Tardoskedd 5100 lakosával az Érsekújvári járás nagy települései közé tartozik. A faluban több mint háromezer lakos magyar nemzetiségű és 1500 fölött van a szlovák lakosok száma. Ebből kifolyólag van szlovák és magyar nyelvű óvodája, iskolája.
A Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola névadója több vonalon kapcsolódott Felvidék múltjához és a község történetéhez is. Budán született 1813-ban, testvére Semmelweis Ignác orvos, az „anyák megmentője” volt. Szemerényi filozófiai tanulmányait Nagyszombatban kezdte meg, míg teológiai stúdiumát Pesten végezte.
Tardoskedden, Kürtön, Komáromban káptalani hivatást tölt be. Munkásságát a szabadságharc szakította meg, s hazafias megnyilatkozásai miatt 1850-től elhallgatni kényszerült, nem vállalhatott nyilvános lelkészi hivatást, így Bécsbe távozott, majd hazatérve Pesten a tanulmányai sikeres befejezésével 1836. március 26-án pappá szentelték. 1873-ban az udvardi kerület alesperese, s 1876. augusztus 3-tól a tardoskeddi beneficium javadalmasa volt. 1883-ban telket vásárolt a község központjában, az iskola és a zárda részére.
1885. április 23-án helyezték el ünnepélyes keretek között az intézmény alapkövét, majd november 3-án kezdték meg az oktatást, mely a korszaknak megfelelő szinten működött.
Szemerényi Károly 12 éves tardoskeddi működése alatt kitartóan küzdött, hogy terveit megvalósíthassa.
Munkásságát teljesen nem tudta befejezni, mivel a pozsonyi káptalan tagja lett. Utódját, Rosszival Istvánt arra kötelezte, hogy folytassa tervei megvalósítását. Szemerényi 1888-ban hagyta el Tardoskeddet, s mint pozsonyi mesterkanonok, mint prépost megérte a gyémántmiséjét. 86 éves korában, 1898. október 16-án hunyt el, a pozsonyi Szent András temetőben helyezték örök nyugovóra.
Nos ilyen nagy múltú egyéniség nevét kapta a magyar alapiskola, s arról, hogy hol tart ma az iskolai élet az utóbbi időben nagy fejlődésnek indult, gazdag kultúrájú településen, Tóth Szilvia magyar–történelem szakos igazgatónőt faggattam.
(Fotó: Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, archív)
A 2020/21-es tanév, sőt, már az előző félév is, a járványhelyzet nagy feladatok elé állították az iskolák igazgatóit, pedagógusait. Hogy tudtak ezzel megbirkózni, mit tudtak a kötelező oktatási rendszerből megvalósítani, mennyire sikerült megbirkózni az online oktatással? Voltak-e nagyobb nehézségek?
Mi tagadás, szeptemberben optimistán léptük át az iskola kapuját. Bíztunk benne, hogy az új tanév zökkenőmentes lesz. Sajnos nem így történt. 2020. október 26-tól ismételten távoktatást kellett alkalmazni a felső tagozatos tanulóknál, míg az 1-4. évfolyam tanulói továbbra is jelenléti oktatásban részesültek. Előre elkészített órarend alapján dolgoztak a tanulók és a pedagógusok. Az évfolyamtól függően növekedett az órák száma. A pedagógusok a már ismert, bevált felületeket használták a tanítási órák közvetítésére. Tanulószobák, osztálycsoportok alakultak ki, melyek kommunikációs csatornaként működtek. Osztályfőnöki órákat, szülői és munkaértekezleteket egyaránt a virtuális térben tartottuk. Az iskolának saját platformja is van, amelyet a szülők jól ismernek. Ide töltjük fel az osztályzatokat, aktuális nyomtatványokat, információkat.
Ebben az időszakban sem maradhattak el a pedagógusok továbbképzései. Számos online képzésen vettünk részt. Mivel az intézmény technikailag nagyon jól felszerelt, így nem okozott gondot az informatikai segédeszközök biztosítása. Csupán grafikus táblagépeket vásároltunk a pedagógusoknak, hogy könnyebben át tudják adni az ismereteket. A tanulóink számára is tudtunk számítógépeket biztosítani.
