennel válaszol. E kevésbé ismert alkotás a magyar irodalom addig elért eredményeit tárta első ízben a külföld elé. Egyik legfontosabb gondolata a nyelvművelés szükségessége.
A Tövisek és virágok (1811) c. kötete és a Poétai episztola Vitkovics Mihály úrhoz c. szatíra indította el a nyelvújítási harcot. Az ortológusok hallani sem akartak semmilyen változásról. A vita eldurvult, személyeskedővé vált, Kazinczyt nemzetietlenséggel vádolták. Pedig nála a világpolgárság nem jelentette a nemzeti érzés és kultúra lebecsülését.
Munkáit állandóan csiszolta. Szerb Antal szerint, mint kritikust a tartalom és kompozíció nem érdekelte, az eredetiség sem, csak a stílus, a szavak megválogatása és társítása, a mondat lejtése és a hangszín. A nyelvhasználati hibák ellentétben állnak a magyar nyelv géniuszával. Tisztában volt vele, hogy az élő nyelvek állandóan fejlődnek, változnak. Az idegen nyelvekkel kapcsolatos ismereteit állandóan bővítette, amivel kiemelkedett kortársai közül. Azok tanulmányozásával szerzett tapasztalatait anyanyelvében akarta kamatoztatni.
Az előadó néhány értékelést ismertetett ezután. Kazinczy érdeme, hogy a történelmi pillanathoz igazodva, eszmét, eszményt és elvet nem tagadva, előre tekintett és szervezte az Európához igazodó magyar életet (Z. Szabó László). Fő célja a nyelvet beszélő közösség nyelvi teljesítményének növelése, amihez kereste a nyelvi lehetőségeket és mintákat, mindinkább Herder és Humbolt nyelvfelfogását alkalmazva.
Kazinczy 1831-ben hunyt el, a magyar nyelv pedig 1844-ben lett hivatalos nyelv. A nyelvújítás következtében már be tudta tölteni társadalmi szerepét.
Kassán 1967-ben rendezték meg első ízben a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. Ekkor Fábry Zoltán írását olvasták föl. Miközben „a múlt nagy nyelvhéroszát köszöntöm, a hétköznapok hőseit is magamhoz ölelem. A főtől a tagokig mindent és mindenkit: az egészet, az egységet. Mert kevesen vagyunk, és oldott kévét kell összetartanunk. A nyelv az üdvösségünk és megtartónk, de lehet kárhozatunk és elmarasztalónk is.”
Kazinczy időszerű nézeteket vallott. A szellemi élet és nemzeti nyelv fejlesztését óhajtotta annak sajátosságaira építve. Szülőföldjéért és népéért igaz áldozatot vállalt, de egyben követte a nyugat-európai példát.
November 7-én az író és nyelvújító emléktábláját koszorúztuk meg a Fő utcán, a Fekete Sas épületén. Itt ünnepi beszédet Rácz Gusztáv, nyugalmazott iskolaigazgató mondott. Azért jöttünk az emléktáblához – mondotta -, hogy kifejezzük megbecsülésünket a kiváló „írónak, költőnek, műfordítónak, újságírónak és lapszerkesztőnek, nyelvújítónak, tanügyi szakembernek”. Tehetsége, sokoldalúsága páratlan volt a maga korában. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy pályakezdése városunkhoz kötődik olyan kiválóságokkal együtt, mint Batsányi János és Baróti Szabó Dávid. Együtt szerkesztették a Magyar Museumot, majd kiadta az Orpheust. Emellett iskolafelügyelőként, szívügyének tekintette az iskolahálózat bővítését. Három év alatt a meglévő 79 iskola 124-re bővült. II. József iskolapolitikáját támogatta, annak halála után állásából elbocsátották. A jakobinus mozgalommal való kapcsolata miatt majd hét évet ült. Szabadulása után Bányácskán telepedett le, melyet Széphalomnak keresztelt át. Ez lett a magyar irodalom első központja. Levelezett és küzdött az irodalmi ízlés nemesítéséért. A felvilágosodás híve volt. A klasszicista stílust követte. A nagy titok c epigrammájában ezt írja: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,/ szánts és vess. Hagyjad másnak az áldozatot.” Mivel műfordítóként azt tapasztalta, hogy a más nyelvű művek tolmácsolására a magyar nem alkalmas, a nyelvújítás felé fordult, mely legértékesebb munkája. Így a 19. sz. elején több évtizedes mozgalom indult, miközben heves harc zajlott a neológusok és ortológusok között. Több mint 10.000 szóval gazdagodott a magyar nyelv.
Palladiot azért támadták, mert a gót stílus helyébe újat akart teremteni. „Rontók voltak, mert az architektúrai ízlést építeni, alkotni akarták – mint mi nyelvrontók, kik szüntelenül perlünk a szokás buta tisztelőivel.” Ahogyan Palladio lebontotta a régi városrészeket és gyönyörű új épületeket emelt, úgy az írók is túl lépnek a megszokáson és remekműveket alkotnak majd. Küzdelmes, nehéz életével időtállót alkotott, amivel kiérdemelte, hogy majd két évszázad távlatából is adózzunk emlékének!
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
