Kétnapos konferenciával emlékeztek meg a 350 évvel ezelőtti tragikus eseményről, amikor 26 magyar protestáns prédikátort és tanítót adtak el a nápolyi gályákra. A február 14–15-én megrendezett eseménynek a Miskolc-Avasi Református Egyházközség adott otthont, a programok helyszíne pedig a Lévay József Református Gimnázium volt.
Miskolcon a konferencia házigazdái Hangóné Birtha Melinda nagytiszteletű asszony és Hangó István lelkipásztor, valamint Simon Zoltán gimnáziumi igazgató voltak, akik köszöntötték a hazai és határon túlról érkező előadókat, illetve a megemlékező gyülekezetet.
A Miskolc-Avasi Református Egyházközségnek három gályarab-prédikátora is volt: Köpeczi Haller Balázs, Harsányi István és Kapossy István.
Fotó: Mács Ildikó FB
A rendezvény egyik kiemelt előadását a pozsonyi lelkipásztor, Buza Zsolt tartotta „A pozsonyi vésztörvényszék ítélete” címmel, történelmi áttekintést adva a gályarab-prédikátorok peréről és elítéltetéséről.
Az alkalmon igét hirdetett Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese, lelkészi főjegyzője, aki igei üzenetében a hitben való helytállás és a megmaradás fontosságát hangsúlyozta.
Párhuzamot vonva a múlt szenvedései és a jelen kihívásai között – számolt be közösségi oldalán Mács Ildikó, a miskolci Felvidék Háza igazgatója.
A vasárnapi ünnepi istentiszteletet követően a lelkipásztorok közösen koszorúzták meg az avasi templomban elhelyezett emléktáblát, majd a temetőben felállított emlékműnél is tiszteletüket tették.
A miskolci temetőben felállított emlékmű (Fotó: Mács Ildikó FB)
A megemlékezés nemcsak történelmi visszatekintés volt, hanem hitbeli megerősítés is: tanúságtétel arról, hogy a megpróbáltatások ellenére a közösség és a hit ereje évszázadokon át megtartó erő maradt.
1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék – a Habsburg-ellenes mozgalmak leverését követő megtorlások részeként – több száz magyar protestáns lelkipásztort és tanítót idézett be, közülük pedig 26-ot gályarabságra ítéltek. A prédikátorokat Itáliába hurcolták, és a nápolyi spanyol gályákon kényszerítették embertelen körülmények között evezésre hitükhöz való ragaszkodásuk miatt.
Kiszabadításukra 1676. február 11-én (emléktábla szerint február 16-án) került sor, amikor a holland admirális, Michiel de Ruyter közbenjárására és diplomáciai nyomására a spanyol hatóságok elengedték őket Nápolyban. A gályarab-prédikátorok szabadulása a protestáns összefogás és a nemzetközi szolidaritás emlékezetes példájává vált.
HE/Felvidék.ma
