Pieter Bruegel flamand festő, a reneszánsz mestere, 1525 és 1569 között Brüsszelben élt és alkotott. A betlehemi népszámlálás című alkotása a Brüsszeli Szépművészeti Múzeumban csodálható meg.
A karácsonyt megelőző időszakban a festmény több alkalommal előkerül a sajtóban, médiában. Aki nem nézi meg figyelmesen a festményt és elsiklik a részletek fölött, sok esetben nem érti, vajon mi köze van a képnek Betlehemhez és a betlehemi utazókhoz: Józsefhez és Máriához.
A paraszti életképek alkotójaként ismert festőnek ezen az alkotásán több mint száz figura szerepel, amikor a németalföldi falu téli örömeit ábrázolja. Az alakok tevékenységek közben láthatóak, gyerekek, felnőttek, mindnyájan foglalatoskodnak valamivel, készülődnek és örömmel várják a közelgő ünnepet. A kép a maga mozdulatlanságában is közli a zsibongó hangulatot, a cselekvések sokszínűségét. Ezért meglepő a kép címe: A betlehemi népszámlálás.
Mivel a festménynek nincs fókusza, nehéz kivenni az igazi főszereplőket, Józsefet és Máriát. A középkori festmények ismeretéből ítélve nehezen észrevehető az alakjuk ezen a képen.
A festő, a kép alsó részének a közepére festette meg a betlehemi utazókat. Ott látható a szamár hátán ülő Mária, bő kék köpenyben, csak az arca látszik. A szamarat József vezeti, aki előre mutat, talán megpillantva a távolban egy fogadót. A szamár mellett ott van az ökör is, hisz ez a két állat a betlehemi istálló jól ismert szereplője, miként Izaiás próféta ószövetségi jövendölésében is szerepel: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” (Iz.1.-3)
Az élő Isten belép a világba, de népe nem ismeri fel
– üzeni a festmény.
Pieter Bruegel: A betlehemi népszámlálás, részlet, József és Mária alakja a képen(Fotó: Wikipédia)
Tudjuk, hogy József nem talál szállást abban a fogadóban, ahová oly lendületesen előre mutat. A kép száz szereplője néz minden irányba, de őrájuk nem. Tevékenykednek, serénykednek, várják az ünnepet, készülnek a karácsonyra.
A betlehemi történet ábrázolása a kétezer évvel ezelőtti Szentföldön, a 16. századi németalföldi tájon és napjainkban ugyanaz. A mostani világot ábrázolva is hasonlót látna a festő: mindenki igyekszik, siet, vásárol, a karácsonyt várja. A lényeg fölött azonban elsiklik.
Vajon észreveszi-e a mai kor embere: miként és mikor érkezik az isteni gyermek? Csendben, észrevétlenül, rejtve érkezik. Az Evangélium azt ígéri, hogy Jézus második eljövetelét mindenki látni fogja:
„Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig.”
– szól Márk a 13.26-27. versében, majd így folytatja: „Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.” (Márk.13. 30-31.)
A festményt szemlélve bizonyossá válik, hogy Jézus megtestesülése, első eljövetele nem történik reflektorfényben. Így válik a rejtettség és a meglepetés ajándékává. Kitűnik, hogy Isten megengedi azt, hogy akár észre se vegyük, nélküle is folytathatjuk az életünk lázas tevékenységeit.
Azonban elmélyedve a festmény üzenetében rájövünk, hogy bölcs dolog figyelni a részletekre, a részletek mögött rejlő lényegre. A kép fényében talán vigasztalóan hat a magányunk, az észrevétlenségünk, amikor nem figyelnek ránk, nem értenek meg. Így még inkább Krisztushoz tartozunk.
Isten mindenütt jelen van, ahol nem is gondoljuk, és mindig ott, ahol éppen vagyunk, és abban, amit cselekszünk, csak figyelni kell. Mert a részletek között rejtőzik.
Ezért karácsonyt várva, helyezzük figyelmünket a szürkének tűnő részletek üzenetére, a saját „betlehemi utazásunkra” szívünk középpontja felé, az Ige megtestesülésére, a Megváltó születésére.
Forrás: Ferences Rendtartomány, Balázs Jeromos OFM
