A Csemadok és a más fenntartói közösségek keretében sikeres tevékenységet végző magyar népművészeti csoportok sikeres munkájára, közte az „Ifjú Szivek” Magyar Dal- és Táncegyüttes munkájára is már a Csehszlovák Köztársaság illetékes kulturális irányítói is felfigyeltek. 1965. május 9-én, az együttes tízéves munkássága elismeréseként a Kiváló Munkáért állami kitüntetést nyerte el. Az 1955-ben alapított együttes a Köztársaságban az első magyar tánc-, dal-, zenekollektíva, amely ilyen magas állami megbecsülésben részesült.
Az együttes az elmúlt tíz év alatt műsoraival rendszeres résztvevője volt az évente megrendezett országos népművészeti fesztiváloknak, közte a Csemadok rendezte magyar nemzetiségi seregszemlének, illetve ünnepélyeknek is. 1958-ban már önálló egész esti műsort adott a csehszlovákiai magyar dolgozók III. Országos Dal- és Táncünnepélyén Zselízen, aztán követve annak helykereső vándorlását: Érsekújvárott, majd Gombaszögön, és szerepelt a szlovák nemzeti fesztiválon Vihodnán is.
Az együttes volt táncosai, kórustagjai iskolájukat befejezve a működésük helyén bekapcsolódtak a népművészeti mozgalmi munkába és tánccsoportokat, énekkarokat szerveztek, vezettek, koreográfiákat készítettek, bekapcsolódtak a néprajzi gyűjtésekbe.
Pl: Kamarás Imre Rimaszombatban a Gömör Táncegyüttesnél és Gömörhorkán a Cellulóz Táncegyüttesnél, Lőrincz Géza Tornalján a Mezőgazdasági Szakközépiskola tánccsoportjánál, Vlahy Jenő Naszvadon, Mészáros Imre és József Kassán, Bors Éva Tonkházán, Nagy Jánosné Sarlós Ildikó Szepsiben az iskolai csoportnál, hogy csak azokat az együtteseket soroljam fel, amelyek már a hatvanas években eljutottak az országos bemutatókra is.
A Duklaalji Ukrán Népi Együttes, Eperjes, az OKÜ-n, (Fotó: Takács András)
A Csemadok és a Népművelési Intézet igyekezett bevonni ezeket a hajlandóságot mutatott középiskolát, ill. egyetemet végzett fiatalokat a társadalmi munkába. A törekvésével jelentős eredményeket ért el, mert később az együtteseink többségénél ezek a szakmailag felkészültebb fiatalok vették át a vezető szerepet. Ennek is köszönhető, hogy a felnőtt és gyerek táncegyütteseink, tánccsoportjaink, folklórcsoportjaink, az énekkaraink, éneklőcsoportjaink az 1960-as évek végére elérték az országos színvonalat, valamint méltó társai lettek a hazai és a magyarországi együtteseknek. Ennek a jelentőségét évente módunkban állt lemérni, mert az 1960 óta, – akkor sikerült először megvalósítania a Csemadoknak azt az elképzelését, hogy külföldi és az anyaországi együttesek vegyenek részt a fesztiváljainkon és szerepeljenek a műsorokban, – erre a színvonal összehasonlításra is lehetőséget adtak.
A Csemadok meghívásait rendszeresen, hasonló meghívások követték, melynek eredménye lett, hogy csoportjainkon keresztül a felvidéki magyarság néphagyományra épült kulturális értékei ismertté váltak az ország más nemzetiségei – cseh, szlovák, ukrán – előtt is, valamint szerves részeként beépült az egységes magyar kultúrába.
