Fontos a helytörténet és az igazság feltárása

Kilencedik alkalommal tartotta meg Deákin a Szent István napi rendezvényt a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Galántai Területi Választmánya, Deáki Alapszervezete és Deáki község.

Az augusztus 23-án megtartott eseményen negyedik alkalommal kötötték össze régiótörténeti konferenciával az Országos Szent István Király Ünnepséget – mondta Szomolai Andrea a konferencia háziasszonya.

Jakócs Krisztina Deáki polgármestere nyitotta meg a rendezvényt. Szent István király jelentőségéről szólt bevezetőjében, valamint a családok és a közösség jelentőségéről. Addig lesz magyar jövő, míg lesznek magyar családok – monda Jakócs Krisztina. Isten éltesse a felvidéki magyarokat – kívánta a polgármester köszöntője végén.

Deáki mesék a padlásról

A régiótörténeti konferencián elsőként Deákiról hallott életmeséket, padláson lelt történeteket a közönség. A bevezetőben egy régi, családi képekből összeállított filmet vetítettek le. A Padláson lelt történetek című kötet több család történetét mutatja be – mondta Renczés Nóra. Ebben vannak visszaemlékezések az első világháborúra, kiderült: eleinte még ünneplőben indultak a háborúba, ahonnan sajnos sokan nem tértek vissza. Az első világháború után is nehéz idők jöttek. Három felekezet élt együtt Deákin, katolikus, református és zsidó, a reformátusok voltak a legmódosabbak. Sajnos a második világháborúból is kevesen jöttek vissza.1938-ban Deákit visszacsatolták Magyarországhoz. A magyar katonákat nagy szeretettel várták a helyiek, kultúrműsorral várták őket, a családok befogadtak egy-egy katonát. 1944 decemberéében bombatámadás érte a falut. Deákit is negatívan érintette a kitelepítés és a deportáció. Bosnyák Izabella volt az első tanítónő a világháború után, célja volt, hogy mindenki megtanuljon írni és olvasni, ő alapította az első tánccsoportot is.

A faluvezetésnek fontos a múlt felkutatása – mondta Renczés Nóra, aki a Kincskereső mozgalomnak is köszönetet mondott. A könyvről szólt még Gjergji Izabella és Bukovszky Zsófia, akik prezentációval bemutatták Bukovszky János élettörténetét, aki az első polgármester volt a rendszerváltást követően. Varga Renáta Tokné Molnár Ibolya szüleinek történetét mesélte el. Ibolya egy katonabőröndöt talált a padláson, ebben 34 levél volt, amelyet édesapja írt édesanyjának, ebből rajzolódik ki a házaspár története. Első gyermeke születését nem érte meg a férj, a világháborúban elesett, még mielőtt megszületett volna lánya.

Oktatástörténet Zsigárdról

A zsigárdi alapiskola történetét Žiaček Adrianna, volt iskolaigazgató mutatta be. A kiadványt Novák Veronika kutatásai alapján adták ki. 1729-ben kántortanító vezetésével indult meg az oktatás, ekkor épült a zsigárdi katolikus iskola, a tanítónak lakást is építettek. 1802-ben új iskola épült. A zsigárdi református iskola pedig 1887-ben nyitotta meg kapuit.

1867-ben Eötvös József elrendelte népiskolák alapítását, érvénybe lépett az általános tankötelezettség. A nagyobb községek polgári iskolákat is létrehoztak. 1922-ben bevezették a 8 éves általános tankötelezettséget. Zsigárdon megmaradt a két felekezeti iskola. 1926-ban Zsigárdon tanonciskola nyílt, csak két évig működött, tanító hiány és a diákok alacsony száma miatt. 1931-ben új katolikus iskola épült. Volt színjátszócsoportjuk. A jogfosztás évei után 1950. szeptember 1-jén indult újra a magyar nyelvű oktatás, 202 tanulóval, 3 osztályban tanultak a gyerekek.

A Fejezetek Zsigárd történelméből című könyvet Kovács Ilona mutatta be, Sieghard német eredetű személynévből eredeztetik a község nevét. 1251-ből származik első írásos említése. Kezdetben hálókészítők lakták, az első írásos emlékek erről szólnak. A 14. százazdban királyi birtok volt. 1530-ban a község elpusztult. A helyiek mezőgazdasággal foglalkoztak. A török idők után mezővárosi rangot kapott.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején jelentős katonai jelenlétet élt meg a falu, főleg 1949 tavaszán. A zsigárdi csata sajnos vereséggel végződött. Ekkor már nem bírt a magyar sereg az orosz cár és az osztrák császár seregével. A jobbágyság eltörlése jelentős változást hozott a zsigárdiak életébe is. A Vágsellye és Negyed vasútvonal átadása 1905-ben nagy gazdasági fejlődést hozott.

A zsigárdi könyvbemutatók után népdalcsokrot hallottunk az Öröméneklők éneklőcsoporttól.

Bicskások

A régiótörténeti konferencián Felsőszeli volt a harmadik község, amely bemutatkozott. Mészáros Magdolna három kiadvány segítségével mutatta be Felsőszeli életét: Mátyusföldi adomák, Miért vagyunk mi Szeli bicskások? és Énekkel a megmaradásunkért. A rendszerváltás után Danajka Lajos, Magdolna édesapja kezdte gyűjteni a Felsőszeli történeteket, az volt a célja, hogy hírt adjanak a község történetéről, amely a kutatások nélkül feledésbe esne, mivel országunkban sajnos szokás megmásítani a történelmet fontos, hogy az igazság könyvben maradjon ránk. A falut a Dudvág folyó szeli ketté. Itt is három felekezet volt, katolikus, evangélikus és zsidó vallásúak éltek itt is.

Felsőszelinek 7 kocsmája volt, gyakoriak voltak a verekedések, sajnos sokszor folyt vér. A bicskásság az első világháború után megakadt. A bicskához fűződő viszonyt a kultúrcsoportok viszik tovább nevükben, pl. Bicskás zenekar, Bulibicska Színjátszócsoport

A Mátyusföldi adomákban több fejezet tárgyalja a község történetét: többek között a paraszti életet, falusi legények életét, asszonyi dolgokat, cigányságot és zsidóságot érintő témákat, valamint a papságot érintő történeteket.

Énekkel a megmaradásunkért című könyvben az énekkari mozgalomhoz olvashatunk adalékot, ezt Mészáros Magdolna a járvány alatt kezdte el írni. A cél az volt, hogy sok dalos emlék is fennmaradjon. Felsőszeliben az elmúlt száz évben számos énekkar működött, többek között evangélikus énekkar, iskolai énekkarok és a Csemadok alapszervezet mellett működő énekkarok is öregbítették a falu hírnevét.

A bemutató után fellépett a Kikelet citerazenekar, a Rozmaring népdalkör és a Férfikar.

A rendezvényt a Mol Új Európa Alapítvány támogatásából a Határtalan Nyár programsorozatban valósította meg a Csemadok.

Az Országos Szent István Király Ünnepség koszorúzással és ökumenikus Istentisztelettel folytatódott, melyről rgy következő cikkben számolunk be.

Neszméri Tünde/Felvidék.ma