A nyitrai rendőrség ismét remekelt. Élénken él még emlékezetünkben vonakodó magatartása a szélsőségesekkel szemben és „gyengéd” mozdulata, ahogy a furulyát puskatussal tolta el a muzsikus ajakától, vagy cowboy-jelenete Léván, mely során agyonlőttek egy beépített rendőrt és egy civilt is. Most azonban még komolyabb a helyzet. Basternák megyei képviselő meggyilkolásáról van szó.
Márciusban ez nem sikerült az elkövetőnek, ám négy hónap után a sikeres ismétlés a képviselő családi háza előtt elkövetkezett. A rendőrség azt állítja, mindent megtett, amire erejéből futotta, de Basternák a rendőri őrizetet elutasította. A rendőrségnek már márciusban világosan tudnia kellett volna, valaki Nyitrai Kerületi Önkormányzat képviselőinek életére tör és vagyonát veszélyezteti. Tavaly novemberben valaki behatolt a Nyitra megyei alelnök asszony komjáti családi házába és tüzet gyújtott az első emeleten. Idén márciusban ismeretlen tettes pisztolyból rálőtt Basternák László képviselőre, amikor esti szokásos kutyasétáltatásából haza érkezett, s az első lövést csak azért nem követte további, mert a pisztolya csütörtököt mondott. Lehetséges ugyan, hogy ez a két ügy nem függ össze, de a tény, hogy a Nyitrai Kerületi Önkormányzat két képviselőjét érintette, és hogy az első esetben erős nyomásgyakorlásra alkalmas eszközről, a másodikban életveszélyt jelentő fegyverről volt szó, az időbeli és ténybeli összefüggést is felvetette, tehát a rendőrségnek jelezhette az elkövető eltökéltségét és az érintett személyek fokozott veszélyeztetettségét.
A rendőrség egyik esetben sem fogta el az elkövetőt. Viszont mindenki igazat adhat nekem abban, hogy az állampolgárok védelmének legjobb eszköze az elkövető minél gyorsabb elfogása és bíróság elé állítása. Főleg azokban az esetekben, amikor az elkövető gyilkosságot kísérel meg, s az csak azért nem valósul meg, mert a fegyver besül, fennáll tehát a lehetősége, hogy az cselekményt megismétlik. Minden azon múlt, hogy a rendőrség képes volt-e kinyomozni a tettest és rábizonyítani a cselekményt, hogy kellő mértékben komolyan vette-e az ügyet és saját feladatát – az állampolgárok életének és vagyonának védelmét.
A lehetséges következmények lebecsülése, a cselekmény megismétlődésének és sikeres végrehajtásának esélye Basternák képviselő esetében már abból látható, hogy a rendőrség nem gyilkossági kísérletként indította meg a nyomozását, hanem a cselekményt „átminősítette” a testi épség veszélyeztetésévé. Ilyen bűncselekményért 5-12 év büntetést kaphat a tettes. Fegyveres gyilkosságért viszont 20-25 éves börtön, sőt rendkívüli büntetés is kiszabható. Igenám, de a cselekmény minősítése meghatározza azt is, hogy a sértettel és a tettessel szemben hogyan kell eljárnia a rendőrségnek, milyen és mekkora mértékű intézkedéseket kell foganatosítania. Gyilkosság esetén ezek a követelmények sokkal nagyobbak, sokkal több rendőrt kell bevetni, másként kell vezetni a nyomozást, az operatív lépéseket és intézkedéseket, a sértett védelmét beleértve, másként kell végrehajtani, sőt az ügyet felügyelő ügyészre is nagyobb terhek hárulnak a rendőrségi munka felügyelete során, hogy az elkövető kézre kerüljön. A rendőrség az ügy átminősítésével lerázta magáról a fokozott követelményeket a nyomozásban, az ügyészi felügyeletben, és sikertelenség esetén kedvezőbb rovatban tudta kimutatni „statisztikailag” a történteket. Nem kellett felderítetlen gyilkossági kísérletről beszélnie, csak egy felderítetlen testi sértéses ügyről.
A helyzet lebecsülését és saját hanyagságát, amely szakszerűtlenséghez vezetett, a rendőrség a már „sikeresen” végrehajtott gyilkosság után azzal próbálja elhárítani – történetében már sokadszor -, hogy az áldozat elutasította a rendőri védelmet. Mintha a rendőri védelem elutasítása azt jelentené, hogy a rendőrség mindent megtett, ami a kötelessége lett volna. Így volt ez a Patašy-gyilkosság esetén is, melyről már 2005-ben írtam. A két eset úgy hasonlít egymásra, mint két tojás, mindkét személyt megpróbálták megölni, a rendőrség az elkövetőket nem találta meg, az áldozatoknak védelmet kínált fel, mindketten visszautasították, más – pótlólagos – intézkedést azonban a rendőrség nem tett, végül a bűncselekményt végrehajtották – mindkét áldozat halott.
A régi miniszter, V. Palko a szolgálat tisztségviselőinek pártjára állt, tehát azok mellé, akik felelősek voltak a bűnös hanyagságért, és a belső ellenőrzés „kimutatta”, hogy a rendőrség nem sértette meg „belső szabályzatát”. Remélem, az új miniszter, Daniel Lipšic nem vet be hasonló taktikát. Lehetősége van rá, hogy hosszú idő után újra tükröt tartson a rendőrségnek a személyes felelősség és szakmai tisztesség érdekében. A kritikus magatartás nem öncélú, a rendőrség alapvető törvényi kötelességéhez való viszonyát változtathatja meg helyes irányban.
Az, hogy a rendőrség Basternák gyilkosát gyorsan elfogta, nem leplezheti a hiányosságokat, hiszen a gyilkos kilétének feltárásához elsősorban az áldozat nevelt fiának bátor magatartása vezetett. Ahhoz ugyanis végképp baleknek kellett volna lenni, ha a hátrahagyott személyi iratok és gépkocsi alapján sem tudták volna kideríteni, ki a gyilkos.
Jozef Šátek, Sme-online
(A szerző a szlovák rendőrség volt főnyomozója, az ifj. M. Kováč -ügy eltussolása során kényszült távozni a hivatásos állománytól)
http://satek.blog.sme.sk/c/234758/Lipsic-ma-sancu.html#ixzz0tSeFgAe0
