A közelmúltban tért haza római szolgálati helyéről Érszegi Márk Aurél, aki Magyarország szentszéki nagykövetségén Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet első beosztottja volt. Szolgálatának lejártával az elmúlt évek tapasztalatairól, személyes élményeiről kérdezték.
A teljes interjú a Magyar Kurír oldalán olvasható, az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. szeptember 6-i számában jelent meg.
A nemzetközi diplomáciát jól ismerő, már jó ideje a római magyar nagykövetségen dolgozó, teológiai végzettségű diplomatának, Vatikán-szakértőnek 2014-ben könyve jelent meg Pápa, Szentszék, Vatikán címmel. A kötet az Egyház központjának működésébe is bepillantást enged.
A Szentszék mellé akkreditált diplomatának lenni ugyanolyan feladatot jelent, mint bármely más országban képviselni hazánkat?
Magyarország szentszéki nagykövetségén dolgozni, a Vatikánban diplomatának lenni mindenképp rendkívüli élmény. Különösen az volt számomra, hiszen már korábban is nagy érdeklődéssel kísértem figyelemmel a Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatának alakulását. Magyarként úgy éreztem, hogy egy ezeréves keresztény ország képviselőiként fogadtak bennünket az Egyház szívében.
A Vatikánban az ember óhatatlanul a hatása alá kerül az Egyház kétezer éves történelmének, meg annak a hivatali gyakorlatnak is, amely az évszázadok során ott kialakult. Alázatra készteti az embert ez a tapasztalat.
Kutatóként már korábban is sokat foglalkoztam a magyar–vatikáni diplomáciai kapcsolatokkal, és érdekes tapasztalat volt számomra, amikor időnként egy-egy, a kutatásaim során megismert, és már száz évvel ezelőtt is érvényben lévő gyakorlatot láttam visszaköszönni a mindennapokban. Persze a Szentszék és az adott állam diplomatáinak kapcsolatára az is hatással van, hogy az illető ország milyen céllal küld valakit a szentszéki nagykövetségére. Az sem mindegy, hogy ki a nagykövet, és milyen elképzelései vannak a hivatalával kapcsolatban. Sokszor köztiszteletben álló, tekintélyes emberek, esetleg korábbi miniszterek, tudósok vagy más fontos társadalmi funkciót betöltő személyek látják el ezt a megbízatást. Hazánkat immár ötödik éve a Habsburg-ház nádori ágának egyik tagja, Habsburg-Lotharingiai Eduárd képviseli nagykövetként. Vatikáni és tágabb értelemben vett egyházi körökben is igen jó a megítélése, ami nagyban segíti a nemzetközi kapcsolataink fejődését.
Hallottam olyan véleményt is, hogy vatikáni diplomaták közvetítésével nemegyszer sikerül szót érteniük egymással olyan országok képviselőinek is, amelyek között nincs közvetlen diplomáciai kapcsolat, és a viszonyuk a legkevésbé sem nevezhető felhőtlennek.
A Szentszék szinte valamennyi országgal diplomáciai kapcsolatban áll. A rezidens – azaz a Szentszékhez akkreditált – nagykövetségek száma ma már meghaladja a nyolcvanat. Ebben a körben összetalálkozhatnak egymással olyan személyek is, akik máskülönben esetleg nem ülnének le egy asztalhoz.
A Szentszék diplomáciájának alapvető célkitűzései közé tartozik a kapcsolatépítés. Ferenc pápa ezt úgy fogalmazza meg, hogy a követségi képviselők lényegében hídépítők, akik elősegítik a párbeszédet olyan felek között, akik különben nem keresnék egymással a kapcsolatot.
Nyilvánvaló, hogy egy adott ország nagykövete a hivatalos kapcsolatok terén nem léphet túl azon a körön, amire felhatalmazása van. A személyes kapcsolatok azonban túlmutathatnak ezen. Arra is van példa, hogy két diplomata személyes jó viszonya némi segítséget jelenthet az általuk képviselt országok hivatalos kapcsolatának megerősítésében, elmélyítésében. A Szentszék révén ezekkel a személyes kapcsolatokkal megnyithatók bizonyos kommunikációs csatornák, áthidalhatók a nyílt párbeszéd nehézségei.
A Szentszék divatos szóval élve globalizált. A Katolikus Egyház ugyanis szinte a világ valamennyi országában jelen van, és jól ismerheti a belső feszültségeket, a gondokat, esetleg egy-egy adott országnak a másikkal szembeni fenntartásait is.
