Nem sokkal a magyar felszabadítás után megjelent A visszatért Felvidék Adattára (Csatár -Ölvedi, szerk. 1939) című kiadvány, amelyben sok értékes adatot találunk falvainkról. Egyebek mellett Ipolyhídvégről is több fontos információt közölnek. Általuk egy kis ízelítőt kapunk a falu történetéből, annak újabb területi-politikai beosztásáról, a népességről és a helység területi kiterjedéséről; a közigazgatásról, valamint a helybeli birtokosokról, iparosokról, vállalkozókról.
A kiadványban megemlítik, hogy a visszacsatoláskor Hídvég „tartozéka volt a Gyürki- és a Prímási-puszta“. A település története kapcsán pedig az alábbiakat olvashatjuk:„A XIII. században a Hunt-Pázmán-nemzetség birtoka. A XIV. század végéig Hont vármegye közgyűléseinek a helye. 1438-ban Albert király Pálóczi György érseknek adományozza Hídvéget, akinek halálával az esztergomi érsekségre száll a község. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Hídvégi puszta. A község területe 2403 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 948“.
A község 1938 után Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye települése lett az Ipolysági járás Drégelypalánki körjegyzőségében. Vasútállomása Drégelypalánkon, postája Ipolynagyfaluban volt.
A falu bírója Csajka József, római katolikus lelkésze Presinszky Ferenc, igazgató tanítója Halász János volt. A helybeli római katolikus iskolában tanított még Donovald József és Hromadáné Daubek Gizella.
A birtokosok közt az alábbiakat sorolják fel (zárójelben a földbirtok nagysága katasztrális holdban): Abelovszki János (11), Abelovszki János Harna (12), id. Abelovszki Sándor (10), ifj. Bálint Ferenc (27), Balánit Lőrinc (15), özv. Benedek Jánosné (49), Benkó János(24), Botka József (30), Czibulya István (22), Czibulya István (18), Csajka Mihály (16), Holla János (12), Holla József (10), Králl Jenő ((430-85-245), ifj. Lestyán István (33), Lestyán József (14), Lestyán Mihály (71-45-15), Lőrincz József (32), id. Mák Géza kereskedő (34), id. Pálinkás János (16), Pásztor Márk (20), Szurovi István (40), id. Styaszni Sándor (25), Uzel József kereskedő (13).
Presinszky Ferenc plébános fiatalkori képe. Csáky K. repr.
A falu iparosai 1938-ban a következők voltak: ács: Pittel Vida; asztalos: Véki Gyula; cipész: Mák János, Repka István; csizmadia: Csajka Béla; kovács: Számel Lajos, Varga József; kőműves: ifj. Antalicz István, Semetke Gábor; pék: Lazarovics Sándor; vendéglős: Weiner Árpád.
A kereskedők közt említik Abelovszky István fakereskedőt; id. Mák Géza, Weiner Árpád és Uzel József vegyeskereskedőt. Szövetkezetként szerepel a Hanza.
Közöl a kiadvány adatokat az ipolyhídvégi iskoláról és a római katolikus egyházról is, mégpedig az alábbiakat: „Ipolyhidvégi róm. kath. elemi nép-iskola. 8 osztályos, 3 tanerővel. Tanulói száma 117. Az iskolai felszerelése kielégítő.“ Illetve: „Ipolyhidvégi rk. Egyház, önálló plébánia, régebben Drégelypalánkhoz tartozott. Lélekszáma 948. 3 tanerős iskoláját az egyház tartja fenn. Iskolaszéki elnöke: Szurovi István, gondnoka: Pásztor Márk, templomatya: Csajka József és Pintér József.”
Halász János igazgató, kántortanító (Csáky Károly repr.)
