Egy feledett bútor: a szuszék

Ma már ez a bútordarab eltűnt, hiszen a lakások teljesen átalakultak. Lakberendezési tárgyakat mindenki üzletben vásárol. Ennek neve már csak az álomszuszék szóban él. Kisgyerek koromban nekünk is volt egy ilyen bútordarabunk, melyben játszva szívesen üldögéltem. Máig megvan. Megbecsült tárgya lakásomnak. Régi korok üzenetének tartottam, de a rajta levő geometrikus ábrázolások értelmezéséről fogalmam sem volt. Nem tudtam, üzenni akarnak nekem valamit. Ezért is kellemesen meglepett, hogy Makoldi Sándor kutatta ennek az ősrégi bútordarabnak az eredetét és jelentőségét. Örömmel mentem a könyvbemutatóra, a kassai Márai Stúdiószínpad termébe, a Medvesalja PT és a Csemadok Városi Választmánya szervezésében.

Makoldi Sándor: Szuszékokra rótt üzenet (Ősi bátorunk, az ácsolt láda jelei), Háttárs Kft., Debrecen 2021 c. míves munka alapvetően fontos, mert a „főleg geometrikus – elvont jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma. Mivel – alkotóként – ő tudta, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartamaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően” – írja a kötetben Makoldi Sándorné, aki a művet szerkesztette (324.). A szuszék nagyobb méretű és egyszerűbb változata a hombár, melyben gabonát, vagyis az „életet” tárolták (uo.), ami annak alapvető fontosságára utal.
Mede Ferenc vállalkozó bevezetőjében elmondta, annak, hogy ez a könyv megjelenjen, története van. Húsz évvel ezelőtt a sors összehozta olyan emberekkel, mint Pap Gábor művészettörténész és Makoldi Sándor festőművész, néprajzkutató, ami átrendezte érdeklődését. Ezt ma összefoglalóan szerves magyar műveltségnek hívunk.

Nagyjából egy éve Makoldi özvegye felkereste, itt van egy legalább negyven, ha nem ötven éve kiadásra váró mű! Tudna-e ebben segíteni? Megállapodtak a feltételekben, s megszületett a könyv.

Kassán Pap Gábor mutatta be a kötetet. Utalt arra, hogy kevés érdeklődő érkezett, de nagyon örül ennek a családias légkörnek. Számára ideálisan alakult a helyzet. Pontosan ezt a „tömeget” szereti, mert ilyenkor kérdéseket lehet föltenni és hozzászólni. Így eszmecserét lehet folytatni.

Ezután a 344 oldalas kötet szerzőjét mutatta be barátjaként, aki 2017-ben távozott az élők sorából. 1945-ben született. Három területen folytatott tevékenységet, melyekkel egyenként is beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe. A legismertebb kiváló festőművészeti tevékenysége. A szerzőt legalább 1974 óta ismeri ezzel a fajta kutatásával együtt. Az ő baráti köre is a legjelentősebb alkotókból állt. Egyikük Földi Péter festőművész, aki a szuszékokkal is foglalkozott.

A másik tevékenységi területe, amely egybevág mai témánkkal, hogy feleségével együtt beiratkozott az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi szakára. Ott Újváry Zoltán volt a tanára.

Tehát ezt a könyvet mint végzett néprajzkutató készítette. A szuszékokról írta a diplomamunkáját is.

A néprajz területén három területtel foglalkozott. Ez volt az egyik, s talán a legfontosabb. A második az alföldi szarukból és agancsokból készült tárgyak témakörét foglalta össze. Ezeket együttesen vizsgálta. A harmadik témakör a székely kapuk. Közzé is tette őket. A székely kapukról 2019-ben jelent meg kutatásainak eredménye. Szokatlan megközelítésben és nagyon nagy szakértelemmel készültek ezek a munkái. Mindegyik mű érett munkásságról tanúskodik.

Burját sámánláda mint ló (Fotó: Balassa Zoltán)

Nagyobbik fiúk kiváló szobrász lett, a második jeles festőművész, a harmadik megbecsült régész. Ha a család jól működik, akkor felemelkedőben van. A szülők családhoz méltóan élve, felelősek azért, hogy gyermekeik náluk gazdagabbak legyenek és az unokák még inkább! Nem anyagiakban, hanem szellemi javakban és elsősorban lelkiekben.

