Ma van éppen kétszáz éve, hogy Komáromban megszületett Jókai Mór. Ebből az alkalomból a 2025-ös évet Jókai-emlékévvé nyilvánította a magyar Országgyűlés. Számos helyen emlékeznek meg a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról ezekben a napokban, ahogy szülővárosában is. Írásunkban most annak jártunk utána, hogy éppen száz éve milyen büszke önérzettel ismerték fel e nap jelentőségét a komáromiak.
Az 1925-ös Komáromi Lapok első száma már arról számolt be, hogy szilveszter éjszakáján megszólaltak a komáromi harangok és „zúgó szavuk belekiáltja a néma éjszakába, hogy nagy év mesgyéjét léptük át. Minden templomban harangoznak jeléül annak, hogy testvéri láncba fogózva valamennyiünk ünnepi éve jött el. A harangszó áthallatszik a Dunán is magyar testvéreinkhez, jelentve, hogy itt nagy ünnepre készül az elszakadt magyarság”. A szilveszteri mulatságokon már megemlékezések hangzottak el Jókai Mórról. A lap szerkesztői az év első napján előrevetítik:
„a világ szeme erre a kis dunamenti városkára tekint, amely nemzeti irodalmunk legtovább és legfényesebben lobogó, legmesszebb világitó fáklyáját adta.”
Komárom északi része már 1919-ben csehszlovák uralom alá került, amit a trianoni diktátum 1920-ban megerősített. A Komáromi Lapok 1925. év elején így ír a centenáriumról: „Ebben az esztendőben fájdalmunkba feledkező, búbánatba temetkezett arcainkat felemeljük, mert ez az esztendő sok szép tanulságra oktat bennünket. Jókai esztendejében vissza kell emlékeznünk azokra az esztendőkre, amikor a magyar nép saját hazájában az elnyomott szolgaság keserű kenyerét ette..(..).
Szóljatok komáromi harangok és hirdessétek a világnak, északnak és délnek, napkelettől napnyugatig, hogy egy szerencsétlen nemzet balsorsába az ő emléke vegyit örömet, gyászába ez visz fényességet és ragyogást.”
A lapszerkesztők arra kérték olvasóikat, legyen büszke mindenki arra, hogy „jó sorsa magyarnak engedte születni, legyen rá büszke balsorsában is és gondoljon arra, hogy
az a sok kincs, amelyet Jókai a világnak adott műveiben, valójában a magyar nemzetnek egységes és osztatlan nemzeti kincse marad.”
Túláradó örömmel kezdték hát az 1925-ös évet a komáromiak és ennek adtak hangot a város harangjai, melyek „Komárom legnagyobb, legszebb ünnepére harangoznak”.
Az újság már 1924. december 31-én Jókai centenárium címmel rovatot indított, melynek célja volt, hogy röviden hírt adjon „Komárom legnagyobb fiának ünnepléséről széles e világon, hogy megmérni tudják a fényt, melyet századéves születési ünnepe vetít szülővárosára.”
Már január elsején ülésezett a Jókai Egyesület, majd egymást követték a Jókai tiszteletére rendezett események: ünnepi előadások, centenáriumi hangversenyek, bálok, vasárnaponként szabadoktatási előadásokat szerveztek a kultúrpalotában. A városban élő különböző vallási felekezetek, így a zsidók és reformátusok több alkalommal istentiszteleteken emlékeztek meg a halhatatlan íróról.
Komáromi Lapok (forrás: Fórum Intézet)
A Komáromi Lapok már januárban beszámolhatott budapesti, országos megemlékezésekről is, melyen többek között Feszty Masa, Jókai unokája olvasott fel, vagy a balatonfüredi Kisfaludy Társaskör emlékbizottságának eseményeiről, illetve Olaszország nagyobb városaiból is érkeztek hírek különböző megemlékezésekről. Megemlítik azt is, hogy Jókainak sok olvasója van a csehek között is, és a centenárium kapcsán a Lidové Noviny folytatásokban közöl Jókai regényeket és épp fordítás alatt áll két regénye is.
A Komáromi Lapok szerkesztősége adománygyűjtést is szervezett a jubileumi események költségeinek fedezésére és lapjai hasábjain rendszeresen megköszönte az adományozók nagylelkűségét.
A még csak készülőfélben lévő Jókai-emlékkiállításról is hírt adtak, amelynek anyaga többek között Feszty Béla nyugalmazott miniszteri tanácsos és ógyallai földbirtokos, Jókai Mór sógora gyűjteményéből származott. A számos Jókai-relikviát bemutató kiállítást maga Alapy Gyula múzeumi és könyvtárigazgató rendezte. Az újság hírt adhatott a Rimaszombati Irodalmi Társaság pályázatáról, amelyet a centenárium alkalmával hirdettek meg.
Míg Rozsnyón február 18-án, addig Rimaszombatban február 19-én tartottak a Jókai ünnepet.