Az Adattárban több jeles (előkelőbb?) hídvégi személyiségről (papról, tanítóról, földművesről, kereskedőről, iparosról) is olvashatunk egy-egy rövid szócikket, néhány életrajzi adatot. Köztük az alábbiak szerepelnek:
„Presinszky Ferenc rk. plébános. * 1908. Nagycétény. Veszprémben érettségizett, a teológiát Nagyszombaton végezte. Pályáját Zseliz községben kezdte meg mint káplán. Utána több helyen működött. Jelenleg Ipolyhídvégen tevékenykedik mint plébános. A Kalot, a rk. Leányegyesület, Szívgárda, Rózsafüzér Társulat elnöke.Tagja az E. M. N. P.-nak.“
„néhai Benedek János malomtulajdonos. * 1864. Ipolyfödémes. Iskolái elvégzése után a molnáripart tanulta ki. 1900-ban lett önálló malomtulajdonos Hídvégen. 1930-ban hunyt el. Malmát jelenleg özvegye vezeti. A malom berendezése a mai kor igényeinek megfelelő. Ezenkívül 50 hold földjét kezeli. Gy.: Magda.“
„Hlavács József r. k. plébános. * 1906. Ipolyhídvég. Középiskoláit Ipolyságon, a theológiát Rozsnyón végezte. 1932-ben szentelték pappá. Pályafutását mint káplán Várgedén kezdte meg. 1938 óta Gesztete község r. k. plébánosa.“
„Uzel József kereskedő és korcsmáros. * 1879. Ipolyhídvég. Iskolái elvégzése után a kereskedői pályára lépett. 1903-ban lett önálló kereskedő Ipolyhídvégen. 13 hold földjén gazdálkodik. A világháborúban az orosz, szerb és olasz fronton küzdött. Tagja az E. M. N. P.-nak. F.: Antalicz Mária. Gy.: Margit és Mária.“
„Csajka Béla csizmadiamester*1901 Ipolyhídvég. Iskolái elvégzése után a cipésziparban képezte ki magát. 1931-ben lett önálló mester Ipolyhídvégen. Tagja az E.M.N.P.-nak. F.: Holecskó Mária. Gy.: Antal.“
„Csajka József birtokos, k. bíró. * 1905. Ipolyhídvég. Szülői birtokán tanult gazdálkodni. Jelenleg 15 hold földjén munkálkodik. 1938 óta Ipolyhídvég község bírája. Az E. M. N. P. elnöke. F.: Bálint Mária. Gy.: Gyula és Géza.“
„özv. Cseri Bertalanné gazdálkodó. :: Ipolyhídvég. Iskoláit Budapesten végezte, majd 1901-ben férjhez ment. 1911-ben özvegységre jutott, azóta 24 hold kiterjedésű birtokán önállóan gazdálkodik. Nevelt gy.: Bolgár Erzsébet és Lajos.“
„Halász János rk. ig.-tanító. * 1891. Ipolyszécsényke.“ Iskoláit Esztergomban és Losoncon végezte. Pályafutását Zsitvamártonfalván kezdte meg, utána több helyen működött. 1919-től Ipolyhídvégen tanít. A világháború alatt katonai szolgálatot teljesített. F.: Szurovi Margit. Gy.: Olga, Aranka, Tibor és Margit.”
„ifj. Lestyán Mihály birtokos. * 1873. Ipolyhídvég. Iskolái elvégzése után gazdálkodni tanult. 1911 óta vezeti a családi birtokot. Jelenleg 104 hold földön gazdálkodik. 25 évig volt közs. bíró. F.: néhai Cseri Margit. Gy.: István és Sándor, mindketten részt vettek a világháborúban.”
„Mák Géza kereskedő. * 1882. Ipolyhídvég. Iskolái elvégzése után a hentes- és mészárosipart tanulta ki. 1901-ben lett önálló Ipolyhídvégen, majd később vegyeskereskedést nyitott. 30 hold földjén gazdálkodik. A világháborúban az orosz és olasz fronton küzdött, egyszer sebesült. F.: Antalicz Matild. Gy.: Géza, Erzsébet és Margit.“
„Mészáros Jánosné, szül. Pálinkás Etel kereskedő. * Ipolyhídvég. 1928 óta önálló kereskedő. Férje, Mészáros János gazdálkodó. * Tesmag. A világháborúban az orosz és román fronton küzdött s mint tizedes szerelt le. 10 hold földön gazdálkodik. Gy.: Etel és llona.“
„id. Styaszni Sándor birtokos. * 1874. Ipolyhídvég. 1920-ban lett önálló gazda. Jelenleg 25 holdon munkálkodik. Az E. M. N. P.-nak és még több helyi egyesületnek tagja. A világháború alatt katonai szolgálatot teljesített. F.: Pintér Matild.“
„Weiner Árpád kocsmáros. * 1906. Ipolyhídvég. A négy gimnázium elvégzése után kitanulta iparát, majd 1934-ben önálló kocsmáros lett Ipolyhídvégen. F.: Krets Erzsébet. Gy.: Iván.“
Hídvég, 1938. november 8. (Korabeli sajtókép). Csáky K. repr.
Az említett kötetben A visszatért Felvidék néprajza címmel közöl egy hosszabb tanulmányt Manga János néprajzkutató, folklorista, aki vidékünkről, Pereszlényből származik. Írásában a híres Hont megyei dudások közt említi az ipolyhídvégi Lőrincz Vincét, akiről részletesebben ír, s érdemes ezt itt nekünk is idézni: „Lőrincz Vince 69 éves hídvégi kanász 1870 virágvasárnapján született Paláston (Hont m.), ahol az apja, Lőrincz György kanász volt. Néhány év óta már nem folytatja mesterségét. Azóta napszámosmunkából él Hídvégen.
A dudálás és a dudakészítés elsajátítását már gyermekkorában megkezdte Lőrincz Vince.