A Csemadok KB ülésén 1965-ben az ülés tárgykörébe veszik a magyar nemzetiségi kulturális élet kérdését is, „…kifogásolják, többek között a magyar intézményrendszer hiányát, a magyar könyvkiadó, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes és a CSISZ magyar osztályának a leépítését, javasolják a Csemadok hatáskörének növelését, az oktatásügyi és a mezőgazdasági megbízott mellé egy-egy magyar helyettes kinevezését.” (Popély Árpád). A gyűlés által jóváhagyott javaslatokat a Csemadok KB elnöksége felterjesztette az illetékes párt- és kormányfórumokra. A beterjesztéssel egy időben a KB apparátusa úgy végezte a dolgát, mintha a javaslatokat már jóváhagyták volna. Ez a fokozott lendület meglátszott a kultúra területén megvalósított országos rendezvényeken, de a járási méretű rendezvényekre, a járási dal- és táncünnepélyek, Csemadok napok, aratási és szüreti ünnepélyek műsoraira is pozitív hatással volt. Ezek a kisebb területi egységet felölelő kulturális rendezvények fokozatosan egész napos kulturális ünnepséggé gyarapodtak.
Műsorszerkesztésben, szervezésben, tartalmukban követték a központi rendezvényeket és így az egész területi egységet mozgósították.
Látogatottságuk gyakran meghaladta az ezer főt, a rendezők igyekeztek kiváló helyszínt keresni, pl. Királyhelmec a kisgéresi pincék előtti ligetet, Kassa vidék, a somodi fürdő volt területét, Rozsnyó a krasznahorkai várdomb előtti rétet, Fülek a szép nagy városi parkot, Érsekújvár a kéméndi borospincék előtti Szépasszony szigetet, Komárom a kolozsnémai Duna partot, Dunaszerdahely a Bős melletti Duna partot. Mindenütt szabadtéri rendezvény volt és igyekeztek egész napos programot biztosítani.
A szilicei Csemadok Folklór Együttes, JDTÜ Krasznahorkán a vár alatti réten (Fotó: Takács András)
Májusban a Csemadok KB és Népművelési Intézet közös rendezésében megvalósult Komáromban a II. Jókai Napok, a színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, szavalók és prózamondók tíz napig tartó országos versenyfesztiválja. A Csemadok részéről Gyurcsó István központi szakelőadó volt a felelős szerkesztő, a Népművelési Intézet részéről Staudt Mihályné, Ilonka néni, a nemzetiségi osztály magyar színházi szakelőadója volt a megbízott. A versenybemutató előadások a város közepén a Szakszervezetek Házában valósultak meg a központilag kinevezett bírálóbizottság előtt.
A gálaelőadásokat általában telt házas közönség előtt tartották. A közönség szervezését főleg a Csemadok apparátus dolgozói végezték.
A záróünnepségen a Kultúrpalota udvarán, a Jókai Mór szobrának az ünnepélyes megkoszorúzásánál igen nagy sikerrel közreműködött az előző év végén megalakított Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Kórusa is.
Július 10-11-én Gombaszögön, már az újonnan épített kőszínpadon sor került a X. Országos Dal- és Táncünnepélyre. Az állami és a párt illetékesei betartották az 1960-ban, a dal- és táncünnepély Gombaszögre költöztetése alkalmából tett ígéretüket és a rendezvény tizedik évfordulójára elkészült a látványos megoldással felépített kőszínpad. Az építésnél a Csemadok részéről Szőllős Sándor a Csemadok Rozsnyó járás, járási titkára volt az állandó felügyelő. Neki, szerencsére nagyon pozitív viszonya volt az amatőr kulturális életünkhöz, és ismert mindenkit a járásban, akit meg kellett szólítson az építkezési munka folyamatossága ügyében. Szükség is volt rá, mert a rendezvényre is rányomta bélyegét a Duna nagy árvize.
A közönség egy része az OKÜ-n (Fotó: Takács András)
Az új színpad vonzása is hozzájárult, hogy rekordlátogatottságot sikerült elérni. Mintegy harmincötezer néző vett részt a két nap alatt a hétszáz szereplő – 16 tánccsoport, táncegyüttes, folklórcsoport, 8 népi zenekar, 2 énekkar, és 12 szólista – által bemutatott öt műsoron. Vendég-együttesekként felléptek a Bihari Táncegyüttes Budapestről, a Kapitány Nálepka Katona Együttes Pozsonyból, a lengyel kulturális szövetség Folklóregyüttese Český Tešinből és a Duklaalji Ukrán Népi Együttes Eperjesről.
Folytatjuk…
A szerző a MMA Köztestűleti Tagja, Csemadok Életmű-díjas.
