Beszélgetésünk első részében a szlovákiai magyar politikai helyzetet értékelte Berényi József, az MKP elnökségi tagja, volt elnöke, és a párt egyik EP-képviselő jelöltje. A folytatásban az európai parlamenti választást elemeztük.
Mióta vesz részt a politikában?
Az 1989-es rendszerváltásba kapcsolódtam be, majd a 90-es években voltak kisebb- nagyobb szünetek, tanulmányutak, külföldi tartózkodás, majd néhány alapítványnál és a Csemadokban is dolgoztam. Már 1990 és 92 között parlamenti képviselő voltam, ezután tízéves kihagyás következett. A nagypolitikába igazán 1998 és 2002 között kerültem vissza.
Az európai politikában való részvételre korábban is voltak ambíciói vagy most először szólította meg ez a pozíció?
Amikor külügyi államtitkár voltam a minisztériumban 2002-2006 között, sokat küzdöttem azért, hogy az EU területe is hozzám tartozzon a minisztériumon belül, amit két év után sikerült elérnem. A miniszter Eduard Kukan mellett ott lehettem a külügyminiszterek tanácsában, így bizonyos szempontból alakíthattam az Európai Unió és Szlovákia külpolitikáját is. Amikor parlamenti képviselő voltam, akkor az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tagjaként tevékenykedtem, ami nem uniós európai intézményként működik, de több hasonlóság található az Európai Parlament és az Európa Tanács között.
Megyei alelnökként ebben a választási időszakban sikerült először bekerülnöm a Régiók Bizottságába, ami a negyedik legfontosabb európai uniós testület, egy véleményformáló erő. Tagjai polgármesterek vagy megyei elnökök, alelnökök. Az uniós politikusok ezt az intézményt komolyan veszik, hiszen véleményt tud közvetíteni és fontos konzultatív szerepet tölt be. Tehát elmondhatom, hogy folyamatos az életemben az EU-s politika, jelen van más-más szinteken és lehetőségekkel. Ennek a csúcsa egy európai parlamenti mandátum lehetne.
Hogyan értékeli az MKP eddigi európai parlamenti munkáját?
Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád tették a dolgukat és mindegyik más-más területen volt aktív. Az előző tisztségeikből megszerzett tapasztalatokat más-más területen tudták kamatoztatni. Bauer Edit a szociális területen, míg Duka-Zólyomi Árpád a Közép-Ázsiai országokkal való kapcsolattartás területén volt erős, Csáky Pál jelenleg a Petíciós Bizottság alelnöke, gondolom korábban megszerzett tapasztalatai, mint Szlovákia kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese, számítottak a pozíció betöltésénél.
Sajnos be kell látnunk, hogy az európai politikában a kisebbségi területen, a nemzetiségi jogok területén nagyon kis lépésekben lehet csak előre haladni. Jelentős áttörést nem sikerült elérni az elmúlt időszakban. Viszont nagy eredménynek tekintem, hogy Csáky Pálnak egy jelentésbe sikerült bevinni a nemzeti közösségekre vonatkozó elvárásokat. Ezen kívül is születtek más jelentések ebben a választási időszakban, amelyek fontosak lehetnek számunkra. Vannak új lehetőségek is, amelyekkel élhetünk. Egyik ilyen a közvetlen aláírásgyűjtés, azzal a céllal, hogy kezdeményezni lehessen az unión belül egy jogi norma kialakítását. Eddig erre nem volt lehetőség, ez azonban megnyitotta az utat, hogy megvalósuljon a Minority Safe Pack. Európa-szerte több mint 1 millió aláírást gyűjtöttünk össze, amelyhez több tízezren csatlakoztak a Felvidékről is. A következő ötéves mandátum alatt jelenlévő EP-képviselőknek erre mindenképpen alapozni kell, hogy végre EU-n belül is szülessen meg a nemzeti közösségeket védő jogi norma.
Hogyan lehetne ezt a jelenlétet még hangsúlyosabbá tenni?
A politikai tapasztalatom azt mutatja, hogy sok lehetőség a személyes kapcsolatokban rejlik, amire nagyon sok időt, energiát és néha pénzt is kell áldozni. A politikát emberek alkotják, mindenkinek megvannak a saját érdekei és céljai, oda kell figyelni a másikra, gondolkozni kell azon, hogy az ő érdekeibe hogyan illeszthető bele a mi érdekünk. Ha megvan az összhang, akkor lehet eredményeket elérni. Faltörő kosként nehéz, de szövetségeket kötve lehetünk sikeresek. Eddig az EP-képviselők mögött nem volt az a háttér, amit most a több mint egymillió aláírás jelent. Ez az, amire hivatkozni lehet, ha az előrelépés lehetőségeit nézzük.