Mint pásztorgyermek, a kanászok és juhászok után járt, figyelte őket, hogyan dudálnak, majd néha-néha ő is elkérte a dudát, hogy belefújhasson. 21 éves korában vett magának saját dudát. 27-28 éves korában már jól tudott játszani, annyira, hogy lakodalmakba és a legényeknek is eljárt dudálni. A lagzikban 1 forintot és ennivalót kapott, táncmulatságokon 20 forintot, meg enni és inni. Táncmulatságokon utoljára 6 évvel ezelőtt dudált Födémesen, Ipolyság mellett és a három farsangi napra 50 csehszlovák koronát kapott, meg enni és inni. Az utóbbi években már csak a környékbeli falvak búcsúin játszik itt-ott.
Lőrincz Vince, aki körülbelül már több, mint 20 dudát készített, a következőképp készíti a dudát: A dudaelőt, illetve a dudafejet, mint a sípot is, szilvafából, vagy körtefából készíti. A szilvafa jobb, mert ha kiérik, „feketébb“. A fahasábot először kirajzolja, aztán kifűrészeli a szarva tövit, majd a pofáját fűrészeli ki. Utána kifúrja, majd bicskával kifaragja. Ezután következik a dudafej kicifrázása.Vékony rézpléhet reszel élesre és keskenyre szabja. Majd drótból készült kulccsal kihajtogatja a kívánt formára és kis kalapáccsal az egyik végéről kezdve beveri a fába.
Egy szép dudafej elkészítése körülbelül egy hétig tart. A dudasípot egy vastagabb szilvafahasábból készíti, melyet először kifúr, aztán kifarag.
A lyukakat bicskával vágja ki, aztán „igazítja“ (hangolja), ami abból áll, hogy a kivájt lyukakat kibővíti, vagy viasszal szűkíti. A „piszkorokat“ (sípokat) veres nádból csinálja. A bordó száraz bodzafából készül. A dudabőr, vagy tömlő birkabőrből van. Legjobb a kos bőre, mert ez legerősebb. A nyers bőrt a következőképpen készíti ki: kb. 15 deka (egy maroknyi) timsót és ugyanannyi konyhasót összekever és azzal behinti a nyers bőrt. Ezután összecsavarja és úgy hagyja egy napig. Egy nap múlva kicsavarja belőle a vizet, félig megszárítja, majd kihúzza és felköti a tőkére (dudafejre). Lőrincz Vince dallamanyaga nem mondható bőnek. Mindössze 8-10 régi stílusú dallamot játszik.“ (Manga, 1939:238)
Ipolyhídvégi képeslap, Hanza kiadása. Csáky K. repr.
Az idézett szöveg rávilágít egy régi, Hídvégen is űzött mesterségre, a dudakészítésre, illetve a dudálásra. A Hídvégre vonatkozó iratok, összeírások is több kanászról, juhászról adnak hírt. Az ipolyszécsénykei plébánia Eljegyzések anyakönyvében örökítették meg például, hogy 1921. április 9-én a Hídvégről származó Skultéti Balázs kanász és Rádi Zsófia Mária nevű lányát (1896) jegyezte el megboldogult Lőricz György kanász és Plevik Mária fia, özv. Lőrincz Vince (1871), aki Paláston született. Lőrincz Vince és a jóval fiatalabb arája akkor Szécsénykén laktak. Valószínűleg itt volt kanász apósával együtt, s később költöztek vissza Hídvégre. A kanászok akkor egyébként is sorra járták a településeket, uradalmakat. Mint az írásból is kitűnik, Manga gyűjtésekor (1939) kanászunk már hosszabb ideje Hídvégen lakhatott, s innen is eljárt még hangszerével az akkori mulatozni vágyókat szórakoztatni.
A visszacsatolás utáni, 1941-ben tartott népszámlálás Hídvégre vonatkozó adatait megtaláljuk a Bars és Hont K.E.E. vármegyék 1943-as évkönyvében. Településünknek ekkor volt a legtöbb lakosa, 1011 hídvégit írtak össze. Ebből felekezetileg római katolikus volt 982, görögkatolikus 2, református 3, evangélikus 5, görögkeleti 1, izraelita 17.
A falu anyanyelvi összetétele pedig így nézett ki: magyar 919, német 2, ruszin 2, egyéb és ismeretlen 88. Nemzetiségei a következők voltak: magyar 921, német 1, ruszin 1, egyéb és ismeretlen 88.
Ugyancsak az említett évkönyvben olvashatunk a a hídvégi plébániáról, azaz Ipolyhídvég kúráciájáról, melynek „anyakönyvei 1922 óta vannak. A Rózsafüzér Királynéja tiszteletére épített templomot 1925-ben szentelték fel. Van egy kápolnája is. Iskolája katolikus. Kúrátusa: Presinszky Ferenc.“ Róla már említettük, hogy több társulat, egyesület – mint a Kalot, a Leányegylet, a Szívgárda, a Rózsafüzér Társulat – elnöke volt, melyek abban az időben eredményesen tevékenykedtek Ipolyhídvégen.