A különböző államok előszeretettel aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. Gyakran igénybe veszik a Szentszék segítségét, kérik, hogy közvetítsen a konfliktusaik megoldásában. Sokszor még egy-egy országon belüli probléma kezelésébe is bevonják a Vatikánt. Az utóbbira példa lehet a Venezuelában a közelmúltban kirobbant politikai válság, amelynek enyhítésére a Szentszék is kísérletet tett. Sajnos a próbálkozás nem vezetett sikerre, az ellentétek elsimításához ugyanis mindkét fél akaratára szükség van. Komolyan kell venniük a közeledés szándékát, törekedniük kell a párbeszédre. Az ilyen problémákat legtöbbször a nunciusok igyekeznek megoldani, akik magasan képzett diplomaták, így alkalmasak ezeknek a helyzeteknek a kezelésére. Ez a pápai diplomácia egyik erőssége.
Ferenc pápa számos változást hozott az Egyház életébe. Érzékelhető ez a diplomáciában is?
Megválasztása óta felpezsdült a Szentszék körül a nemzetközi élet. A stílusa sokak érdeklődését felkelti. A diplomáciai kapcsolatok szempontjából még ennél is fontosabb, hogy pápaságának fő témái között olyan kérdések szerepelnek, amelyek a nemzetközi diplomáciában és mindannyiunk életében meghatározóak és aktuálisak, legyen szó a klímaváltozásról, a nemzetközi migrációról, a béke fenntartásáról vagy akár az emberi jogok tiszteletéről. Ferenc pápa ráadásul úgy nyilatkozik meg ezekkel kapcsolatban, hogy mindenütt felfigyelnek rá, diplomáciai szempontból is. Vannak országok, amelyek kifejezetten emiatt nyitották meg vagy erősítették meg a vatikáni képviseletüket.
Sokan nagyra értékelik a pápa és a Szentszék morális erejét. A Vatikán így próbálja terjeszteni és érvényre juttatni az általa fontosnak tartott értékeket.
A pápának és a Szentszéknek természetesen lelki küldetése van, ezért a diplomáciában és a kommunikációban is más eszköztárat használ, mint a többi állam, de a pápa mindig az együttműködésre és a párbeszédre törekszik.
(…)
A magyar diplomaták gyakran vesznek részt az általános kihallgatásokon, amelyek alkalmával magyar zarándokok is a Szentatya elé járulhatnak…
A szentszéki diplomaták életéhez szorosan hozzátartozik, hogy hivatalból sok szertartáson vesznek részt. Ez nem kötelező, de a munkájuktól lényegében elválaszthatatlan.
Négy éve indult el például egy új hagyomány: a visegrádi országok szentszéki nagykövetei minden évben közösen ülik meg Szent Adalbert ünnepét. Adalbert egy időben Rómában élt, ereklyéje is van az Örök Városban.
A szentszéki nagykövetségek fontos feladatai közé tartozik az is, hogy elősegítsék a küldő országból érkezők találkozását a Szentatyával. A követségen dolgozó diplomatáknak lehetőségük van arra, hogy akik Magyarország intézményeit vagy szervezeteit képviselik, azokat bemutassák a Szentatyának, és ezzel a Világegyház előtt is felmutassák az általuk képviselt értékeket.
Tavaly például a csíksomlyói pápalátogatás előtt Böjte Csaba testvér és az általa gondozott árva gyerekek delegációja Rómában járt és találkozhatott a Szentatyával. Erről az eseményről a Vatikán félhivatalos lapja, a L’Osservatore Romano is beszámolt, sőt interjút is készítettek Csaba testvérrel. A nagykövetség feladata ilyen esetekben az, hogy összekösse a szálakat a felek között.
Amikor például egy alkalommal az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárság támogatásával Magyarországon tanuló fiatalok járulhattak az általános kihallgatáson Ferenc pápa elé, elmondták, hogy magyar állami ösztöndíjjal tanulhatnak, és később hazatérve a saját országuk állampolgárainak segítenek majd. A pápa nagyon meghatódott, amikor a magyar zászló alatt látta felsorakozni ezt a soknemzetiségű csapatot. A csoportképen már ő tartotta a nemzeti színű zászlót.
Az állami vezetők vatikáni látogatásának megszervezése is a követség feladata. Idén februárban Áder János köztársasági elnök járt Ferenc pápánál; a találkozó során megemlékeztek a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének harmincadik évfordulójáról.
***
Bókay László/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. szeptember 6-i számában jelent meg.
