Háromszáznegyven esztendeje, 1685. január 14-én hunyt el Szelepcsényi György egyházi író, az ellenreformáció jeles egyénisége, aki főpásztori pályafutása alatt csanádi, pécsi,veszprémi és nyitrai püspök is volt, de tevékeny élete folyamán a kalocsai, majd esztergomi érseki funkciót is betöltötte.
A temérdek székhelyen hűen szolgáló főpásztor a felvidéki Szelepcsény községben látta meg a napvilágot 1595. április 24-én, mely település a Zsitva partján, Aranyosmarót városától tíz kilométerre fekszik. Ekkor már a török javában pusztított Magyarországon, aminek a szelepcsényi templom is áldozatául esett, így őt Barskisfalud fakápolnájában keresztelték meg. A keresztelő helyszíne Szelepcsényi végrendeletének 11. pontja következtében maradt fent az utókor számára: „2500 aranyat ajánlok a kisfaludi templomnak, melyben megkereszteltettem.”
A családja elszegényedett. Szüleit, Szelepcsényi Miklóst és Gyürky Zsuzsannát a törökök egy portya alkalmával gyilkolták meg. E tragédia következtében ő a testvérével a rokonokhoz került.
Később Pázmány Péter egy szelepcsényi látogatása alkalmával felfigyelt az ifjú tehetségre, és magával vitte őt Nagyszombatba, ahol a helyi gimnáziumban tanult. Az érettségi letétele után – Pázmány támogatásával – Rómába ment tanulni. Az örök városban filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott a Collegium Germanico-Hungaricumon.
Nagyon jó tanulónak számított, s a vatikáni levéltárakban sokat foglalkozott történelmi kutatásokkal.
Rómában filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. A záródolgozatát – mely Propositiones theologicae címmel jelent meg – Pázmány Péternek ajánlotta, és a munka előlapján az ő arcképét formázta meg rézből.
Szelepcsényi György portréja (Fotó: Wikipédia)
Miután hazatért, 1634-től mint szenci plébános tevékenykedett, két évre rá pedig nagyszombati kanonok lett. Ezt követően az egyházmegye érseki hivatalának a kancellári funkcióját is betöltötte.
Mentora és példaképe, Pázmány Péter 1637-ben hunyt el, és a sírja felett ő mondott emlékbeszédet. Majd egy kalandos út vette kezdetét az életében és a lelkipásztori pályafutásában.
A csanádi, a pécsi és a veszprémi püspöki szék után, 1648-ban nyitrai megyéspüspökké nevezték ki, és ennek következtében Nyitra vármegye örökös főispánjává is lett. Mindeközben III. Ferdinánd magyar király küldötteként többször is Isztambulba látogatott.
A török a harcok során célba vette Nyitra városát is, s ezt megelőzve 1663 októberében Szelepcsényi a káptalani könyvtárat és levéltárat elszállíttatta. 1664 áprilisában a nyitrai Alsóvárost és Felsővárost a törökök elpusztították, a székesegyházat pedig lóistállóként használták, így az teljesen tönkrement. Az oltárokat lerombolták, Szent Zoerard-András és Benedek ereklyéit pedig kidobálták a templomból.
Szelepcsényi a törökök távozása után azonban megújíttatta és kijavíttatta a székesegyházat. A nyitrai püspökség mellett, 1657 és 1666 között a kalocsai érsekség is az ő irányítása alá tartozott.
1666 januárjában I. Lipót király kinevezte esztergomi érseknek,
így Magyarország prímásává is vált egyben. Négy évvel később királyi helytartó lett Pozsonyban, 1670-ben pedig tanácsosi címet is kapott a királytól.
Mindeközben az ellenreformáció tántoríthatatlan képviselője is lett, s nagyban támogatta a nagyszombati egyetem könyvnyomtatási programját, továbbá az egykori búcsújáró helyeken több új templomot is építtetett. Szülőföldjéről sem feledkezett meg, mivel támogatta a töröktől sokat szenvedett Zsitva mente megújítását.
Szelepcsényi György (Fotó: Wikipédia)
1680-ban Bars vármegye főispánjának nevezték ki. A célja az volt, hogy véglegesen felszámolja a török veszélyt. Az ő érdemének tartják, hogy Sobieski János lengyel királlyal létrejött a törökellenes szövetség.
Többször kérte híveit is, hogy az ország felszabadításáért imádkozzanak Szűz Máriához. 1683 nyarán Bécs védőit anyagilag és élelmiszerrel is ellátta, segítségéért pedig „Bécs megmentője” címmel jutalmazták.
1685. január 14-én a morvaországi Letovicében hunyt el, nyolcvankilenc esztendős korában. Épp gyógyüdülésen volt. A mariazelli templom általa építtetett Szent László-kápolnájában helyezték örök nyugalomra, ez volt a végakarata.
Vagyonát iskolákra, kolostorokra, valamint különböző plébániákra hagyta. Sokrétű egyházi tevékenysége mellett az élete folyamán gazdag irodalmi munkásságot is kifejtett.
A nagyszombati zsinat határozatai mellett kiadta az esztergomi szertartásos könyvet is, amelyben magyar, szlovák, illetve német nyelvű szertartási szövegek is megtalálhatók.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
