Ha már a magyar iskolába való beiratkozás mellett kampányolunk, vizsgáljuk meg azt is, hogy milyen az az iskola, ami mellett kampányolunk.
Ugyanis, ha a magyar iskola nem tudja legalább azt a színvonalat biztosítani, mint a szlovák, csak magunkat csapjuk be!
Egy jó iskola pedig számomra ott kezdődik, hogy motiválni tudja a gyereket, hogy a benne rejlő tehetséget az érdeklődésének megfelelően bontakoztathassa ki. Magyarán, alternatívákat mutasson fel neki, hogy milyen lehetőségek állnak előtte, milyen pályán indulhat el, és aztán minden támogatást adjon meg neki, hogy minél tovább jusson a maga választotta úton.
Az elmúlt hetek úgy hozták, hogy magánbeszélgetésekben többször is felmerült a motiváció kérdése. Én két véleményt szeretnék idézni: egy fiatalemberét, aki pár éve végezte el az egyetemet, és egy diákét, aki az érettségijére készül.
Bödör Csaba így válaszol arra a kérdésre, hogy mi motiválja őt a munkában, illetve a magánéletben:
„A londoni mentoromnak volt a mondása: ha eljutunk egy mérföldkőhöz, akkor csak rövid ideig gyönyörködjünk a kilátásban, gyorsan lépjünk tovább a következő mérföldkőhöz. Ezt teljes mértékben magaménak érzem.
A tudományban igazából egy mókuskerékben mozog az ember, így nem nehéz újabb motivációt találni. Nagyon szeretek egy adott kérdés végére járni, ami rendszerint egy újat vet fel. Új dolgot alkotni, legyen az egy előadás, diagnosztikus fejlesztés vagy cikk.
Emlékszem, hogy diákkoromban, amikor idősebb egyetemistákkal, esetleg már szakmájukban sikeres emberekkel találkoztam, az foglalkoztatott, hogy vajon hogy sikerülhet ugyanez nekem is, hogy juthatok el én is oda. Mindig a körülöttem lévő, szakmájukban és a magánéletben sikeres és egyben szerény emberek példáját próbáltam és próbálom követni ma is.”
Bazsó Erik dunaszerdahelyi gimnazista pedig így vall arról, hogy mi motiválja őt és kortársait a tanulásban:
„Engem a kíváncsiság, a tudásvágy, érvényesülés és az előretörés, leginkább ezek motiválnak. Fontos, hogy olyan munkát találjak, amit örömmel végzek, a pénz az másodlagos. Segít a határozottság, ambíció és az önismeret. Segíteni akarás szintúgy. A kortársaimat – úgy vettem észre – legfőképp az elismerés, tudásvágy, pénz motiválja… De ismerek olyat is, akit a titulus motivál.”
Két különböző válasz, de egy valamiben azonosak. Mégpedig abban, hogy egy jó iskolának – természetesen, a család mellett – támogatnia kell diákjai ambícióit, felkészítő tanárokat biztosítva nekik, tanulmányi versenyekre eljuttatva stb.
Természetesen, nem azt állítom, hogy ez lenne az iskola fő feladata. Ez csak egy vélemény, jelesül az enyém, aki se szülő, se tanár nem vagyok. Éppen ezért szeretném, ha érintettek, szakemberek is hozzászólnának a témához, vajon helyesek e az én szempontjaim, vagy pedig teljesen tévúton járok?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