A festészeten és néprajzon túl, Makoldi egészen kimagasló pedagógiai tevékenységet folytatott. A református tanítóképzőnek volt a tanára hosszú évtizedeken át. Amikor formába lendült, kisugárzása lehetővé tette, hogy ne racionális mondatokból építkezzen, így közvetlenül hallgatósága lelkét szólította meg. Ez fontos figyelmeztetés volt részéről.

Az rendben van, meg kell, hogy feleljünk bizonyos tudományos normáknak, de az ember nem ott fejeződik be, ahol a tudományosság véget ér. Az lineáris jellegű, így sok mindent mellőz. Általában ezt írók, pedagógusok, tudósok egyaránt el szokták felejteni.

Pedig az ember három rétegből áll. Szellemiségén, értelmén és lelkén keresztül nyilvánul meg. Ezt az utóbbit szokták eltitkolni, pedig ez a leglényegesebb! Emiatt nagyon racionális, „tudományos” lesz az életünk, de ez nem elég. Ahol nincs jelen mind a három, ott gondok vannak. Ezt a könyvet ezért sem csak ésszel írták!

Erre a kérdésre Pap előadása során még egyszer kitért. Egyik oldalon van a polgári hatalom, a másikon az egyházi hatalom. A lélek az a szellem. A mindennapi életben a ratio felel meg neki. „Egyszerűen kihúzták a lelkünket és úgy tettek, mintha megmaradt volna.” A szellemiséget átnevezték léleknek. Ennél a kétrétegűségnél már hiány lép fel. Ha nem tudunk három rétegben gondolkozni, semmit nem értünk meg saját minőségünkből, amire a szuszékok is felhívják a figyelmet.

A családias közönség (Fotó: Balassa Zoltán)

Ezután rátért a könyvismertetésre. Ennek az albumnak a kiadása nem volt egyszerű. Mi ennek a munkának a jelentősége? Mert ha azt mondja, hogy a szuszékokról szól, azzal nem mondott semmit, hiszen ez a bútordarab ma már nem létezik. Egészen más bútorokat használunk. Ebben a könyvben pontosan arra kapunk választ, hogy mi a jelentősége. Felhívja erre a kérdésre a figyelmet, még ha még csak az anyagot mutatja be. Ezekben egy darab vas sincs. A fa az élő minőség, a fém az már nem! A választ ma még nehéz megadni, mert ez a könyv az első lépést tette meg ebben az irányban. De megközelíthetjük azt. Az értelmezést is nagy mélységig megkísérli, de nem áltat bennünket azzal, hogy a nagyon becsületesen feltett kérdések mindegyikére – melyek a tényleges problémák irányába mutatnak -, válaszolni is tud. Még nincs annyi anyagismeretünk ahhoz, hogy minden kérdésre választ kaphassunk.

Ez egy tárgy, mely a közösségen belül nem mint tárgy működik. A szerző érzékelteti, kétféle funkciót töltött be: Kozmikusat és szakrálisat. E két jelzővel nagyon vissza lehet élni. Sokan blöffölnek is vele. A téridő fogalmától meg sokan irtóznak. Pedig a szuszék ábrázolásai a térre és időre is vonatkoznak. Makoldi végig sejteti, eredetileg – ami a funkciót illeti -, ez a kettő határozza meg a társadalomban betöltött szerepét. Szinte nem találunk oldalt a könyvben, mely nem ezt hangsúlyozná – mutatott rá Pap Gábor. – Ez a gondolat végigvonul az egész köteten és a szakralitásra irányítja figyelmünket.

A szuszékokkal kapcsolatosan Makoldinak be kellett járnia az ország azon területeit, ahol ezek a tárgyak még egyáltalán léteztek.

A kötetből megtudjuk, elterjedésük „szinte csak a Kárpát-medence területét fedik le”, habár „a Tarim-medencéig nyúlik vissza történetük.” A magyarságnál kimutatható „Kárpát-medencei kontinuitásuk” él a „keleti ősöktől az avarokon, honfoglalókon, középkori magyar adatokon át máig.” (324.)

A táltos ábrázolása (Fotó: Balassa Zoltán)

Feleségével együtt vágott neki a kutatásnak. Ahol engedték, ott fényképeztek. De néha rossz megvilágításban, vagy beállításban voltak kénytelenek a felvételeket elkészíteni, s így kerültek be a könyvbe. Ezek tehát nem egyenlő minőségűek. De ez erényként könyvelhető el, hiszen ilyen körülmények ellenére, begyűjtötték a dokumentumokat.