Hogyan látja, a határokon felülemelkedve, az esetlegesen bekerülő magyar nemzetiségű EP-képviselők tömörülhetnek-e egy olyan Kárpát-medencei küldöttségbe, amely az összmagyarságot, a nemzet egészét fogja képviselni Brüsszelben?
Ez szükséges, viszont nyilvánvaló, hogy ennél többre van szükség. Elmondhatom, hogy a Kárpát-medencei együttműködés a Régiók Bizottságában már jól működik. Szorosan együttműködünk a magyarországi és az erdélyi megyei elnökökkel. Folyamatosan konzultálunk és segítjük egymást az ide vonatkozó munkában. Ez azonban a többség megszerzéséhez nem elegendő. Ez egy hálózat, segítség, ami kétségtelen, hogy hiányozna, ha nem rendelkeznénk vele. Viszont meg kell szerezni a többséget a javaslatainkhoz, amihez sokat kell tanácskozni, kommunikálni akár a balti és a skandináv országok, vagy a nagy államok képviselőivel. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem csak a konzervatívokkal, hanem sok esetben a szocialistákkal és liberálisokkal is. A többség megszerzéséhez a személyes kapcsolatok kiépítésében látom a kulcsot, ez szükséges ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Erdélyben az RMDSZ az EP-képviselő választási kampányában egyértelműen hangsúlyozza, hogy összmagyarságban gondolkodik. Mennyire segíti ez a gondolat a felvidéki választópolgárok megszólítását?
Nekünk is ez lesz az egyik kiinduló pontunk. Ez egy olyan alap, amire azonban fel kell építeni az európai pilléreket. Vitathatatlan, hogy az itt élő magyarság többet vár tőlünk, mint kizárólag az összmagyarság hangsúlyozását. Szlovákiai magyarokként megtapasztaltuk, érzékeltük a 2015-ös migránsválságot, mikor többek között a Keleti pályaudvart és környékét elárasztották az ellenőrizetlen bevándorlók. Ez tényleges veszély volt, hiszen, ha Magyarországon nem építik meg a kerítést, akkor elárasztottak volna bennünket is a migránsok. Így lett megmentve Szlovákia, Csehország és a többi ország is egy kontrollálatlan embertömeg megérkezésétől.
Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, a politikai választóvonalakat át lehet-e lépni, vagy azt nem javasolja?
Át is kell lépni! Sem a magyar képviselőknek, sem az Európai Néppártnak nincs meg a többsége az Európai Parlamentben. Akkor lehet csak elérni többséget, ha ehhez meg tudjuk szerezni más frakciók képviseletének a támogatását.
Folyamatosan figyelni kell, hogy nekik mi az érdekük, mik a céljaik, és együtt kell működni mindenkivel azokban a témákban, amelyek nem sértik a néppárt vagy az MKP programját. Más kérdés, hogy manapság egyre nagyobb a távolság értékrendben, amit a Régiók Bizottságában is látok. A baloldal, a liberális oldal és a konzervatív oldal értékrendjében egyre szélesedik az olló. Nagyon nehéz találni olyan témákat, amik nem csak technikai jellegűek, hanem politikai és értékrendbeliek is, ahol közös nevezőre lehet jutni akár a szocialistákkal, akár a liberálisokkal. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell folyamatosan keresni ezt, főleg egy kisebbségi párt képviselőjének, vagy egy nemzeti közösségi pártnak.
Visszatérve a kampányra. A civil szervezetek milyen szerepet vállalhatnak, tud-e nyitni az MKP feléjük?
Mindig is tudtunk nyitni olyan civil szervezetek felé, amelyeknek van nemzeti elkötelezettségük a felvidéki magyarság megmaradását tekintve. Mindig megkaptuk a segítséget, amit nem lehet elégszer megköszönni. Tudjuk, az EP képviselő-választásokon az a párt lesz a sikeres, aki mozgósítani tud. Mindamellett bizonyos, hogy alacsony részvételre lehet számítani most is, bár valószínűnek tartom, hogy magasabb lesz, mint öt évvel ezelőtt, mivel új pártok jelentek meg, beleértve a szélsőségességeket is. Nagyobb társadalmi megszólításra számítok, mint öt éve, de akkor sem fogja elérni sem a köztársasági elnöki, sem a parlamenti százalékarányokat a részvétel. Tehát, ha sikerül mozgósítani a felvidéki magyarságot, akkor akár meglepetést is okozhat az eredmény és növelni tudjuk az EP-ben az MKP-s képviselők számát, erősítve a Kárpát-medencei jelenlétet. A civil szférának elsősorban abban látom a nagy szerepét, ha vállalja, hogy segít a mozgósításban és sok választót elvisz májusban a szavazóurnákhoz.