A Párkánytól hat kilométerre fekvő 1140 lakosú község első írásos emléke 1237-ből datálható. Ekkor birtokosa az esztergomi káptalan volt, a falut még II. András királytól kapott adományként. A 12. század második felében már állt temploma, amely a török időkben elpusztult.
Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1730 és 1732 között Illyés János esztergomi kanonok építtette, tornya 1755-ben épült. A község fejlesztése egy időben leállt, nemcsak a Párkányhoz csatolás miatt (az 1960-as években), de csaknem áldozatául esett a Bős–Nagymarosi vízerőmű építésének. 1960-ban Párkányhoz csatolták, majd 1999-ben újra visszaszerezte önállóságát.
Iskoláját ugyan elvették, és sajnos itt is eltűnt az épület is, de a kisközség egyre fejlődő turisztikai útvonal is lett. Remekül működő könyvtárral, modern községi hivatallal, és községi parkkal gazdagodott a település a közelmúltban.
A dombra épült barokk katolikus templom tornya kitűnő iránytűje nemcsak a messziről érkező turistának, de a helyi és bárhonnan érkező hívő, vagy nem hívő látogatónak is. Ez az úrnapi esemény miatt a közeljövőben még nagyobb látogatottságot jelenthet.
Krisztus szentséges testének és vérének főünnepe az ebedi egyházközösség számára kiemelkedő ünnep volt. A mise kezdetén az ünnepi bevonulás után a szentatyák maguk hozták be az ajándékba kapott Boldog Gizella- és Szent Imre-csontereklyéket, melyeknek az ereklyeőrző fülkébe való elhelyezése után kezdődött az ünnepélyes szentmise.
Erről a rendkívüli eseményről Borka Iván plébános a következőket mondta el, s egyben ismertette a templom eddigi, jelenlegi és jövőbeli munkálatainak eredményét, terveit: „Az ereklyéket éppen egy évvel ezelőtt, 2023. május 30-án kelt levelemben kértem püspök atyánktól, Viliam Judáktól. Idén pedig május 30. (Szent István ereklyéi átvitelének emléknapja) egybeesett úrnapjával, így gondviselésszerű volt a két esemény összevonása. Az ereklyeőrző fülkét, Mgr. Art. Peter Mészároš szobrászművész készítette.
Az ebedi egyházközség számára kiemelkedő a mai ünnepnap, hiszen plébániatemplomunk védőszentjének Szent István királyunknak, valamint hitvesének, Boldog Gizellának és fiuknak, Szent Imre hercegnek csontereklyéi kerültek ünnepélyes elhelyezésre,
melyeket püspök atyánk, Viliam Judák jóvoltából az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyétől, illetve a Veszprémi Főegyházmegyétől kaptunk ajándékba. Az ereklyék Erdő Péter bíboros úr, illetve Udvardy György érsek úr hitelesítő okiratával vannak ellátva. Kegyes ajándékukért ezúton is hálánkat fejezzük ki.
Krisztus szentséges testének és vérének a főünnepét üljük. A szentmise bevezető énekének szövege különösen érvényes a magyar Szent Családra: „Táplálta őket (az Úr) a gabona javából! – vagyis az Eucharisztiából, az Oltáriszentségből – hiszen ők Krisztusból éltek. A harangszóval mi is az Eucharisztia ünneplésére hívjuk a kedves testvéreket, itt Ebeden, a hat év múlva felszentelésének 300. jubileumát ünneplő plébániatemplomunkba.
Isten kegyelméből 2018-ban kezdetét vette templomunk szakaszos felújítása – a tető, a szentély, a főoltár és az orgona felújításától a templom körüli vízelvezetésig együttesen több mint 160 ezer euró költségvetéssel. A saját források mellett szeretnénk kifejezni a hálánkat Ebed Község Önkormányzatának, valamint Magyarország Kormányának s nem utolsósorban a kedves testvéreknek, akik nagylelkűen közös ügyünk mellé álltak.
Legalább ennyi munka áll még előttünk: a szentélyben az oltár, ambó, s keresztelőkút, valamint a hajó talajfelújítása, az elektromos hálózat rekonstrukciója és a belső festés. Mindeközben pedig még nagyobb szükségét érezzük a nem kőből épült templom, azaz közösségeink, családjaink, ifjúságunk, emberi kapcsolataink, lelkületünk és erkölcseink vagyis önmagunk megújulásának! Ezért is kérjük az Úrtól a húsvéti remény ajándékát. Szeretnénk krisztusi hitért és kegyelmekért esdekelni szent elődeink közbenjárására és életpéldájukból merítve, „hiszen az igazak örökké élnek és az Úrban van a jutalmuk!” (Bölcs 5,15).
A jeles ünnepi szentmisében köszöntötte a megjelent paptestvéreket: a főcelebráns Ďurčo Zoltán kanonokot, püspöki helynököt, Szerencsés Zsolt kanonokot, dorogi esperesplébánost, a testvértelepülésről, Tátról érkezett Szőcs László plébánost, valamint Szép Attila atyát Máriagyűdről. Továbbá köszöntötte: Tát város polgármesterét, Turi Lajos urat, Béla község polgármesterét, Pintér Klaudiát, Párkány város polgármesterét, Szabó Eugent, Muzsla község polgármesterét, Farkas Ivánt, és Ebed község polgármesterét, Vajda Mónikát, s valamennyi hívőt.
A mise homíliáját Szerencsés Zsolt kanonok mondta el. Az Úr szent testének és vérének ünnepe az eucharisztia tiszteletét idézi fel, az utolsó vacsora estéjét, az árulás éjszakáját, mely elvezetett Jézus kereszthalálához. „Ez az én testem, ez az én vérem” – Jézus ezekkel a szavakkal adta tovább az utolsó vacsorán a tanítványoknak a kenyeret és a bort. Erre az alkalomra emlékezünk úrnapján. Hitvallás, az egyház egységének szimbóluma, a mise során tett adakozás pedig Istennek szánt áldozati adomány. Ezt fejezzük ki az úrnapi körmenetben, amikor kimegyünk az utcára az embereket is hitvallásra buzdítani. Ez a több évszázaddal ezelőtti szokás, nem „felvonulás” mint egyesek hiszik, de a legszentebb tanúságtétel hitünk megvallásáról. Mai korunkban még inkább szükség van erre, hogy templomainkat éltessük a miselátogatásokkal, s vigyük el hitvallásunkat az emberek közé is. Az egyik legszebb megnyilvánulás ez, a településeken újraéledő körmenetek az oltáriszentséggel.
Az ebedi úrnapi körmenet a Szent István utcán vonult végig. A körmenetben szinte minden korosztály, civil, és egyházi közösség részt vett. A legmeghatóbb és másutt nem tapasztalható „élmény” volt a helyi óvodások virágsziromszórása, a nemzeti és népviseletbe öltözött nyugdíjas csoportok részvétele.
Az ismert citerazenekar, amelynek tagjai nagy részt vállaltak az előkészületben, ők vitték az általuk készített és díszített Mária-szobrot, míg Jézus szobrát az ebedi fiatal férfiak, szülők vitték. A helyi egyházi énekkar éneke tette ünnepélyesebbé mind a misét, mind pedig a körmenetet.
Jó volt érezni, megtapasztalni, és hinni, hogy az egykor „megsemmisülésre” ítélt falu lakosai Krisztusba vetett hite által újraéled, mind közösségileg, mind egyházi vonatkozásban, melyhez nagyban hozzájárulnak az itt szolgáló lelkészek, mint néhai Burián László egyházatya, s a jelenben Borka Iván plébános.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