Sajnos az iskolánkban is vannak tanulók, akik nem tudtak rendszeresen bekapcsolódni a távoktatásba. Számukra a pedagógiai asszisztensek készítettek feladatlapokat.
Lassan közeleg az év vége, vajon nagy hátrányt jelent ez a diákok életében és a végzősök eredményeiben, hisz ők elhagyják az iskolájukat, felkészülten mennek át más iskolákba?
Pár hét telt el, hogy a kilencedikesek visszatérhettek az iskolapadba. Nagyon nehéz felmérni a valós tudásukat, annak ellenére, hogy folyamatos volt a felvételire való felkészülés. Minden tanuló tisztában volt azzal, hogy tovább szeretne tanulni, és a középiskola komoly elvárásokat támaszt velük szemben. Becsületesen foglalkoztunk valamennyi évfolyammal, de úgy érzem, az utolsó hetekben a tanulók elveszítették a lendületüket, akaraterejüket. Bízom benne, hogy az előttünk álló hetekben új lendületet vesz nemcsak diákok, hanem a felnőttek élete is.
Az alsó tagozatosok csupán minimális időt töltöttek a virtuális térben, így nem nagyon érzünk óriási lemaradásokat. Persze minden osztályban akad diák, aki nehezebben veszi fel a ritmust, de nem reménytelen. Fejlesztőpedagógusok, logopédusok és asszisztensek segítik a pedagógus, s a tanulók napi munkáját.
(Fotó: Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, archív)
Ebben a rendhagyó tanévben az iskolán kívüli oktatási programokból sikerült-e valamit megvalósítani?
Az intézményünk ebből a rendhagyó időszakból is igyekezett kihozni a maximumot. Próbáltuk a lehetőségeinkhez mérten csupán osztályonként szervezni időszakos programjainkat. Kezdve a karácsonyi műsortól, a farsangi jelmezbálon át, megtartottunk a költészet napját, megemlékeztünk a márciusi forradalomról, a Föld napjáról, az autizmus világnapjáról. A versenyek többsége elmarad, így ebben az évben sem jutalmazzuk iskolánk legügyesebb tanulóját. Az iskola igyekezett a körülményekhez képest zavartalanul működni. Pályázatokat írtunk, új kültéri osztálytermet készítettünk, nyári filagóriát vásároltunk, mindezt a tanulóink komfortjának javítása érdekében.
Sikerült egy modern multimediális osztálytermet is kialakítani, ahol német nyelvű oktatás zajlik.
Mennyi diákja van az iskolának, s hány gyermeket írattak be a következő tanévre?
Az iskolát jelen pillanatban 143 tanuló látogatja. Az elmúlt öt évben ez a létszám nem nagyon változott. Az osztályaink átlagos létszáma 14-17 tanuló, ami egy elfogadható mennyiség. Az elkövetkező tanévre 17 tanulót írattak be, ebből 3 kért halasztást. Az iskola közös épületben működik a szlovák tannyelvű iskolával. A magyar iskolát csupán magyar tardoskeddi tanulók látogatják, míg a másik intézménybe a szomszédos településről is érkeznek gyermekek. A községünk dinamikusan fejlődő település, ezért évente többen telepszenek le Tardoskedden. Sajnos, zömmel a szlovák oktatói-nevelői intézményeket választják a szülők gyermekük számára. Ilyen esetben tehetetlen egy magyar nyelvű intézmény vezetője. Egymástól kérdezzük, hogy mit kellene még tennünk? Modern osztálytermek, lendületes pedagógusgárda, versenyeken elért eredmények, új módszerek alkalmazása, gyógypedagógiai tanácsadás, hagyományápolás, egészséges életmódra való nevelés és mind kevés!
Nem marad más hátra, tenni a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, oktatni Tardoskedd ifjú magyar nemzedékét – befejezte be az igazgatónő.
Tardoskedd központjában Szent István bronzszobra áll, őrizvén a keresztény magyar szellemiséget, s egyben üzenve az iskola névadójával együtt a Reményik Sándor-i gondolatot: „Ne hagyjátok, a templomot és az iskolát”.
(DE/Felvidék.ma)
