Egy pillanatra képzeljük el az elképzelhetetlent: az Európai Bizottság felszólítja Magyarországot, hogy határozza meg, adott ügyben (tetszés szerint behelyettesíthető) miként kívánja kiigazítani nemzeti jogszabályait annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek az uniós joggal, valamint az Európai Bíróság egy konkrét, minden tagállamra vonatkozó döntésével – és ezt a felszólítást Magyarország nemhogy válaszra, de még figyelemre sem méltatja. Elképzeltük? Igen? Látjuk már a Budapest felé menetelő felszabadító kéksisakosokat? Az eset azonban nem a fantázia szüleménye, igaz, kéksisakosok, a nagy nemzetközi jogvédő szervek felháborodása, valamint az illetékes uniós szervek felhorgadása stb nélkül – no meg nem Magyarországgal, hanem Szlovákiával a főszerepben…
Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű jogvédő szervezet elnöke hívta fel az esetre a figyelmet. Ő az, aki immáron nemcsak több évtizedes bírói, vezetői, oktatói tapasztalatot mondhat magáénak, de sokéves szélmalomharcot is, miután igencsak kemény fába vágta a fejszéjét akkor, amikor a felvidéki magyarok jogsérelmeinek képviseletét vette a vállára, képviselve az uniós fórumok előtt.
Több mint öt évvel ezelőtt petíciót nyújtott be Szlovákia ellen, melyben más jogsértések mellett azt kifogásolta, hogy – mint azt az Európai Parlament Petíciós Bizottságának írott legutóbbi, október 12-én kelt levelében írja – „Szlovákiában az állampolgársághoz fűződő jogok elvonása esetén semminemű jogorvoslati jogot nem biztosítanak a jogfosztottak számára.”
A Petíciós Bizottság rohamtempóban esett neki a munkának, és négy év múlva el is készült a válaszlevél, melyben örömmel tájékoztatták Lomnici Zoltánt arról, hogy a petíció eredményre vezetett, és az
„Európai Bizottság felszólította Szlovákiát annak meghatározására, „hogyan kívánják kiigazítani nemzeti jogszabályaikat”, azaz biztosítani kell a bírói utat az állampolgársághoz fűződő jogaiktól megfosztott személyeknek, így védenceimnek is. Utaltak az Európai Unió Bíróságának döntésére, amely 2019 márciusában C-221/17. sz. alatt lett közzétéve, amely minden tagállam számára előírja a jogorvoslat biztosítását az állampolgárság törvény erejénél fogva történő elvétele esetén.”
És itt kapcsolódunk vissza a bevezetőben írtakhoz. Ugyanis az azóta eltelt másfél évben Szlovákia még csak válaszra sem méltatta a bizottságot, az ügyben semmiféle előrelépés nem történt a felszólított állam részéről. Pedig az EU Bíróságának határozata elvileg minden tagállamra nézve kötelező…
Lomnici Zoltán (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Lomnici Zoltán, mint az uniós jog alapos ismerője, természetesen tisztában van azzal, hogy a Szlovákiának címzett felszólítás nincs szoros határidőhöz kötve, hanem csupán „észszerű idő elmulasztása esetén indulhat eljárás”.
A kérdés már csak az – és ezt maga Lomnici teszi fel a bizottságnak – hogy vajon másfél év, tizenkilenc hónap az ugyan „nem minősül-e elegendő időnek arra, hogy egy tagállam teljesítse a kötelezettségét”.
A válasz nem váratott magára sokáig, de túl sok köszönet nem volt benne:
„Tájékoztatjuk, hogy levelét csatoltuk a dossziéjához, hogy azt a petíciós bizottság tagjai megvizsgálhassák. További intézkedésig szíves türelmét kérjük.” – olvasható a bizottság titkársága által küldött válaszlevélben.
Csak remélni tudjuk, hogy legalább az unokáink látni fogják. No nem Szlovákia beismerő vallomását, mert az teljességgel kizárt, hanem legalább a petíciós bizottság érdemi válaszát arra, hogy mi számít észszerű határidőnek. Mert ebben az ügyben már csak ez az egyetlen, amivel kapcsolatban még egyáltalán említhető az észszerűség. Mint olyan…
