A Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl polgári társulás szervezésében harmadik alkalommal valósult meg a Benedek László Emléknap, ezúttal Hanván a Nefelejcs Kávézó és Cukrászda udvarán.
Az idei emléknap 2024. október 3-án valósult meg három részben. Az első része a gyerekeké, azon belül is a legkisebbeké, az óvodásoké volt. Hanvára érkeztek a helyi, a fügei és a balogiványi óvodások az óvónénik vezetésével. A második részben kora délután megkoszorúzták az emléktáblát, majd pedig az emléknap zárásaként megtekintették Balázs Emese filmjét Benedek Lászlóról, ami a Magyarság Háza jóvoltából készült Fény az árnyban címmel.
Délelőtt három foglalkozást tartottak. Minden csoport részt vett valamennyi foglalkozáson. Mindhárom program a mozgásra fókuszált, más-más szempontból. Kovács Magdaléna vezetésével énekeltek-mozogtak, és a megtanult dalt közösen előadták Benedek László emléktáblája előtt. Mács Nagy Katalin vezetésével megismerkedhettek a barlangászattal és a cserkészettel is, játékos formában. Balázs Emese vezetésével pedig átélhették, milyen a tárlatvezetés egy kiállításon, nem mellesleg megtanultak ők maguk is fényképezni, fényképet, képkeretet elkészíteni.
A legvégén a közös ének után az emléktáblánál történt a kiértékelés. Minden óvodás csoport ajándékcsomaggal távozhatott, és minden egyes résztvevő emlékérmet vehetett át.
A gyerekek megtanulták, hogy mi is az emlékséta.
„Az emlékséta egy utazás, ahol elindulunk valahonnan és megérkezünk valahová. Egy másik helyre. Egy új helyre. Ezt a helyet korábbról nem ismertük. Lehet, jártunk már ezen a helyen, de akkor még nem volt érdekes a számunkra, most viszont igen is az. Libasorban haladunk egymás után, szótlanul, lakatot téve a szánkra (vagy beragasztózzuk a szánkat az utazás idejére), és így indulunk el a sétára. Attól emlékséta, hogy bár a szánk zárva, a szemünk és szívünk nyitott: megfigyeljük, mit látunk utunk során” – avattak be a szervezők a gyerekekkel történt játékba.
Benedek László fotóművész, barlangkutató, a Magyar Kultúra Lovagja, alapító tagja volt a Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl polgári társulásnak, mely a Felvidék oktatási intézményeibe szervez kulturális rendezvényeket, előadásokat. A szervezetben szekcióként Gömöri Fotóklub is működött, amelyben Benedek László felkarolta a fotózás iránt érdeklődő fiatalokat, fotógalériákat hozott létre.
„Az első emléknap két éve volt, Benedek László meg nem élt 70. születésnapja tiszteletére. Ott a hangsúly a megemlékezéseken volt. A második alkalomkor a főhangsúlyt ezen hanvai emléktábla avatón túl a kultúrára, annak ápolására helyeztük. Az emléktáblát Juhász István mezőgazdasági vállalkozó jóvoltából, az ő támogatásának köszönhetően, ünnepélyes keretek között lepleztük le tavaly július 6-án. Az emléktábla alkotójának neve: Papučik Kamil szobrászművész” – idézte vissza Balázs Emese, a rendezvény főszervezője.
Elmondta, tavaly is voltak megemlékezések, de már nem kaptak olyan hangsúlyt, mint az első alkalommal. A súlypont akkor arra fókuszált, ahogy Benedek László élt és gondolkodott: a kultúra ápolásán, őrzésén, továbbvitelén.
Nem utolsósorban hangsúlyozták a rendezvény által is, hogy élni nem magunkért, hanem másokért érdemes. És hogy csakis közösségekben gondolkodva, a közösségünket építve képzelhető el a jövő.
