Döcögve ugyan, de a Kárpát-medencében is lassan teret nyernek a helyi pénzek. Magyarországon például egyre többet hallhatunk a soproni kékfrankosról, a balatoni koronáról, vagy a Bocskai koronáról. Ám eddig csak a létezésükről van tudomásunk, valódi pénzügyi és gazdaságfejlesztő hatásaikról, eredményeikről nincsenek releváns információk.
A helyi pénzek, valamint az ezekkel összefüggő különféle kezdeményezések már Szlovákiában is megjelentek – ám egyelőre úgy látszik, a magyarországinál kisebb hírveréssel és hatással. Örömteli ugyanakkor, hogy egyáltalán léteznek: van jogi hátterük és üzemeltetési mintájuk.
A jól működő helyi pénz nem kizárólag turisztikai attrakció. Az elmaradottabb régiókban van létjogosultsága. John Maynard Keynes angol közgazdász szerint a helyi gazdaságfejlesztésben nemcsak az a fontos, hogy mennyi pénz érkezik a régióba, hanem az is, hogy mennyi ideig tartózkodik ott. Keynes ezzel felfedezte azt a törvényszerűséget, hogy a globális pénz mindig a gazdagabb régió felé áramlik. Ezzel szemben a helyi pénz, mivel kibocsátásának és működésének előre meghatározott feltételei vannak, helyben marad, segíti a régió önállóságát, támogatja a helyi kereskedelmet, kapcsolat- és közösségépítő szerepe van, továbbá elősegíti a helyi közösségi projekteket. Ráadásul az adott régióban élők befolyásolhatják, hova menjen a pénzük.
A pőstyéni krajcár és a sirokai sólyom
Testvérvárosának, Hajdúnánásnak a példáján (ahol a Bocskai koronát használják) Pőstyén vezetése szintén elgondolkodott a pőstyéni krajcár kiadásán, ahogy a zsolnaiak is „futottak már pár kört” a témában.
Siroka (Široké) község az Eperjesi járásból még 2010-ben a körmöcbányai pénzverdében verette az euróval egyenértékű fémpénzét, a sirokai sólymot. A mindössze ezerhatszáz példányban veretett pénzzel lehet fizetni, de a többség helyi érdekességként inkább megőrzi, sőt a numizmatikusok internetes adásvételén már névértékének többszöröséért cserél gazdát.
Živec: az egyik legéletképesebbnek tűnő kezdeményezés
Jelenleg a legéletképesebbnek tűnő helyi pénz a Pozsonyban és Zólyomban kiadott živec (a szó jelentése: földpát vagy gyanta). Üzemeltetője a Živica nevű civil szervezet, amely környezettudatos képzésekkel és tanácsadással foglalkozik, valamint bioboltokat működtet.
A živecet 2014 áprilisában vezették be, 0,5-ös; 1-es; 2-es; 5-ös; 10-es és 20-as címletekben. A pénz az euróhoz kötődik, értéke az euróhoz viszonyítva 1:1. Létrehoztak több beváltó pontot Pozsonyban és Zólyomban, ahol az eurót be lehet váltani helyi pénzre. Vissza viszont csak a vállalkozások válthatják, érvényessége lejárta után: 100 egységért 97 eurót kapnak. Jelenleg az érvényessége egy év. A könyvelésben úgy szerepel, mint az értékpapír, vagy a gasztro-jegy, azaz étkezési utalvány. Jogi státusza tehát utalvány. A gyakorlatban a kibocsátó civil szervezet szerződést köt a vállalkozóval a pénz használatáról, így alakul ki az a hálózat, ahol fizetni lehet a helyi pénzzel.
Minden pénz létezésében legfontosabb követelmény a bizalom
A helyi pénznek komoly történelme van, és a világ boldogabb részein nagyszámú, különböző formájú és funkciójú módosulatai léteznek. Az első kísérletek annyira sikeresek voltak az 1930 évek válságos időszakában, hogy néhol még a jegybankok is beavatkoztak, féltve saját monopóliumukat.
A helyi pénzekről általánosságban elmondható, hogy azok önkéntesen és regionális szinten használatosak. Mivel minden pénz létezésében legfontosabb követelmény a bizalom (credit), olyan szervezetek alapítják (például egy szövetkezet), amelyek fel tudják vállalni az egész régió képviseletét. Tehát nem köthető párthoz, üzleti körökhöz vagy olyan más közösséghez, érdekcsoporthoz, amely a másikat kirekesztené. Lehet papíralapú fizetőeszköz, de számlaalapúvá is válhat. Érvényessége időben behatárolt és negatív kamattal bír. Azaz lejártakor, vagy negyedéves osztásban általában évi 3-6%-ot veszít az értékéből.
Ez a fontos tulajdonsága a marxista és a kapitalista közgazdaságtan által okkal elfelejtett Silvio Gesell szabadpénz teóriájából indul ki. Gesell a pénz árucsere-forgalmi feladatait erősítette, és negatívan ítélte meg a pénz értékmegőrzési, esetleg értéktermelő (kamatos kamat) funkcióit. Teóriája működik, a negatív kamattal rendelkező pénzektől az emberek igyekeznek minél hamarabb megszabadulni, a pénz forgása megtöbbszöröződik. Tehát a pénz kezdi szolgálni az embert és a gazdaságot, nem pedig fordítva. A pénzforgás egy meghatározott láncon belül történik. Ezekért az előnyökért a régió szereplőinek érdemes vállalniuk a néhány százalékos értékcsökkenést, mivel ez a típusú pénzhasználat végeredményben forgalomnövekedést hoz.
Ma már a jegybankok sem nézik ferde szemmel
A helyi pénz ellenértékét a kibocsátó általában banki letétbe helyezi, ahol az összeg kamatozik. A negatív kamat szintén bevételként jelentkezik a kibocsátónál. A kibocsátó viszont ennek a bevételnek a jelentős részét vissza tudja forgatni a régió fontos beruházásaiba (nem úgy, mint a francia gasztrocégek esetében tapasztaljuk).
A jegybankok manapság már nem néznek ferde szemmel a helyi pénzekre, mivel általában a régió pénzforgalmának legfeljebb 15%-át teszik ki a legeredményesebb konstrukciók is.
Magát a rendszert akár protekcionista hozzáállással is vádolhatják, de a lemaradt régióink ennyit megérdemelnének. A Duna mentén tehát megalapíthatnánk az „ISTER”-t, vezérlő fejedelmünk birtokain pedig a „LIBERTAS”-t.
(A téma elméleti részéről, üzemeltetéséről, példákról bővebben olvashat a Gazdaság.sk elmélkedő rovatában ITT>>.)
