Augusztus huszadika elsősorban az 1083-ban szentté avatott első királyunk ünnepe, de egyben szimbóluma ez a jeles nap a magyar államiságnak is. Élő ereklyeként tiszteljük szent királyunk koronáját, akárcsak a Szent Jobbot. S ez a tisztelet, illetve annak szertartásos kifejeződése is kötődik augusztus huszadikához.
E napot 1774-ben Mária Terézia nyilvánította országos ünneppé. Szent István jobbjának tiszteletére pedig 1818-ban rendeztek először ünnepélyes körmenetet. Vannak vidékek, ahol ekkor rendezik meg az aratási felvonulást is. Galgamácsán ilyenkor 7-8 leány vitte a koszorút a templomhoz, ahol imával áldották meg azt. Augusztus huszadika tehát egyféle ünnepe az új kenyérnek is. Szuhafőn valamikor a legszegényebb családoknak nagy kenyeret sütöttek, abból a lisztből, melyet házanként gyűjtöttek össze. (Tátrai – Karácsony Molnár 1997,143) Különösebb paraszti hagyomány azonban nem fűződött Szent István napjához.
Talán azért nem hagyott e nap különösebb nyomot, mert az egyes feltevések szerint az „erőteljes hivatalos kultusz” pusztulásra ítélte „a feltehetőleg korábban virágzott néphagyományt”. (Balogh 2000,155). Az viszont köztudott, hogy a folklórban, ha halványan is, de élt Szent István alakja. Erről tanúskodnak a róla szóló mondák, a vallásos népénekek és a középkori magyar énekmondók által terjesztett szövegek. A magyar nyelvterületeken újabban Magyar Zoltán kutató gyűjtött több Szent István-mondát, hiedelemtörténetet.
Fennmaradt néhány István-napi idő- és termésjóslás is. Több helyen is úgy vélték, hogy ha István-napkor szép az idő, ez a jó gyümölcstermés előjele. Ha rossz idő van ilyenkor, a jóslás szerint enyhe lesz a karácsony. Azt is mondogatták, hogy ezen a napon mennek el a gólyák. (Balogh 2000,156) A medvesalji Péterfalán ez volt a málna szedésének az ideje. (Tátrai – Karácsony Molnár 1997,144) Somogyban a paraszti gazdálkodás határnapja is volt augusztus 20. Ilyenkorra a cséplést be kellett fejezni. (Király 1995,80)
Szent királyunk tisztelete és kultusza a „nemzeti és egyházi hagyományokban is szerteágazó volt”. A középkorban rendszeresek voltak a székesfehérvári és az esztergomi zarándoklatok, a körmenetes felvonulások. Felsőszakonyban Szent István ünnepén minden asszony és lány feketében ment a nagymisére, hogy „külsőleg is kifejezze az ének szavait: „Hol vagy, István király,/ Téged magyar kíván, /Gyászos öltözetben/ Te előtted sírván.” (Balogh 2000,156)
A történelmi Magyarországon több helyütt választották István királyt védőszentül is. Mintegy 350 templomnak volt a titulusa, s így a települések búcsúnapja is augusztus huszadika. Még több az olyan hely, ahol a templomokban mellékoltárt emeltek tiszteletére, freskón, ablaküveg-képen, szobron ábrázolták a királyt. Néhány helyen köztéri szobrot is állítottak emlékére. Az ilyen kultusz a mai napig tart.
A történelmi Hont megye, azon belül az Ipoly mente sem kivétel a fentiek alól. Hont megye a történelmi Magyarország legősibb vármegyéi közé tartozik; létrehozása s birtokviszonyainak rendezése István király „műve” . Kézai Simon krónikája szerint Szent Istvánt a megye névadója, Hont vezér „Övezte fel német módra karddal a Garam folyóban”. Ezért, no meg a kereszténység terjesztésében vállalt feladatáért István királytól Hont lovag a megye földjének és népének egyharmad részét kapta jutalmul.
