(Andruskó Imre írása) A www.felvidek.ma honlapon nemrég „Miért nem szereti Andruskó képviselő úr a fiatalokat” című írás szerzője, Halász Béla néhány vádat fogalmazott meg velem szemben. Nos, eljött az idő, hogy a Via Nova ICS Nyitra megyei alelnökének állításait szembesítsem a valósággal.
A szerző egyik állítása szerint „a fiatalokat ahol csak tud, támadja, és sarat dobál ránk“. Ezzel az állítással ellentétben a valóságban sem a fiatalokat sem az MKP ifjúsági szervezetét nem támadtam soha. Azt viszont tényleg többször is megfogalmaztam, hogy a fiatalság nem érdem, hanem állapot, és a fiatal életkor önmagában kevés ahhoz, hogy automatikusan befutó helyet jelentsen a választási listán. Egy 25 éves jelöltnek szerintem még nem jár befutó hely, először talán illene valamit letenni az asztalra. (Kiváncsi vagyok, mivel érvel az, aki ennek az ellenkezőjét állítja?) A „majd mi friss lendülettel megmutatjuk, tudom, hogy képesek vagyunk rá“ fogadkozás ugyan hangzatos, de a valójában sajnos egy könnyen kipukkanó lufi az egész. A fiatalok kapjanak egy kicsit alacsonyabb (úgy 20-30.) helyet a listán, és munkájukkal (kampányukkal) mutassák meg, hogy tényleg a parlamentben a helyük. Ez az MKP-nak is jót tenne, hiszen egy aktív, és hatékony kampány megvalósulását jelentené. Ez ellen semmi kifogásom sincs, hiszen három éve a parlamenti választásokon jómagam is a 37. helyről „karikáztam“ be magamat a 14. helyre. Az MKP jelenlegi képviselőinek java része 50 év körüli, nemcsak Szlovákiában, hanem Európa-szerte ez a legjobb, leggyakoribb politikusi kor. Nem tudom, miért kéne nekem más nézetet vallanom.
Komáromban az utóbbi egy évben többször is személyesen beszéltem Dékány Gáborral, a járási ICS elnökével. Megkérdeztem tőle, akarna-e megyei képviselő lenni, mert a taggyűlésen szívesen jelölném őt. Mivel ő nem vállalta, így helyette másik két harmincvalahány éves (ICS-korú) fiatalember, Fehér Csaba (a múzeum volt igazgatója) és Kovács Péter (hivatalvezető) került a listára. A négy komáromi jelölt közül tehát kettő kifejezetten fiatal. Annak idején én voltam az egyik kezdeményezője a helyi ICS létrehozásának is, amikor ifj. Maurovich H. Lajos vezetésével az megalakult. Munkájukat maximálisan támogattam, sőt minden elnökségi ülésre megfigyelőként és tanácsadói joggal meghívom a helyi ICS elnökét és a járási ICS elnökét is. Úgy látszik, még ezt is lehet annyira félremagyarázni, ahogyan azt Halász Béla tette.
Az említett írás másik részében tanári munkámat kérdőjelezi meg a szerző. Remélem, hogy ő is könnyen hozzájuthat a komáromi gimnázium évkönyveihez, amelyből kiderül, hogy mennyire nincs igaza.