„Ez ma immár a harmadik alkalom, amikor találkozunk és emlékezünk Benedek Lászlóra, ahogyan élt, gondolkodott és cselekedett. A mai nap központi gondolata: a mozgás. És kicsit tágabb értelemben véve: a mozgó ember. A mozgás helyzetváltoztatás térben és időben. A mozgó ember olyan, aki mozdul, lép, és nem marad egy helyben. Ezáltal változik. Kívül-belül. Aki kicsit is ismerte Benedek Lászlót, az tudja, hogy ez az állítás őrá többszörösen is igaz. Amolyan örökmozgó volt, perpetum mobile (örökmozgő gépezet).
Nem igazán lehetett nála tudni, hogy éppen megy valahová, vagy jön valahonnan. Egy a lényeg: mindig úton volt. Ez éltette őt” – nyilatkozta Balázs Emese.
„Benedek László jó értelemben egy izgága, örökmozgó volt, aki mindig kereste az újat, a lehetőségeket, és mindig izgalommal indult útnak, új célokat kitűzve. Nekem is volt szerencsém ismerni őt. Mindig csodáltam energikusságát és tudását. Állandó útonlevése engem is ráébresztett, hogy mennyire fontos a mozgás. Az út során nem tudjuk, hogy merre is vezet bennünket, de a lényeg, hogy mindig haladunk és fejlődünk. Az útonlevés lehet helykeresés vagy önmegvalósítás is. Ez lehet, hogy fontosabb is, mint a cél, mert közben állandóan formálódik a személyiség. Ezzel szemben, ha egy helyben maradunk, az egyfajta stagnálást is jelent, amikor nincs fejlődés, előrelépés” – mondta Kovács Magdaléna, aki a délutáni koszorúzási megemlékezés moderátora is volt.
Énekkel is közreműködött Kovács Magdaléna, majd Tompa Mihály versével Zs. Ujváry Mária, Agócs Sándor pedig tárogatón játszott. A megemlékezések és koszorúzások alatt díszőrséget álltak a 4.sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai Homoly Krisztina és Csúsz Balázs képviseletében.
A rendezvényt Besztercebánya Megyei Önkormányzata támogatta. Ünnepi gondolatait megosztotta Mag Fodor Enikő megyei képviselő is, aki hétköznapi hősnek nevezte Benedek Lászlót, aki olyasmibe fogott bele, ami figyelemre méltó és a többiek becsülik és felnéznek rá.
„A hősökre emlékezni kell. A jó Isten már magához szólította, de intelmei, munkássága, gondolatai velünk vannak. S nem hiába néztünk fel rá élete során, örökségén keresztül most is tud segíteni” – mondta Mag Fodor Enikő.
Jelen voltak a számos vendég között a búcsi Katona József Alapiskola képviselői, akik visszaidézték a Madárles táborokat, amelyeken Benedek László is részt vett fotóival. Éveken át bevezette a fotózás és a barlangászat rejtelmeibe a búcsi gyerekeket. Képeiből több kiállítást is szerveztek, és segítségével kerültek kapcsolatba a Heves megyei Fotóklub tagjaival.
A további vendégek között köszöntötték Šimko Józsefet, Rimaszombat város polgármesterét, aki szintén felidézett pár találkozást Benedek Lászlóval.
Pósa Dénes, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alelnöke, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka egy közös projekt, a nemesradnóti Pósa Lajos Emlékképtár létrehozása kapcsán megélt élményeket osztotta meg a résztvevőkkel, a visszaemlékezés másokban is szép emlékeket ébresztett.
Olyan emberi tulajdonságokra világított rá, amelyeknek jó, ha birtokosai vagyunk:
„Tenni akarás – mikor találkoztunk, pontokba szedve beszélt a feladatokról. Nem illúziókat vázolt fel, konkrét feladatokról, feladat szétosztásról beszélt. Felvázolta a lehetséges megoldásokat, variációkat mutatott.
