A kultúrház nagytermében rendezett gála keretében ünnepelték a helyi magyar alapiskola újraindításának hetvenedik évfordulóját.
Mint azt a gálán elhangzott beszédben is megfogalmazták:
„A 70 esztendővel ezelőtti esemény nagyon fontos mérföldkő volt a naszvadi alapiskola és a helyi magyar közösség életében.”
Az oktatás kezdetei sokkal korábbra tehetőek. Az első írásos feljegyzés az iskoláról 1858-ból származik, mely egyházi iskolát említ, ahol magyar nyelven folyt az oktatás. Az első tanító, Pataky György egészen 1895-ig tanította az iskolát látogató fiúkat és lányokat. 1894-ben magán lányiskola nyílt itt, ahol apácák gondoskodtak az oktatásról. A trianoni döntés értelmében idegen állam fennhatósága alá került az intézmény, új szabályrendszerhez kellett igazodni. Az 1920/21-es tanévről írásos feljegyzés tájékoztat az iskola helyzetéről. A tanítás magyar nyelven folyt, az órarend egy idegen nyelvet, havi két szlovák órát is tartalmazott.
A második világháború eseményei felforgatták Európát, annak végkimenetele pedig a naszvadi magyarság életét is. Kitelepítés, iskolabezárás követte egymást, szerencsére nem véglegesen. A II. világháborút követő három éven át tartó jogfosztottság után 1949-ben újraindult a magyar nyelvű oktatás, majd az 1960/61-es tanévben az iskola kilencéves alapiskolává vált. A magyar pedagógusok bizonyították oktatói-nevelői tevékenységük magas színvonalát, az 1969 áprilisában végzett országos felmérés szerint tanulóink teljesítménye megfelelt az országos átlagnak – hangzott el az ünnepségen.
„Tudjuk, az iskola egy közösség életében nagyon fontos szerepet tölt be. Nemcsak oktatási intézmény, ahol a diákok a tárgyi tudást sajátítják el, hanem kulturális központ is, ahol értékrendet, nemzeti öntudatot, lelki táplálékot is kapnak. Ha megszűnik az iskola, megszűnik az a közeg is, ahol a gyermek igaz emberré válhat. Örömmel tölt el bennünket, hogy bár nehezebb időszakokkal tarkítva, de már 70 éve tart a folytonosság“
– mondta az ünnepi gála műsorvezetője.
Ezt követően a község polgármestere mondott ünnepi beszédet, majd Lalák Anna és Bencsik Bernadett 8. osztályos tanulók adták elő a Magyar vagyok című dalt.
Ezután következett az iskola mellett működő és mindenkor támogató szülői szövetség egykori és jelenlegi elnökeinek, Harisné Szabó Máriának, Pataky Erzsébetnek, Bazsó Alenának, Nagy Krisztinának, Zajíc Zsuzsannának, Simonics Tibornak, valamint Pásztó Ritának a méltatása virággal és oklevéllel, amelyet az iskola igazgatója, Becse Norbert adott át.
Becse Norbert igazgató ünnepi beszédében elmondta, mindenki számára ismert a mondás, miszerint az az igaz magyar ember, akinek az unokája is magyar alapiskolába jár. „Illúzió és egyben vágyálom, hogy minden generáció itt váltaná a másikat. Tudom, vannak olyan élethelyzetek, amelyek meggátolják a gyökerekhez való kötődést, de mégis kisebbségben élve fontos, hogy elvi alapon síkra szálljunk nemzeti hovatartozásunk mellett. Számunkra a Felvidék jelenti az otthont és ennek érdekében igyekszünk úgy gyarapítani szülőföldünk tőkéjét, hogy a többségi nemzetrész ne nézzen reánk kétkedő szemekkel” – emelte ki beszédében.
Hozzátette: a több mint 160 éves múlt önmagáért beszél, miközben számtalan öröm és üröm vegyül ezekbe az évszázadokba.
„Az iskola olyan, mint egy jól működő nagyüzem. Minden egyes részlegének összehangolva kell működnie, hogy egy versenyképes céget eredményezzen.
Véleményem szerint 70 év távlatából visszatekintve elmondhatjuk, felnőttünk a feladathoz és egy olyan nevelőgárdával rendelkezünk, amelyről nagyon sok közösség csak álmodozhat.
A múltról sosem feledkezünk meg és éberen őrizzük az elődeink által meggyújtott lángot“ – zárta beszédét az igazgató.
Az egykori iskolai dolgozók közül Dudák Ferenc és Palenkás Sándor vették át az emléklapot, majd Szabó Julcsi frissen végzett tanuló előadásában hangzott fel a Vigyázz a madárra című dal. Őt követően Sallai Zsuzsa egykori diák visszaemlékezéseit hallhatta a közönség, majd ismét az emléklapok átadására került sor. Dibusz Márta, Dobai Magdaléna, Németh Ilona egykori pedagógusok és az egykori igazgatók küzül Moravcsík Géza és Dibusz János vehette át az elismerést.
Csémi Erika az Emlékezés régi iskolámra című verset szavalta el, majd Becse Szabó Ilona örvendeztette meg a jelenlévőket két csodálatos dallal.
A gálaműsort a Pál István Szalonna és Bandája fergeteges koncertje zárta, akik Kárpát-medence magyar népzenéjének gazdagságát, hangulatát varázsolták a hallgatóság elé. Délután az ünnepség az alapiskola dísztermében a volt diákok találkozójával zárult.