Makoldi sok szuszékot meg is vásárolt, hogy testközelben legyen, tudja tanulmányozni. Ott álltak a műtermében. Ha egy tárgy testközelben van, akkor is hat. Fontos, hogy ezt tudomásul vegyük! Az ember hazamegy teljesen lelombozódva és ezeknek a nemes tárgyaknak köszönhetően feltöltődik.

A kötet tartalma módszertanilag kitűnően tagolt. A fejezetek egymásra épülnek. Azok terjedelme is.

A munka utószavának Összefoglaló a címe. Ezt Makoldi felesége írta nagyon higgadtan, módszeresen. Pap azt javasolta, ha kézbe vesszük a könyvet, ezzel kezdjük. Ugyanis kitűnően foglalja össze a kötet tartalmát. Az Összefoglalónak a kötet elején lett volna a helye, de az özvegy szerénysége miatt, aki régész is, nem oda került.

Ha áttanulmányoztuk az említett fejezetet, akkor beleolvashatunk a részletekbe. Nem kell folyamatosan olvasni. Bárhol megtehetjük.

Az embernek az a benyomása, hogy egyetlen fejezet sincs lezárva. Ha a szerző élne, akkor ott folytatná. Lehet és kell is folytatni!

A szerző erre biztat: Mi valamit elkezdtünk, összegyűjtöttük az első összehasonlító anyagot, felvázoltuk, milyen irányba kellene folytatni a kutatást, de nem tudtuk befejezni. Kaptatok szempontokat, ha szükséges, azok megváltoztathatóak.

A könyv bevezető része rövid. A ciprusi és máltai anyagot tekinti át, mely egyértelműen szakrális üzenetet hordoz. Formája egy házikóra emlékeztet.

A gazdag jelképrendszer (Fotó: Balassa Zoltán)

Van a középkorban szuszék? Igen, van! A ránk maradt késő középkori anyag festészeti díszítésű. Ez még a középkori gondolkodást képviseli. Ezekre még nem rótták, vagy vésték a díszített üzeneteket. Ha a lábazatát nézzük, akkor ne technikai kérdésként közelítsük meg. Bár az is nagyon fontos. Ez csapolva van. Nagyon nem mindegy, hogy egyetlen deszkára, egyetlen vonalba kifejtett üzenetet őriz, vagy át tud terjedni függőleges értelemben is. Mindkettőre van példa. Pap a szakrális és kozmikus vonatkozást vette elsősorban figyelembe. Lükő Gábor néprajzkutató – akit teljesen háttérbe szorítottak -, szakrális jelentőséget tulajdonított a szuszéknek. Az egyiken láthatjuk, lónak tekintette azt, mert farka is volt. A kötetből megtudjuk, Lükő emlékeztetett, „a nomadizáló népek nagy súlyt fektettek arra, hogy jurtájuk és minden bútoruk könnyen szétszedhető legyen (máig facsapokkal, egyetlen szeg nélkül készülő ácsolt ládáinkhoz hasonlóan), hogy holmijuk lóháton, teveháton könnyen szállítható legyen.” (15.)

A román szuszékok alacsonyak, hosszúak és festve vannak. Ez a magyar szuszékokra egyáltalán nem jellemző. A palóc, a csíki székely és a moldvai egy típust képvisel. Másutt is a túlszínezés a jellemző, ami azonnal elárulja, hogy nem magyar munka. Amikor Erdélyben románoknál vizsgálódtak, nagy szeretettel fogadták őket. Nem igaz, hogy minden román születésétől fogva magyargyűlölő! Azzá kellett átnevelni!

A román és a magyar szuszék tehát jól felismerhetően különbözik egymástól, ahogy a szász is. A kötetből kiderül, a szlovák is más jellegű.

Vitéz, herceg, vagy király ábrázolása igazolja, létezik világi típus, aminek semmi köze a vallási tartalomhoz. Így nyugodtan kivonhatjuk a szakrális jelentésűek köréből. Ez a mindennapi létnek legmagasabb szintje. Az a király, akinek az oroszlán – az állatok királya – a képviselője, a bennünk élő állat összetevőjére utalva. Tehát csak az állati szintig ér, annál magasabban nem! Az oroszlán sem abban az értelemben van ábrázolva, ahogy az állatkertben látjuk. A sárkányt még inkább nem, hiszen a Nagykörúton ilyen állat sohasem sétált. Ezért nem a látvány szerint megidézett állat jelenik meg az ábrázoláson, hanem annak jelentése. Tehát az ’oroszlánságáról’ van szó. Ez képileg nem értelmezhető, mert nem látható, de az a tetteiben ragadható meg. Ez egészen más sík!

