Szlovákia templomaiban ma pásztorlevelet olvasnak fel a szentmiséken Advent első vasárnapjának kapcsán. A levél tartalmát mi is közreadjuk honlapunkon.
Kedves Testvéreink!
Az új egyházi év kezdetén szeretettel köszöntünk benneteket, mint lelkipásztoraitok, néhány ötletet nyújtva, hogy lelkiekben gazdagabban tudjátok átélni advent idejét, valamint a most kezdődő egyházi évet. Advent a Megváltóra való várakozás idejére emlékeztet. Isten a Messiás eljövetelének reményét prófétái szava által éltette az emberekben. Így hallottuk ezt a mai első olvasmányban Jeremiás könyvéből: „Íme, jönnek majd napok – mondja az Úr -, amikor teljesítem a jót, amelyet Izrael házának és Juda házának megígértem… Abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban” (Jer 33, 14-15). Azáltal, hogy megismerjük, hogyan készítette elő Isten az Ószövetségben a Megváltó eljövetelét, valamint azzal, hogy a kitartó remény sokaknak erőt adott az élet nehézségeinek leküzdéséhez és az igaz élethez, jobban megismerhetjük Istennek azt a nagy ajándékát, amely számunkra és az egész emberiség számára Jézus Krisztus. A keresztény advent ugyanakkor Krisztus második, az idők végezetén bekövetkező dicsőséges eljövetelére is ráirányítja figyelmünket. Akkor már nem tehetetlen Gyermekként, hanem isteni hatalmával érkezik, mint az élők és holtak Bírája, hogy létrehozza Isten örök országát. A mai vasárnapon Jézus nyomatékosan figyelmeztet minket: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt” (Lk 21, 36).
A környezetünk azonban nagy nyomást gyakorol ránk, hogy advent idejét úgy éljük meg, mint a sokféle olyan árucikk hajszolását, amelyet a reklámok és a túlzsúfolt szupermarketek erőszakolnak ránk. Arról akarnak meggyőzni minket, hogy a karácsony öröme a nagy fogyasztásból áll. Való igaz, hogy ehhez az ünnephez a meghitt családi légkör, az egymás iránti figyelmesség és az ételek megfelelő bősége is hozzátartozik. Azonban maga Jézus Krisztus figyelmeztet bennünket a túlzott fogyasztás veszélyére: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjen szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap” (Lk 21, 34).
Az elmondottakból remélhetőleg minden bölcs keresztény számára világossá válik, mire kellene az advent folyamán odafigyelnie, mi a lényeges értéke ennek az időnek, és mik csupán a kiegészítői, amelyekre nem kell annyi figyelmet szentelni, hogy elfojtsák a lényeget. Bízunk bennetek, kedves testvéreink, hogy megtaláljátok annak a módját, hogy ezekhez az elvekhez hűen helyesen cselekedjetek.
Szeretnénk nektek néhány gyakorlati javaslatot is tenni, hogyan lehet keresztények módjára helyesen átélni ezt az értékes időszakot.
– Az Egyházzal közösségben éljük át az adventet: minél gyakrabban vegyünk részt az istentiszteleteken; éljük meg ezt a „család-egyházzal” is, ami a családunk. Szenteljünk több időt a beszélgetésekre, a kölcsönös segítségnyújtásra, a közös imára, főképpen este, az adventi koszorú köré gyülekezve. Szenteljünk külön figyelmet a vasárnap megünneplésére. Ennek a középpontja legyen a Krisztussal és az Egyházzal való találkozás a szentmisében, a békesség és szeretet pillanatai a családban, a betegek, az idősek és a magányos emberek iránti figyelmesség, esetleg a természetben való tartózkodás.
– Szenteljünk több figyelmet a Szentírás olvasásának. Már Szent Jeromos is meg-mondta: aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust. A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által kiadott Jeromos füzetek közelebb hozzák nekünk a Szentírást. Nagyon ajánljuk, legyenek ezek minden családban, hogy így jobban megismerjétek Isten igéjét.
– Gyakoroljuk a felebaráti szeretetet: Isten Fia egy szegény kisgyermek személyében jött el közénk. Szavai szerint az iránta való szeretetet a kicsinyekben és a szegényekben mutathatjuk ki: „Amit megtettetek egynek is a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25, 40). Kiváltképpen a jelenlegi gazdasági válság nyomatékos kihívás a keresztény szolidaritásra azok iránt, akik hiányt szenvednek. Nyitott szemünk és nyitott szívünk megsúgja, kinek és hogyan kellene segíteni.
– Tűzijáték: a közelgő év végére az emberek, főképpen a fiatalok, pirotechnikát vásárolnak. Szilveszter éjfélkor aztán városaink és községeink a fronthoz hasonlóak. Azon kívül, hogy az ilyen viselkedés kulturálatlan, ráadásul negatív hatással van a környezetre is, a szó szoros értelmében füstbe megy sok pénz. Ezért a Katolikus Karitász szervezet egy projektet készített „A szolidaritás tűzijátéka” címmel. Azt a pénzt, amelyet pirotechnikára költenénk, a hospice-házakban élők, vagy más beteg és elhagyatott ember támogatására adományozhatjuk. Ezzel a pénzzel a körülöttetek élő embereket is segíthetitek. Egyetlen jócselekedet több örömet tud okozni, mint a levegőben durrogó petárdák, és sokáig, az örökkévalóságig fog világítani. Elsősorban a gyerekeket és az ifjúságot buzdítjuk, hogy kapcsolódjanak be ebbe az akcióba.
– Készítsünk az újszülött Úrnak jászolkát: újítsuk fel ezt a szép hagyományt és építsünk betlehemet a családunkban – de főleg a szívünkben. Az Isten Fia azért szüle-tett meg emberként, hogy mi Isten fogadott gyermekeivé válhassunk, és így elnyerhessük az örök életet. Ennek azonban az a feltétele, hogy hittel elfogadjuk őt. Így írja Szent János evangélista: „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1, 12). Őszinte szentgyónással teremtsük meg a fel-tételeit annak, hogy karácsonykor az Eukarisztiában tiszta szívünkbe fogadhassuk ugyanazt a Jézust, aki üdvösségünkért emberré lett.
S végül, kedves testvérek, informálni kívánunk benneteket arról, hogy a 2010-es év a Keresztény Kultúra Éve lesz nálunk. Az Egyházak Ökumenikus Tanácsával, a Kulturális Minisztériummal, az önkormányzatokkal, a médiákkal és a plébániákkal karöltve szeretnénk megünnepelni Szent Cirill és Metód érkezésének 1150-ik évfordulóját, ami 2013-ban lesz. Örömmel vennénk, ha érdeklődnétek a keresztény kultúra iránt – de nem csak mint csodálói. A lehetőségeitek szerint ti is alkossatok olyan kulturális értékeket, amelyeket a keresztény szellemiség hat át. A legfontosabb azonban az, hogy ne csak névlegesen, hanem egész életünkkel legyünk keresztények.
Ehhez Isten segítségét kérjük, és áldott adventi időt kívánunk nektek
Püspökeitek
Felvidék Ma