A Duna és az Ipoly összefolyásánál települt legdélibb Hont megyei helység, Szob templomának főoltárán, a Szent László oltárkép mellett ott van Szent István szobra is. De látható alakja a közeli zebegényi templom szentélyének festett üvegablakán is. Az ugyancsak dél-honti Nagymaroson a Templom téren áll az a millenniumi szobor, amely Szent Istvánt és Boldog Gizellát ábrázolja teljes díszben.
Nagybörzsönyben templomot szenteltek tiszteletére. Az egykori bányaváros gyöngyszeme és ékessége a falu nyugati részén, az Ipoly felé forduló dombon emelt XIII. századi román stílusú Szent István-templom.
Az ipolysági templomban a Jézus Szíve-mellékoltár közelében áll Szent István király szép színezett, feltételezhetően XVIII. századi barokkos faszobra. Az ősz hajú és őszes szakállú király fején ott a magyar szent korona; jobb kezében egy jogart, a balban pedig egy magyar címeres országalmát tart.
A szetei templom diadalíve alatt, annak bal oldalán is áll egy fából készült színes Szent István-szobor. A királyt itt fiatalos, szinte mosolygós arccal örökítették meg, kék ruhában, piros palásttal. Jobb kezében országalmát, felemelt bal kezében pedig egy egyenes kardot tart.
Csábon ugyancsak őriz a templom egy István királyt megörökítő színezett faszobrot. Királyi palástban áll előttünk, fején koronával, jobb kezében országalmával, balján magas kettős kereszttel. Érdekes adatokat közöl e szoborral kapcsolatban Limbacher Gábor és Lengyel Ágnes. Azt írják többek közt, hogy a háború után Csehszlovákiához csatolt Csábon „Szent István templomi szobrát egy ideig nem virágozta a gondozóasszony, mondván: >Te nem kapsz virágot, mert nem védted meg a hazát<.” Úgy látszik hát, nemcsak Szent Vendelt büntették olykor a rossz szolgálatért, hanem István királyt is.
Az ipolyszalkai templomszobor is királyi palástban mutatja be Istvánt. Leeresztett jobb karjában egy jogart, bal kezében pedig egy magyar címeres országalmát látunk.
Nagycsalomján a Magyarok Nagyasszonya templom főoltárán áll Szent István XX. század elején készült színes, százhúsz centiméter magas faszobra. A király zöld ruhában és kék palástban áll; jobb kezében jogart, a balban magyar címeres országalmát tartva.
Ipolybalogon a templom fakazettás mennyezetén látható első királyunk. A csak dérékig ábrázolt szent fején ott a korona, akörül pedig a glória fénylik. Itt is nála van a jogar és sz országalma.
Egeg község régi templomának kora gótikus, bordahálós apsziszában, az egyik borda alatt, a faragott kőfej ábrázolja Szent Istvánt. Felsőszemeréden a Mindenszentek főoltárképen bukkan fel a magyar király, de ott van ő a kelenyei és a lukanényei templom főoltárának Mindenszentek-képén is.
Láthatjuk Szent István alakját egy-egy freskón is. Inámban a mennyezeti freskó örökítette őt meg deréknagyságban, fején koronával, jobb kezében kettős kereszttel. Lukanényében a régi templom felújítása után a templom mennyezeti freskójára is felkerült István alakja. Ipolyvarbón is van egy inámihoz hasonló méretű mennyezeti freskó. István itt is királyi palástban van, fején koronával, jobbján kettős kereszttel.
Szent István a védőszentje Kóvárnak is. Első kápolnájának ugyan Szent Mihály volt a titulusa, de amikor 1899-re elkészült a mai egyhajós, félköríves szentélyű neobarokk templom, Szent István lett a második patrónus. A templom falán látható festmény a szent királyt ábrázolja, amint kardját és a magyar koronát felajánlja a Szűzanyának.
Felsőtúr templomának egyik mellékoltárát Szentmiklósi és Óvári Pongrácz István alezredes és neje, Pákozdy Róza építtette Szent István király tiszteletére. Ennek képét Móser Ferenc nyugalmazott helybeli főhadnagy készítette. A piros palástban lévő király imára kulcsolt kézzel ül zsámolyán. Előtte a kardja s a magyar szent korona. Felajánlja azt a mennyben trónoló Szűzanyának, aki a képen is jól látszik.
