A számunkra elérhetetlenül fejlett és haladó nyugaton már sok éve átkeresztelték – miket beszélek: átnevezték – a karácsonyt s lett belőle téli ünnep, vagy valami más. A karácsonyi vásárokból pedig így lett igazi népünnep, téli vásár néven. Illetve mégsem.
Az a helyzet ugyanis, hogy ez a rendkívül haladó, befogadó és politikailag korrekt agymenés egyedül a célközönséget nem hatotta meg. Mert kiderült, hogy a népvándorlással érkezett új honfitársaknak teljesen
mindegy, hogy „karácsonyi vásár”-nak vagy „téli mulatság”-nak hívják: a kés ugyanúgy kinyílik a zsebükben, a teherautó pedig ugyanúgy „felhajtódik” a járdára.
2025-ben a német belügyminisztérium kénytelen volt hivatalosan is kimondani: ezek a téli vásárok továbbra is „különösen magas kockázatú” események. A kisebb települések meg már fel is adták. Nincs pénzük betontuskókra, fegyveres őrökre, drónokra, tehát inkább nem rendeznek semmit. Vagyis a saját hazájukban már nem tudják megvédeni a saját polgáraikat egy forraltbor-stand látványától. Ez az a pillanat, amikor a multikulti már nem csak nevetséges, hanem életveszélyes.
November 17-én maga a kancellár, Friedrich Merz sürgette „egységes szabványok” bevezetését a karácsonyi vásárok biztonsági terveire vonatkozóan. Bármit jelentsen is ez. Annál beszédesebb, hogy
Németország kancellárja lógó orral „szomorúságának ad hangot” amiatt, hogy ma már a kisebb karácsonyi vásároknak is átfogó biztonsági intézkedésekre van szükségük.
Bár a biztonság biztosításának pénzügyi terhei a helyi önkormányzatokat terhelik, a Belügyminisztérium a Handelsblattnak nyilatkozva közölte, hogy továbbra is támogatást tud nyújtani, többek között „gépjárműves támadások, valamint járművel elkövetett terrortámadások elleni technikai védelem” formájában.
Az önkormányzatoknak azonban nincs pénzük a szigorúbb biztonsági intézkedésekkel járó magasabb költségek fedezésére. Így aztán kreatív módon próbálkoznak a németek saját hazájukban még valamennyire németre emlékeztető életet élni így karácsony közeledtén. Például még jobban átnevezik ezeket a rendezvényeket. Így lett a kerpeni karácsonyi vásárból Gasztrovásár.
De ha már „kreatív” agymenések: a politikai korrektség bőséggel termelte a mocskot, lássuk csak:
Karácsonyfa → Ünnepi fa (Holiday Tree):
Bostonban a hivatalos városi díszített fát „holiday tree”-nek nevezték át, nehogy kizárja a nem keresztényeket. Hasonlóan Kaliforniában (2004) a állam karácsonyfáját „holiday tree”-re változtatták, de később Schwarzenegger kormányzó visszanevezte „Christmas tree”-re, mondván, elég a PC-ből.
Karácsonyfa → „Családfa” (Family Tree):
A Lowe’s áruházlánc katalógusában a karácsonyfákat „family trees”-nek hívták, hogy semleges legyen. Az lett. Arról nem szól a fáma, hogy mit szóltak hozzá azok a haladárok, akik – s ilyenek a dolog természeténél fogva sokan vannak – nem rendelkeztek családdal.
Karácsonyi vásár/ünnep → Téli örömök (Winterval, Winter Pleasures)
Birmingham városában a novembertől januárig tartó ünnepi eseményeket „Winterval”-nak nevezték át, hogy befogadja a Diwalit, karácsonyt és kínai újévet egyben.
Érdemes volt, mert a 2021. évi cenzus szerint már csak az iskolai tanulók 31,6 %-a volt fehér Birminghamben…
Dundee-ban (Skócia) „Winter Night Light festival”-ra változtatták, kihagyva a keresztény utalásokat. Brüsszelben a karácsonyi vásárt „Winter Pleasures”-re nevezték át a muszlim kisebbség miatt.
Titkos Mikulás (Secret Santa) → Titkos Hóember (Secret Snowman):
Munkahelyeken (főleg USA-ban) átnevezték „secret snowman”-re, mert a Santa Claus túl kereszténynek tűnik.
Karácsonyi reklámok → Ünnepi (Holiday) reklámok:
Nagy áruházak, mint a Walmart kerülték a „Christmas” szót, helyette „holiday”-t használnak. Az alkalmazottakat utasították, hogy „happy holidays”-t mondjanak „merry Christmas” helyett.
És így tovább.
Azt már látjuk., hova vezetett ez az inkluzív nyúlszívűség. Advent első vasárnapjához közeledvén adjunk hálát a Jóistennek, hogy bennünket megkímélt ettől.
Hogy nálunk még van karácsony, még van karácsonyi vásár, még van fenyőillat és forralt bor – és még nincs betonbunker a főtéren. Élvezzük, amíg lehet – mert nem magától értetődő…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