A Komáromi Lapokban többek között Szijj Ferenc, Fülöp Zsigmond, Herczeg Ferenc és Lőrinczy György írók emlékeznek meg Jókai Mórról, de ezekben a hetekben nem volt olyan lapszám, amely ne írt volna a város híres szülöttéről. A város neves művészei is „lázasan” készültek a századik évfordulóra. Berecz Gyula szobrászművész Jókai-mellszobrának kicsiny gipszmásolatát száz koronáért vehették meg az érdeklődők, de készült -– szintén megvásárolható – Berán Lajostól művészi plakett, Nagy Márton festőművésztől rézkarc is az íróról. A komáromiak emlékbe vásárolhattak Jókait ábrázoló képeslapokat, bélyegeket, jelvényeket is.
Komáromi Lapok (Forrás: Fórum Intézet)
A központi ünnepséget, melyre „egész Szlovenszkó területéről” küldöttségeket vártak, február 21-re és 22-re tervezték (szombat, vasárnap) – ezzel kapcsolatban már idejekorán felhívást tett közzé a Jókai Egyesület – tekintettel a kevés szálláshelyre a városban –, hogy aki nélkülözhető szálláshellyel bír, jelezze az egyesületnél. A Jókai-centenáriumi ünnepségek iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a rendezőségnek komoly gondot okozott a jelentkezők elszállásolása.
A Komáromi Lapok arról is beszámolt, hogy a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület vezetősége a Školský Referát vezetőjénél kérte, hogy engedélyezze a magyar iskolákban a Jókai-ünnepélyek megtartását.
„A Referátus vezetője az ünnepélyek tartását a tanítóegyesület vezetősége által beterjesztett program keretében engedélyezte.”
Az újság szerkesztői nem riadtak vissza a bulvárosabb témáktól sem. Felkeresték az akkor 80 éves Szabó Ferenc ekeli gazdát, aki Jókai kocsisaként szolgált ifjúkorában „és nem egyszer röpítette kocsijával gyors iramban a nagy költőt. Szabó Ferenc uram ekeli, csallóközi származású és annak köszönhette azt a szerencsét, hogy Jókai megfogadta kocsisának, hogy Jókai bátyja, Jókai Károly szintén Ekelen lakott. Szabó Ferenc két egész esztendeig szolgálta Jókait, aki nagyon meg volt elégedve a jóképű csallóközi legénnyel. Értett a szép hajtáshoz és a lovakat is szerette. Nem egyszer meg is dicsérte ezért nemcsak maga Jókai Mór, hanem a túl pedáns felesége, Laborfalvi Róza is. Sőt amikor beszéd közben a barátaival a lovakról volt szó, dicsekedve dicsérte Jókai Szabó Ferencet, a jó kocsist, aki földim, szintén csallóközi, mondotta mosolyogva Jókai Mór — ,mifelénk ilyen jóképű legények teremnek ám.”
Részlet a Komáromi Lapokból (Forrás: Fórum Intézet)
Az újság felhívást is közölt a komáromiakhoz: azt kérték a lakosságtól, hogy 1925. február 18-án, szerda este világítsák ki ablakaikat. „Jókai szülővárosa, Komárom ezekkel a kivilágított ablakokkal külsőleg is fejezze ki a szülőváros örömét, kegyeletét, hogy a magyar nemzet örök büszkeségét, a nemzeti irodalom soha el nem halványuló fényes csillagát és a világirodalom örök dicsőségét, Jókai Mórt, a mi városunk, Komárom adta a magyarságnak és az egész műveit a világnak.” Ezen az estén, Jókai Mór születésének századik évfordulóján délután négykor ismét megszólaltak a harangok az író születésének órájában. A református egyház kegyeletét istentisztelettel rótta le szintén e napon.
Nézzük, hogyan emlékeztek meg erről a jeles napról a másnapi lapokban:
„Szerdán délután 4 órakor megcsendűltek Komárom templomaiban a harangok, ünnepi áhítat rezgett csengő szavukban, hirdetve a magyar nemzeti szellem egyik óriásának, Jókai Mórnak születése századik évfordulóját. A harangok hivó szava a református templomba gyűjtötte össze a hívek ezreit, akik teljesen megtöltötték a hatalmas templom padsorait és karzatait. Az ünneplő közönség soraiban a város magyarsága vallás és társadalmi osztálykülönbség nélkül megjelent és kegyeletes szívvel adózott Komárom legnagyobb szülötte emlékezetének.”
Az istentisztelet után pedig fényárban úszott Komárom a helyi tudósítás szerint – a városban nemes versengés indult meg az ablakok kivilágítása körül. A kivilágított ablakok hirdették a „mi büszkeségünket, kegyeletünket és hálánkat, hogy a Mindenható a mi városunkat tüntette ki azzal, hogy itt született a nagy mesemondó, Jókai Mór.”
„Hat óra alig múlt el és fényárban úszott az egész ünneplő Komárom. A kivilágított ablaksoroktól övezett utcákon több ezer ember sétált fel és alá. Komárom külső képe, utcai forgalma ünnepi köntöst öltött. Az embersokaság föl és alá hullámzó tömegéből jókedv, kacagás hangjai szűrődtek ki, jelezvén, hogy örömünnepe van ma Komáromnak… (…) Különösen szép volt a városháza hatalmas nagy épületén a sok-sok kivilágított ablak. A városháza bejáratánál egy fénylő csillag volt elhelyezve apró kis gázlángokból.
