Amióta Kapu Tibort és társait felbocsátották a Nemzetközi Űrállomásra, Facebookon, személyes blogokon, e-mailben, Messengeren, s a pozsonyi Felvidék.ma és a kolozsvári Agnusradio.ro online felületein magán, de felekezetközi imakezdeményezést tettem közzé az űrmisszió eredményességéért, a földi irányítókért, a csupa „ideg” szülőkért, családért, barátokért. A határtalanul publikált imafelhíváshoz sokan csatlakoztak, kedves visszajelzéseket is kaptam. Köztük van egy magyar jövőkutató professzor asszony imaszándéka is Kapu Tiborért és egészséges hazatéréséért.
Ami viszont lelkészként és űrimák kutatójaként, fordítójaként, spirituális publicistaként hiányérzetet támaszt bennem és bizonyos mértékig érthetetlen is nem csak nekem, hogy a magyar, Kárpát-hazai egyházak imaszándéka, imádságos hangja nagyon szórványos maradt. Pedig olyan össznemzeti magyar vállalkozás Kapu Tibor űrmissziója, amiért keresztyén szolidaritásból is helyénvaló imádkoznunk. Hálaadó imákat, kérő és közbenjáró imákat mondanunk.
Ebben az nem lehet akadály, hogy nem tudunk közelebbit második magyar űrhajósunk vélekedéséről hitről, Istenről, keresztyénségről.
Nem dolgunk valláspszichológiai vagy vallásszociológiai felmérést, interjút készíteni, hanem csak azt követni, amit modern pietásunk, lelkiségünk korszakjellemző jelmondatával hirdetünk: prima et ultima ratio – oratio – első és végső értelmes, racionális tettünk az ima.
Úgy gondolom, ennek a hitet és tudományt, értelmet és szívet szerves egységben látó, sok évezredes igazságnak a keretében szólhatna az egyházak imádsága és szólnak is a hívő lelkek imái, amiből mutatóban az űrimák témában ezen a portálon nemrég közzé is tettünk egyet. Kapcsolódó cikkek címszó alatt (Keresztyénség-történelem a világűrben; Isten-igény az űrhajókban; Űrcsendterápia, természetcsend-terápia Istennel; Űrmissziót köszöntő sorok új fogalommal és elektronikus könyvvel) az űrhajós lelki gondozás és a spirituális dimenzió szakszerű kondicionálásról is volt szó.
Készítve református magánkönyvtárban megjelenő, első űrspirituális, űrimádságos könyvecskémet, ennek részeként ma a korábbi, keresztyén hozzájárulás után most a más világvallások, elsősorban az ún. ábrahámi vallások, a zsidóság és az iszlám űrjelenlétét tekintjük meg röviden, majd néhány taktusát szólaltatjuk meg a már többféle űrszimfóniának.
Ábrahámi világvallások és az űrlelkiség
Zsidóság. Nem minden zsidó űrhajós próbálta betartani a szombatra eső sabbatot, a zsidó pihenőnapot, amely alatt a zsidóknak tartózkodniuk kell mindenféle munkatevékenységtől. Ilan Ramon izraeli űrhajós azonban 2003-ban megpróbálkozott ezzel, amikor egy űrrepülőgépes küldetés fedélzetén repült, és „vezető rabbinikus szakértők” tanácsainak megfelelően a floridai Cape Canaveral-i idő szerint tartotta meg a sabbatot. A zsidó peszách (húsvét) és hanuka (fény-) ünnepek megtartására is törekedtek, köztük emlékezetes az 1993-as esemény, amikor Jeffrey Hoffman, a NASA űrhajósa az országos televízióban közvetítette, hogy a mikrogravitációban egy tenderlit (szakrális játék pörgettyű, zsidó betűkkel négy oldalán) pörget.
1985 és 1996 közötti űrrepülései során több zsidó tárgyat is vitt magával az űrbe, például egy miniatűr Tóra-tekercset, egy Tóra-mellvédet, menórákat, egy kézzel szőtt tallitot, imasálat és kiddush-csészéket, áldásimához használt csészéket.
2003 januárjában egy mikrofilmes Tórát, a sábát kiddus/szombati áldás kézzel írott másolatát és egy Bergen-Belsen koncentrációs táborból megmentett miniatűr Tóra-tekercset pedig Ilan Ramon vitt az űrbe a Columbia űrrepülőgép fedélzetén. Erről a CNN vallási hírekről szóló adásában The surprising history of prayer in space/Az űrimádság meglepő története címmel számolt be.