Az Ipoly mente legnagyobb településének, Ipolynyéknek is Szent István a védszentje. Főoltárának Szent István képéről a Historia domusban is olvashatunk. 1845-ben jegyzeték fel, hogy az újonnan épített templomot Vajgeth Mihály esperes benedicálá, s ekkorra hozták a főoltár képét is, melyet „B. Rudnyánszky Samu eszt.kan. spendérozott s Budán festetett, az ő kívánsága szerint, hogy Sz. István a templomot mutassa fel, a Korona pedig háta megett legyen; oldalt Nyék helység tünjék ki. 100 frt-ba került.” (19.p.) A templom felszentelésére valójában 1846-ban került sor Ipolynyéken. A plébános ekkor egy másik Szent István-képről is említést tett.
A régi templom Szent István kisképét akkor megújíttatta s a plébánia ebédlőjében helyezte el. Ám Tóth Imre prefektus és Fekete Mihály főesperes ösztönzésére a plébános kénytelen volt azt odaajándékozni a dömösi templomnak. Szomorúan jegyezte fel, hogy: „Ha nem újíttatom meg, sose jutott volna eszébe valakinek azt elkívánni.” 1868-ban azt írták az ipolynyéki plébániatörténetbe, hogy „oct. Hónapban nyert Sz. István nagyoltára privilegiumot, s ez jó hatással lett a hivekre, több intenciókkal járulnak kedves kimultjaik üdvére, megértvén azok teljes búcsú nyereményét.” (85.p.)
Hogy a Szent István-kultusz Ipolynyéken ma is él, annak ékes bizonyítéka a nem régiben állított szobor. Szent István bronzszobra egy szépen kialakított park közepén áll a templom közelében egy magas kőtalpazaton. A karddal felövezett király felemelt jobb kezében jogar, bal kezében országalma van. Alatta egy márvány táblán ez a szöveg olvasható: „Oláh Szilveszter alkotása/ Állíttatta a Pro Vila Nyek/ Polgári Társulás/ Ipolynyék Község/ Önkormányzata és polgárai/ A magyar nemzet dicsőségére/ 2006. Mindenszentek havában.”
Emeltek szobrot nemrégiben Szent Istvánnak Apátújfaluban is. Ezt a sárgás színű kőszobrot Krisztiáni Sándor fiatal szobrász készítette. A király jobb lábával egy kőre helyezkedik, bal kezében hosszú jogart tarva. Fején ott a szent korona, palástjának mellső részén a kettős kereszt. Az alatta lévő táblán ez olvasható: „ Szent István/ az Úr kegyelméből/ minden magyarok királya/ 1000-1038″.
S hadd mondjuk itt el, hogy van István királynak szobra egy észak-honti szlovák falucskában, Berencsfalván (Prenčov) is. A település közepén 1821-ben állítottak egy gyönyörű szakrális emléket. Magas talpazaton, magyar címeres kőlapon áll egy Madonna-szobor. Előtte Szent István szobra látható, amint a király fél térdre ereszkedve felajánlja a koronát a Szűzanyának.
Szólnunk kell még az Szent István király koronájának Ipoly menti kultuszáról is. Tudvalévő, hogy Ipolybalog Árpád-kori templomának tornyát a magyar Szent Korona mása díszíti. Ez annak az emléke, hogy 1304. augusztus 14-én, Károly Róbert magyar és II. Vencel cseh király trónviszálya idején az eredetijét ebben a templomban őrizték. Nemzeti kincsünkkel akkor II. Vencel csapatai Vác felé indultak, majd Rétságon és Horpácosn át a dejtári Ipoly-hídon átkelve Balog felé tartottak, ahol az ereklyét elrejtették. Mindez azonban nem maradt titokban, mert reggel többen is meglátták, amint a korona ládájával a szekérre került.