A bejárat baloldalon pedig J monogram volt elhelyezve, amelyek igen szép látványt nyújtottak. Gyönyörű volt a Kultúrpalota, amelynek egyik emeleti ablakából megkapó látvány tárult a szemlélők elé. Berecz Gyula iparművészünk pompásan sikerölt Jókai hatalmas mellszobra mosolygott le a járókelőkre, sok sok lobogó lángtól körülvéve. Legtöbb kirakat es ablak szintén Berecz mester kisebb Jókai mellszobrával volt díszítve. Szép látványt nyújtott a bencés székház, a főgimnázium kivilágított ablakaival. Késő estig hullámzott az ünneplő Komárom utcáin az ünneplő közönség. A kivilágított ablaksorok, az utcán hullámzó tömeg mind azt bizonyították, hogy Komárom büszke önérzettel tudta a nagy nap jelentőségét. Az ablakok lángjai lassanként kialudtak, de Jókai iránti szeretetünk örök mécsese nem fog kialudni. ”
A lap közölte Galambos Zoltán lelkész református templomban február 19-én elhangzott Jókai-emlékbeszédét is. (Forrás: Fórum Intézet)
„A Jókai Centennárium Országos bizottsága Komáromban, 1925. február 21–22. napjain Jókai Mórnak, a magyar nemzet örök büszkeségének, a nemzeti irodalom soha el nem múló dicsőségének születése százados évfordulóján a nevét viselő Jókai Közmívelődési és Muzeum Egyesület házában országos emlékünnepet tart, melyre Jókainak minden tisztelőjét, az irodalmi és közmivelődési, művészeti társaságokat, az egyházakat és iskolákat, társadalmi egyesületeket, hatóságokat, városokat és községeket a szülőváros büszke örömével és hálás kegyeletével meghívja.”
Szombat este Az aranyember ünnepi előadását nézhette meg a közönség, majd vasárnap fél 11-től került sor a Jókai-emlékünnepre a kultúrpalotában, ahol felszólaltak a különböző egyesületek küldöttei. 12 órakor nyílt meg az emlékkiállítás, majd 16 órakor megkoszorúzták az író emléktábláját, végül este 9 órakor kezdődött a Jókai-bál, melyre Jókai-jelvény megváltása volt kötelező.
Az ünnep lefolyásáról szóló tudósítások a következő napok lapjait töltötték be. Ezekben
külön kiemelték, hogy a Szlovák Írók Egyesületének küldötte az elismerés, csodálat és dicsőítés hangján szólt Jókairól és munkásságáról.
Fokozatosan közölték az év folyamán elhangzott előadások leiratát, a Jókairól szóló dolgozatokat, így Alapy Gyula előadását is, aki 1925-ben, Jókai halálának 20. évfordulója évében, születésének századik esztendejében így kezdte előadását, amely Jókai és Komárom kapcsolatáról szólt.
„Komárom, a balsorstól kegyetlenül megtépett város, Jókai szülőhelye, száz évvel ezelőtt a vidámságtól hangos, élénk és a bőves jólét színhelye, szinte végletes ellentéte a ma Komáromának, amelyben a jókedv gyászt öltött és kihalni készül az élet.”
Komáromi Lapok, részlet (forrás: Fórum Intézet)
A február 21-ei lapszámban Jókai köztünk járt címmel közölt írásból idézünk búcsúzóul:
Költő! Ne kérdezz minket. Sirasd meg a magyar balsorsot és szállj vissza fényes csillagtrónusodba az örökkévalóság honába. Idéztünk, hívtunk. Köszönjük, hogy eljöttél közénk és jóságos tekinteteddel bennünket végigsimogattál. Hogy könnyeinket letörölted és jajszavunkat egy napra elnémítottad. Némán követtünk utadon e város falai között, a temetőkbe, a templomokba, az iskolákba, a kultúra házaiba. Megértjük, tudjuk akaratodat és azt teljesíteni is fogjuk. (…)
Eljárunk a jövőben templomainkba, hogy buzgón imádkozzunk balsorstól széttépett nemzetünk boldogulásáért és szebb jövőjéért. Az iskolákat és a magyar kultúrát védeni fogjuk mindennel és mindenkivel szemben,
mert tudjuk, hogy ezek a mi erős váraink, ahová hősies lelket védő nemzedéket kell nevelnünk. Megértettük néma intésedből, hogy a kultúránk az egyetlen fegyverünk, melyet kezünkből nem csavarhat ki senki sem.”
∗∗∗
Ma, Jókai Mór kétszázadik születésnapját ünnepelve újra Komáromra irányul a világ szeme. Komárom városa, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Komáromi Református Egyházközség szervezésében valósulnak meg rendezvények. Február 22-én szombaton pedig megrendezik a Jókai-szimpóziumot, illetve kihirdetésre kerül a 2025-ös év Jókai-díjasának neve. A részletes program Eseménynaptárunkban itt elérhető.
SZE/Felvidék.ma/Komáromi Lapok
