Múltkor volt szó a kisebbik Mikszáth fiúról, Albertről, akkor most essék szó az idősebbről, Kálmánról is, aki a politikai pályát választotta.
A Prágai Magyar Hírlap 1922 augusztus 8-i számában az alábbi rövid hír jelent meg:
„(Ifj. Mikszáth Kálmán párbaja.) Budapesti tudósítónk jelenti: Ifj. Mikszáth Kálmánnak tegnap kardpárbaja volt Huszár Elemér képviselővel, akit vele szemben választottak meg képviselővé. Huszár könnyebben megsebesült.”
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán László Budapesten született Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona második gyermekeként (az első gyermekük kicsi korában meghalt). Az ifjabb Kálmán változatos pályát futott be, aminek a kezdetén a Sorbonne-on együtt tanult Károlyi Mihállyal, a későbbi miniszterelnökkel. Mégis, a gyűlölt ellenfél, Tisza István Nemzeti Munkapártjának a tagja lett hazatérése után. 1911-ben ügyvédi vizsgát tett, Budapesten ügyvédi irodát nyitott, és figyelemre méltó közjogi-politikai tanulmányokat írt (A vármegye reformjáról, 1913; Az általános szavazati jog, 1917).
Az első világháború alatt az Országos Hadsegélyező Bizottság munkatársa volt, bekapcsolódott a hazai közéletbe, ismertté vált publicistaként is.
A háború után Bethlen István szűkebb köréhez tartozva elindult az 1922-es nemzetgyűlési választásokon, de sikertelenül szerepelt. Ennek volt az utójátéka az idézett hírben szereplő párbaj, ami azért arról is tanúskodik, hogy a választási kampányok abban a korban sem a lovagiasság szabályai szerint zajlottak. A sikertelen politikai szereplés után visszavonult Horpácsra, gazdálkodott és tanulmányokat írt (A kötelesség állama felé, 1926), egyéb írásai fővárosi lapokban jelentek meg.
Sztranyavszky Sándor államtitkár ösztönzésére azonban rövidesen újra bekapcsolódott a politikai életbe, és Miskolc főispánja lett. Tisztségét 1926 júliusa és 1932 októbere között töltötte be.
Működése Hodobay Sándor polgármestersége idejére esett, de ugyanekkor volt megyei főispán a Gömbös-párti Borbély Maczky Emil, aki a fajvédők képviselőjeként volt ismert. Kapcsolatukra az állandó konfliktusok voltak a jellemzők, holott beiktatási beszédében Mikszáth a politikasemleges működést helyezte előtérbe:
„A főispánnak nincs programja, nem arra való, hogy politikailag enunciáljon. A miniszternek van programja, a főispánnak kötelességei vannak. […] őrködni [fogok] a fölött, hogy a gondjaimra bízott közérdekből egy jottányit se hagyjak elsikkadni sem a politika, sem a helyi torzsalkodások piszkos karmai között. […] nem politizálni jöttem, hanem dolgozni”.
Mikszáth főispán miskolci évei aktívak voltak, tevékeny vezetőként ismerték. Működése egybeesett a bethleni konszolidáció időszakával, amikor a városban az amerikai újjáépítési célú Speyer-kölcsön segítségével számos fontos beruházás valósult meg (például a Zenepalota, a Vásárcsarnok, a Lillafüredi Palotaszálló, a Soltész Nagy Kálmán utca városi bérházai stb.).
1932-ben saját kérésére visszavonult a főispánságtól, és érdemei elismeréseként megkapta a másodosztályú érdemkeresztet a csillagokkal kitüntetést. Thurzó Nagy László Miskolci lexikon című könyvében írta, hogy a város közönsége és a politikai pártok eleinte némi idegenkedéssel fogadták a Nógrádból érkező főispánt.
Az ellenzéki pártok „különös ellenszenvvel viseltettek a kissé palócosan beszélő új főispánnal szemben, mert Bethlen Istvánt vallotta vezérlő csillagának. [… Ez] később lecsillapult, sőt bizonyos rokonszenv nyilvánult meg mellette, amikor a város lakossága látta és tapasztalta, hogy a főispán nem sajnálja a fáradságot, ha a város érdekeiről van szó, s hogy következetesen és energikusan munkálkodik Miskolc érdekében. […] Mikszáth Kálmán egyik érdeme, hogy papírra vetette, bevitte a köztudatba és a minisztériumok előtt is dokumentálta Nagy-Miskolc gondolatát és sürgette a gondolat megvalósítását. Főispáni működését korrektség, a törvények tisztelete és nem pártos alkalmazása jellemezte” – írta.
Felesége, Földes Lívia Bernardine Klementina (1886–1970), akitől Antal nevű gyermeke született, a második világháború után Párizsba emigrált. Dr. Mikszáth Kálmán Miskolc után véglegesen visszavonult a politikától. 1950. december 20-án, hatvanöt éves korában hunyt el.