E héten pénteken volt Jézus Szíve ünnepe, melyről szépen megemlékeztek honlapunkon is, összefoglalva az ünnep lényegét. Tudnunk kell még, hogy sok helyen, ahol a templomok titulusa, azaz védőszentje Jézus Szíve, tehát annak tiszteletére szentelték az ottani Isten házát, a mai vasárnap kiemelt ünnep, azaz a templombúcsú napja.
Tájainkon is találhatók ilyen helyek, az Ipoly mentén például Apátújfaluban. Építéséhez 1923-ban fogtak hozzá Haller Kálmán plébános kezdeményezésére. A Jézus Szíve tiszteletére szentelt templom hajója téglalap alakú és sima mennyezetű. Sokszögzáródású szentélyének mennyezete ugyanilyen, melyen egy nagyméretű freskó látható. J. Drapka festőművész alkotása 1965-ben készült, s a Szentháromságot ábrázolja. Az oltár felett áll a nagyméretű Jézus Szíve-szobor, amely a felszentelés óta eredeti helyén van. Jézus fehér ruhában, belülről zöldes, bíbor palástban van, bal kezét a szíve felett tartja. Alatta két térdeplő angyalt látni, háttérben egy újabb kori falfestmény díszíti a szentély nyugati záró falát.
Alacogueai Szent Margit szobra is a hajóban áll: a szent fekete ruhában és fátyolban látható, jobb kezében rózsafüzérrel s egy piros szívvel, amely a Jézussal kapcsolatos látomására utal. Nem véletlenül került e szobor ide, hiszen a XVII. században történt jelenés után még jobban felerősödött a szent és Jézus Szívének tisztelete. Jézus ugyanis a látomásban Margit közvetítésével engesztelést kért a Szívét tisztelőktől s a hozzá imádkozóktól.
Apátújfalu temploma és a benne lévő Jézus-szíve lobogó (Fotó: Csáky Károly/Felvidék.ma)
Helyén van még a hajóban néhány szent relikvia, így egy-egy templomi lobogó is. A Jézus Szíve-lobogó piros bársonyból készült, s ezt a búcsús körmenetek alkalmával végigvitték a falun.
A templomépítés után a falu vallásos élete új lendületet kapott. 1924-től rendszeressé vált a Jézus Szíve-búcsú. A védőszent ünnepén régebben nagy körmeneteket tartottak. A processzió a pappal együtt vonult ki a faluba. Elöl a tűzoltóparancsnok ment a zenekarral, oldalt a trombitással. Utánuk három rúdon a nagy Jézus Szíve-zászlót vitték az első legények. Őket követték a virágszirmot hintő lányok, majd a pap, aki a supellát alatt az Oltáriszentséget vitte. Ahol megállt, a négy égtáj felé fordult és áldást osztott. Ilyenkor a trombitás megfújta a hangszerét. A búcsúba más falukból is jártak, például a bátorfalusiak, akik a Jézus Szíve-szobrot is hozták.
Zöllei Tibor házának (68. sz.) kertjében látható egy fehér téglából készült, félköríves üvegablakkal kiképezett Jézus Szíve-képoszlop. Az újabb kori építményben ott áll két angyal között a Jézus Szíve-szobor.
Apátújfalu templomában is gyakran imádkozzák a Jézus Szíve litániáját, amelyet egyébként a körmeneteken is mondtak, váltakozva a szép Jézus Szíve-énekek megszólaltatásával. A litánia hosszú imádság, egyféle vallásos költői alkotásnak is tekinthető műfaj. Teli invokációkkal (megszólításokkal), dicsőítésekkel, könyörgésekkel és szebbnél szebb költői képekkel, metaforákkal. A litánia szövege például Jézus Szívét „Isten szent templomának“, a „Magasságbeliek Szent szekrényének“, „Isten házának és a mennyország kapujának“ nevezi. Az „erény mélységeként“ emlegeti azt, „amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak“. További szép jelzőkkel, képekkel találkozhatnak még a litániát imádkozók, mint például a „béketűrő és nagy irgalmasságú“ Szívvel, az „élet és szentség forrásával“, a „vétkeinkért engesztelő áldozattal“, amely „minden vigasztalás kútfeje“ és egyben a „haldoklók reménysége“.
Végül meg kell említenünk még a Jézus Szíve Társulatokat, melyek ma is élő gyülekezetei a hitéletnek, s így van ez Apátújfaluban is.