Tanárként 1992 és 2001 között dolgoztam, azóta iskolaigazgató vagyok. Az első évben a perbetei alapiskola tanítójaként egyik diákom első helyezést ért el a fizikai olimpia kerületi versenyén (az akkori kerületek sokkal nagyobbak voltak, mint a mai megyék). Perbetén sem előtte, sem utána ilyen eredmény nem született. Ennek az eredménynek köszönhető, hogy a gimnázium akkori igazgatója, Ipóth Barnabás felkeresett, és helyet kaptam a gimnáziumban. Itt az 1993/94-es tanévben az akkor hatodikos korú Kurucz Keve a nyolcadikosok fizika olimpiáján járási 6., majd megyei eredményes megoldó lett. Ugyanekkor a kémia olimpia kerületi versenyén Fekete Szabolcs a C kategória 11. helyét szerezte meg. A következő tanévben a hetedikes korú Kurucz Keve és Keszegh Balázs a nyolcadikosok kerületi versenyében 2. és 3. helyezést ért el fizikából. Kémiából diákjaim a D kategória eredményes megoldójaként a kerületi 3., 7., és 8. helyet érték el. A hetedikes korú diákjaim közül kémiából a nyolcadikosok kerületi versenyében 3 eredményes megoldó lett. Az 1995/96-os tanévben a fizika olimpia járási versenyén 8 diákom végzett az első 10 hely valamelyikén, majd a kerületi versenyen 6-an lettek eredményesek (mindannyian ott is az első 10-ben végeztek). Ebben a tanévben bekapcsolódtunk a Blue Danube projektbe, mely angol nyelven zajlott, és a Duna menti államok közös projektje volt. A legjobb év az 1996/97-es tanév volt, amikor fizikából az E kategória versenyében, kémiából viszont az összes (A, B, C, D) kategória versenyeiben indultak diákjaim. Fizikából 10 eredményes diákom volt a járási olimpián, közülük ketten holtversenyben az 1. helyen végeztek, összesen 7-en voltak az első 11-ben. A kerületi fordulóban 5 diákom volt eredményes, ahol ketten szintén megszerezték a holtveresenyes 1. helyet (Adam Zoltán, Kurucz Keve). Kémiából az A kategóriában 5. helyet, B kategóriában 4. és 5. helyet, C kategóriában 1. helyet szerezték meg diákjaim. A D kategóriában pedig 9 eredményes diákom lett a kerületi versenyen, közülük 6-an végeztek az első tízben.
Mivel a kémiai olimpia kerületi fordulója szlovák nyelven zajlik, Magyarországról Szlovákiába „importáltam“ az Irinyi-versenyt, hogy diákjainknak magasabb szinten is lehetőség nyíljon anyanyelvükön is megmérettetni magukat. Már 10 éve vagyok a verseny Szlovákiai részének főszervezője, melybe a szlovákiai magyar középiskolák kapcsolódhatnak be. 1995-ben beválasztottak a Katedra Társaságba, ahol a Katedra folyóirat kémia rovatának a vezetője voltam. 1996 óta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Területi Választmányának elnöke vagyok, s ebbe a tisztségbe időközben már 3 alkalommal (majdnem 100%-os támogatottsággal) újraválasztottak. Valószínűsíthető tehát, hogy bírom a 400-500 fős tagságunk bizalmát. 1998-ban az akkori kormány praktikái ellen alakult OK 98 kampány koordinátora voltam a komáromi és érsekújvári járásokban.
Nem érdemes tovább folytatnom ezt a száraz felsorolást. Aki tudja, hogy mit jelent a tehetséggondozás, az már a felsoroltakból is láthatja, hogy vajon maradandó nyomot hagytam-e magam után, illetve tanárként eleget foglalkoztam-e a diákokkal? Könnyű megbizonyosodni róla, hogy a nagymúltú komáromi gimnáziumban nekem volt a legtöbb eredményes diákom a kémiai olimpia kerületi versenyein. Igazgatói munkámban sem fordulok el a diákoktól, ezt bizonyítja, hogy nemrég adtuk át a diák-klub helységeit a gimnáziumban, illetve az is, hogy diákjaink az OTP Banknak köszönhetően ingyen megkapták az ISIC EURO 26 kártyát is, mely az egyedüli hivatalos európai diákigazolvány, és sok kedvezményre jogosítja őket.
Régi diákjaim felkeresnek, és sokszor beszélgetünk egykori élményeikről (akár egy sör mellett is). De remélem, megbocsátja nekem Halász Béla, ha ennek bizonyítékaként most nem sorolom fel mindannyiuk nevét.
A leírtak fényében a honlap tisztelt olvasóira bízom annak eldöntését, hogy „szeretem-e a fiatalokat“, illetve „ tanárként alkottam-e maradandót“. E két kérdésben tiszta lelkiismerettel állok ki mindenki elé, hogy hasonlítsuk össze eredményeinket.
Mgr. Andruskó Imre