2003 januárjában Ramon és a legénység többi tagja meghalt, amikor az űrrepülőgép a visszatérés során szétesett. 2006 szeptemberében Steve MacLean kanadai űrhajós egy másik Bergen-Belsenből származó Tórát vitt az Atlantisz űrsikló fedélzetén a Nemzetközi Űrállomásra, Ramon emlékezetére és tiszteletére. Erről a nemzetközi és az izraeli sajtó a 2006. év végén bőségesen beszámolt Sacred flight/Szent repülés címen.
Iszlám. Az űrben a muszlimok is küzdenek azzal, hogyan teljesítsék vallási kötelességeiket, beleértve a térdre ereszkedést és a Mekka felé fordulást. Hogyan imádkozzanak a másodpercenként több kilométeres sebességgel haladó mikrogravitációban?
A kérdés először akkor merült fel, amikor Sultan bin Salman bin Abdulaziz Al Saud szaúdi herceg az STS-51-G űrrepülőgép fedélzetén repült, majd amikor Anousheh Ansari turistaként a Nemzetközi Űrállomásra repült.
A malajziai Muszaphar Shukor sejk 2007-es ISS-re való utazásának előkészítéseként a Nemzeti Fatwa Tanács létrehozta a „Muszlim kötelességek a Nemzetközi Űrállomáson” című dokumentumot, amelyben felvázolta a rituálék megengedett módosításait, mint például a térdelés imádkozáskor (az űrben nem kötelező), a Mekka (vagy csak a Föld) felé fordulás imádkozáskor (az űrhajós legjobb képességeire bízva az ima kezdetén) és a mosakodást (egy nedves törölköző is elegendő). 2014 februárjában a szaúd-arábiai Iszlám Ügyek és Alapítványok Általános Hatósága (GAIAE) fatvát (=iszlám jogi döntés a Korán értelmében) bocsátott ki, amely megtiltotta a hívő muszlimoknak, hogy a legénység tagjaként részt vegyenek a Mars One tervezett egyirányú Mars-küldetésében.
A klerikális csoport nevében Farooq Hamada kifejtette, hogy „Az élet védelme minden lehetséges veszélytől és biztonságban tartása minden vallás által elfogadott kérdés, és a Szent Korán 4/29 verse egyértelműen előírja: Ne öljétek meg magatokat vagy egymást. Bizony, Allah mindig irgalmas hozzátok.”
Két űrszimfóniáról
Az űrutazások nemcsak a tudósokat, asztronautákat, a nemzeti és nemzetközi, vagy NASA űrügynökségeket töltik el felelős izgalommal, tervezéssel és az eredményesség esetén kitörő örömmel, hanem az emberi szellem más területei is bekapcsolódnak a kivételes pillanatok méltó megörökítésébe.
A költészet mellett elsősorban a zene az, ami űrszimfóniákkal, űrrelaxációs fantáziakompozíciókkal tartja fenn a csodálat és az elismerés, meg a hála hangulatát – világméretekben.
Most csak jelezzük, hogy mind az orosz, mind az amerikai oldal megkomponálta humán-szellemi méltatását a zenei „oxigén-muzsika” szintjén.
Viktor Kozacsenko űrszimfóniája a relaxálást segíti, Henry Dehlinger több tételes kozmikus ciklusa pedig igazi nagy űrszimfónia. Ezek részletesebb, érdekes tartalmainak ismertetésére egy másik írásban visszatérünk.
Ima Kapu Tiborért és az űrmisszió nemzeti, nemzetközi hasznosulásáért
„Ó Isten, aki a világegyetemet és mindent, ami benne van, megteremtetted, köszönjük Neked a képességeket és a tehetséget, ami lehetővé teszi, hogy felfedezzük a teremtés titkait. Köszönjük Kapu Tibor és űrhajós társai, valamint a földi irányító- és kutatószemélyzet alapos és precíz munkálkodását a NASA-ban, az űrállomáson és az űrkommunikáció sikeres fenntartásáért. Add meg nekünk az akaratot, hogy megbecsüljük mindazt, amit teremtettél, és hogy teremtett világod csodálatos gazdagságát, felismert, megismert titkait mindenki javára továbbadhassuk. Légy áldott a megvalósult kapcsolatért a magyar iskolásokkal és mindazokkal, akik űrhajósunk életéért, űrmissziója sikeréért aggódtak, szorítottak, imádkoztak. Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében fordulunk Hozzád, tedd nemzetünket is gazdagabbá második űrhajósunk munkássága által. A Te dicsőségedre és tiszteletedre. Ámen”. (Az Anglikán Egyház liturgikus imája alapján drbl).
Az Űrszimfónia részlete meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=Pnve61_7aK0
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