A hazugság ellentéte nem az igazság, hanem egy másik hazugság. Az igazság magasabb szinten áll! Ez a szuszékok jelrendszerben is nyomon követhető. Nem minden látható tisztán, de sok mindennek világos olvasata van. Nem enged mellébeszélni.

Majd vetített képeken elemezte és értelmezte az egyes részleteket. Kitért a táltos-ábrázolásokra is. Ki a táltos? Az, aki kapcsolatot teremt a felső világ (ég) és alsó világ (alvilág) között. Az 1700-as évekből is van ilyen ábrázolás. Ezeknek az alakoknak a fejéből mintha gallyak nőnének ki (lásd a képet!). Így nem lehet püspök. Tehát ez már a szakralitás területére esik. „Az agancs, szarv, toll-ágacskák a fején szellemi kisugárzását jelölik, a többletet, amit «felülről kap.»” (326.)

Érkezik, vagy jön? Ezt a lábfej ábrázolása dönti el. Ha érkezem, akkor a talpam sarka alul van, ha távozom, akkor felül. Hiszen a mindennapi életben is így látom, ha szemben állok egy mozgó személlyel.

A szuszék végül is mire való? Lehet kelengyeláda, ami szűz lányra utal – mint szimbólum Szűz Mária jelképe. A lányt azért veszik feleségül, mert dolgos, érti a dolgát, ennyire fejlett a tudása. Ez benne van már a népmesékben is. A könyv ezt nagyon hozzáértően fejtegeti, azért Papnak az a gyanúja, a feleség is bedolgozott ebbe a fejezetbe. Az értelmi, racionális megközelítés, mindig szűkít. A kötet arra kényszerít, hogy ne a mindennapi értelemben közelítsünk ezekhez a tárgyakhoz, hanem a jelképek szerves rendezőelve mentén.
Végezetül kövessük az előadó útmutatását és olvassunk bele az Összefoglalóba! Abból megtudjuk, Gömörben a kelengyeládák igen gazdag mintaanyaggal rendelkeznek. A keményfából készült szuszékokat hornyolóval, vaspennával, rovókéssel… díszítették. Geometrikus vonalak használatával ábrázolták, kör, ív, egyenes kombinációjával.

A kör a végtelenség, tökéletesség, teljesség, egység jelképe. A kozmikusat jelképezi: égitesteket, csillagokat és pályájuk leírására alkalmas. Rozettát (sugárzó Napot) és virágot is jelenthet. Földi szerepe a mag, mely fejlődése nyomán növényként, félkörök kapcsolódásaként indává, vízfolyássá, energiahullámmá terebélyesedik. A félkör az ég ívét, de a metszéséből kialakított csillagot is jelentheti. Az S vonal (két félkör) a hullám egy része a földi élet egy-egy szakaszát, de az évi Nap-pályát is kifejezi.

A koncentrikus körök a terjedés kezdetét és a kisugárzást is jelképezhetik.

A vonalak a fény megidézésére alkalmasak. Ha zöld, életfa, mely az élet jele. A négyzet a kör ellentéte, mert a végesség, a szakaszoltság, tehát a földi viszonyok jellemzője.

Nem lehet egyértelműen besorolni minden szimbólumot, mert annak értelmezése a környezet összefüggéseitől függ. A háromszögeken álló körök (fejek) emberi alakokat jelenthetnek. Az egyenesek férfias, a hajlott, ívesebb vonalak a nőies karaktert. Az egymást metsző egyenesek középpontja erőcentrum, melyet ha körrel veszünk körül, az isteni erőt mutatja. „E figurák a felvidéki ládákon egészen bonyolulttá gazdagodhatnak,… így segítő isteni személyek, vagy azok megidézői (táltosok) jeleníthetők meg. Növényi elemekkel felruházva: természet-istenségek, akik a termékenységért felelősek.” (327.) A házasságkötés meg természetesen a termékenységgel függ össze. A gyermekek nemzése biztosítja a folytonosságot.

A geometrikus ábrázolások/jelek természetüknél fogva évezredek óta nem változtak, így mára értelmezésük bizonytalan. Ez a tudás a feledés homályába merült, de ez a kötet felszínre igyekszik hozni ezt a gazdag üzenetet. Hála érte szerzőnek és kiadónak.
Mindebből is látható, milyen gazdag jelentéssel bír a korlátozónak tűnő geometriai ábrázolások variálása.

Akik múltunk üzenetére kíváncsiak, mindenképpen olvassák el ezt a könyvet és gondolják tovább!

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)