Áldozatkészség, önzetlenség, felajánlás képessége – az általa összegyűjtött képanyagot önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül és teljes számában felajánlotta egy közösség, konkrétan a radnóti református közösség számára, hogy lehetővé tegye Pósa Lajos szellemi hagyatékának széles körben történő bemutatását, a Pósa kultusz még mélyebb ápolását, egy emlékhely megteremtését.
A másik szakmai hozzáértésének a felismerése és az elismerése – a képanyag átadásakor rögtön felkérte Erzsókát az anyag szortírozására, válogatására. „Ehhez te értesz a legjobban” mondta. „Te döntsd el melyik kerül a falra, melyikekből lesz faliújság stb.” Tudta, hogy ehhez a Pósa életút és munkásság teljes ismerete mellett szépérzékre, harmóniára is szükség van. Tudta ezt és megkérte, megbízta Erzsókát a feladat elvégzésével. Tapasztalatból ismerte és ami a legfontosabb, elismerte a másik szakmai tudását, felkészültségét és rátermettségét.
Szakmai tanácsadás, segítség nyújtás – a képek kiválogatása után arra is kiterjedt a figyelme, hogy a képek fazonja, a ráhatása a legmegfelelőbb legyen. Ügyelt arra, hogy a korabeliség megmaradjon a képeken, a kereteken egyaránt. Olyan stúdióba irányított, illetve vitt el bennünket, ahol ennek az elvárásnak megfelelnek. A saját sok éves szakmai tapasztalatát osztotta meg velünk és bevezetett bennünket egy számunkra kevésbé ismert munkafolyamat rejtelmeibe.
Természetes közvetlenség – egy valóban érdekes és egyedi tulajdonság. Mikor a stúdióban jártunk mindent bemutatott nekünk: modern technológiával készült képeket, kereteket, termeket. Benyitott minden ajtón, olyan természetes közvetlenséggel mozgott a számára ugyan nem ismeretlen, de mégiscsak idegen környezetben, mint aki ott dolgozik. Ezzel a természetes közvetlenséggel a valóban ott dolgozó alkalmazottat is lefegyverezte, kis túlzással, még ő is a Benedek Laci elmondása után tudta meg, mi is a dolga igazából. Ezt nem lehet megtanulni, ez a közvetlenség egy adottság volt.
Praktikusság – rohanunk valamennyien, az időnkön ott próbálunk spórolni, ahol lehet, ahol tudunk. Ennek néha az az áldozata, hogy egyáltalán nem, vagy pedig nagyon gyorsan eszünk. Laci arra is megtanított minket az út folyamán, hogy várakozásmentesen, kényelmesen, kiadósan, változatosan egy benzinkúti étterem a megoldás. S hogy ez a praktikus tanács mennyire megmaradt bennünk, mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta is sokszor felemlegetjük: hogyan is tanított minket Benedek Laci?
Ezek a tulajdonságok önmagukban is sokat érnek. Egymás mellé rakva pedig olyanok, mint a mozaik kockái, melyekből összeáll Benedek László képe. S ezt a képet a saját történeteiben megtapasztalt jellemvonások által mindenki élesítheti, színesítheti. Úgy gondolom, sokan vagyunk, akik telve vannak élményekkel visszaemlékezve egy-egy történetre Lacival kapcsolatban, s remélem sokáig hordozzuk ezeket az élményeket emlékeinkben. S egy-egy ilyen találkozó kapcsán élményeinket Benedek Lászlóval kapcsolatban átadhatjuk, megoszthatjuk másokkal is, miközben egy önzetlen, jókedélyű emberre emlékezhetünk” – mondta Pósa Dénes.
„Benedek László az üzeni, hogy merjünk lépni, merjük meglépni a lépéseinket, azokat a lépéseket, amiket lehetőségünk van meglépni. Merjünk mozdulni. Merjünk élni” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Balázs Éva, Benedek László özvegye, A Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl polgári társulás elnöke.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)