Az ipolybalogi istenháza ma az egyetlen Szlovákiában a pozsonyi koronázótemplomon kívül, melynek tornyát a magyar korona díszíti, s ez a Kárpát-medence három templomának tornyán látható leghűbb Szent Korona-másolat. Korona díszíti a templom 1898-ban készült kapuját is, mely Rados Imre hajdnai helybeli faragómester munkája.
Néhány éve a községben felmerült az az ötlet, hogy a korona újabb hiteles másolatát a templomban is el kellene helyezni. Balog Gábor polgármester és György Ferenc plébános voltak a kezdeményezők, akik nagy segítséget kaptak a faluból elszármazott, Pásztor Béla veresegyházi polgármestertől. Kevi Farkas Zsolt budapesti ötvösművész aztán elkészítette a gyönyörű művet, melyet 2005. aug. 14-én Paskai László bíboros szentelt fel, s ünnepélyes keretek közt, több ezer zarándok jelenlétében elhelyezték ott, ahol 1304-ben az eredeti királyi koronát is őrizték.
Azóta Ipolybalog a környék népének egyféle zarándokhelyévé vált. Minden évben körmenettel viszik a koronát a község főterére, majd a Korona-dombra, ahol ünnepélyes szentmisét tartanak. Zarándokok százai jönnek el azóta is Ipolybalogra, az augusztusi korona-ünnepre az Ipoly mindkét oldaláról.
Befejezésül hadd említsük még meg a hajdani ipolysági Szent Jobb-körmenetet is. Néhány évvel ezelőtt ezt a meghívót, illetve meghívószöveget találtam Somogyi Katinka, Somogyi Béla volt megyei alispán lányának irattárában: „Felkérem Méltóságodat, hogy f. hó 6-án reggel ¾-ed 8 órára hivatalosan megjelenni s a Szent Jobb állomási fogadásán részt venni széveskedjék. Ipolyság, 1939. május 3-án. Főszolgabíró.” A további részletekről abból a köriratból vettem tudomást, melyet egykor az az ipolysági főszolgabíró az ipolynagyfalusi körjegyző közbeiktatásával továbbított anyai nagyapámnak, Bodzsár János kelenyei bírónak. Érdemes a teljes szöveget idézni: „Tárgy: A Szent Jobb országjárása. A Szent Jobbot vivő aranyvonat folyó évi május hó 6-án délelőtt 8 óra 28 perckor érkezik a bíboros hercegprímás vezetésével Ipolyság állomására.
A program a következő:
1. Ipolyságon május 6-án délelőtt 8.28 perckor az állomáson a Szent Jobb és a hercegprímás fogadása. Utána ünnepélyes bevonulás Ipolyság főterére.
2. 9 órakor tábori mise az ipolysági főtéren, melyet a hercegprímás pontifikál. Mise alatt a Szent Jobb az oltár elé kitétetik.
3. Mise után újból kivonulás az állomásra, ahonnét az aranyvonat 10 óra 28 perckor megy tovább.
Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy lehetőleg az egész járás közönsége az ájtatosságon részt vegyen, ezért a következőre utasítom:
Haladéktalanul lépjen érintkezésbe községei plébános és lelkész uraival, akikkel a községek közönségének részvételét s a bevonulásuk rendjét beszélje meg. Tájokoztatásul közlöm, hogy a községek csakis egy csoportban jöhetnek Ipolyságra és pedig:
1. leventék parancsnokaik vezetése alatt
2. iskolák tanítóik vezetése alatt
3. egyesületek elnökségük vezetésével
4. tűzoltók parancsnokaik vezetése alatt
5. a község közönsége processióval, templomzászlókkal a lelkészurak vezetése mellett
6. a községi képviselőtestület a bíró és jegyző úr vezetése mellett.”
A rendezvény nagyságát prezentálják az akkor készült fotók is, melyeken látni többek közt az aranyvonatot, a herceprímást szállító hintót, a Szent Jobbot vivő autót, a testőröket, a díszruhába öltözött vezetőket s a tábori misén részt vevő tömeget. Az esemény nagy súllyal bírt az Ipoly menti nép életében, elmélyítette az itteniek Szent Jobb iránti tiszteletét.
Csáky Károly, Felvidék.ma
Fotó: a szerző
