Ezt a mottót tűzte zászlajára a 2010. május 22-én Debrecenben újjáalakult Magyar Református Egyház. Nekünk mindenkor és mindenben Jézust követni mindennapi magatartás forma, keresztyéni kötelesség örömteli elkötelezettség. Sajnos, nem ennyire egyértelmű a helyzet a Kárpát-medencei magyarság világ- és egyházpolitikai valóságának tükrében.
Vegyük sorra a tényeket, mert a tények mindennél jobban és önmagukért beszélnek.
A rendszerváltás után a kitört szabadság euforikus hangulatában egyre-másra alakultak a pártok és az etnikai indíttatású politikai formációk. Sokan igyekeztek leszelni minél nagyobb darabot a demokrácia kenyeréből, különböző platformok és programok jegyében. Így volt ez az Anyaországban és így zajlott ez le a határon túli nemzetiségi régiókban egyaránt. A szabados lelkesedés azonban nem tartott sokáig. Az idő múlásával a politikai pártok versengésében, főleg az etnikai alapon alakult pártok, csakhamar rájöttek az egyesülés az együvé tartozás elkerülhetetlen szükségességére a nemzetiségi politizálás sikere érdekében. A felismerés sajnos nem tartott sokáig. A politikai csatározások, torzsalkodások kikezdték a magyar pártok egységét is a szomszédos országokban. Ez az állapot sajnos mind a mai napig tart, sőt egyre rosszabbodik és az „oszd meg és uralkodj rajtuk” veszélyes következményeivel a nemzetiségi érdekek, személyes érdekekké devalválódnak.
A napokban tanácskoztak Budapesten a Magyar Állandó Értekezlet meghívott neves képviselői. Ennek a nagyon szép és szükséges kezdeményezésnek mindjárt az elején volt azonban egy nagyon szembeötlő rosszízű „színfoltja”, amikor ismertették a résztvevők névsorát politikai hovatartozásuk szerint. Megszámoltam, /9/ kilenc magyar pártnak a tagjai voltak jelen négy etnikumból, közös akarattal, céllal és küldetéssel, csak éppen más és más pártbeli hovatartozással. Jelzésértékű ez a megosztott állapot, fájdalmas aktualitásával a nemzetiségi politizálás palettáján….
Látja ezt nagyon jól Tőkés László is az erdélyi magyarság képviselője egyben az Európai Únió soros alelnöke is, aki magyarajkú képviselő társaival egyetemben próbálja megvédeni és megmagyarázni Brüsszelben – váltakozó sikerrel – a jogos összmagyar érdekeket és célokat.
A romániai forradalom hős ellenállója jelenlegi tisztéből adódóan felvállalta az összmagyar reformátuság ügyeinek egyengetését is nem kis feladatot vállalva ezzel.
Hatalmas munkabírásával naponta hallatja hangját különböző református rendezvényeken és fórumokon otthon Erdélyben csakúgy mint a környező országok nemzetiség lakta területein egyaránt. Igenám, csak a vonalvezetés nem mindig és nem minden területen egyértelmű. A minap olvastam a Harangszó internetes hasábjain a következő értékelést a volt püspök egyik előadásából, ahol többek között a magyar egyházak múltjáról, nemzetépítő szerepéről, és az öküméne helyzetéről értekezett 2011. június 5-én Budapesten a Németh Géza Emlékkonferencián, ahol egyebek mellett bírálta a Magyar Református Világszövetség / MRV/ és az Egyetemes Zsinat megszüntetését is, a témáról ekként vélekedve: „Teljes lendülettel indult 1991-ben a MRV megszervezése majd jómagam is kezdeményezője voltam a Magyar Református Egyetemes Zsinat /MREZS/ megalakulásának. Most viszont azok, akik a Generális Konvent és az egyesült magyar egyház mundérjában feszítenek, azok ellopták ezt a múltat / ? / ,erről hallgatnak. Ma már olyan újfajta egyházat hoztak létre, amely van is meg nincs is ,mert nemzetközi jogi szempontból nem létezik a Magyar Református Egyház. Lényegében üdvös dolog amit létrehoztak, szép dolog, ha kinevezünk valamit MRE-nak ami amúgy is létezett korábban, de közben a hivatalos magyarországi egyház gyakorlatilag megszüntette a MRV-et és az Egyetemes Zsinatot. És most egy vezetőség nélküli/ki az elnöke az MRE-nak?/ a kollektív vezetés megfoghatatlanságában rejtőző irányítás van…” – kifogásolja a volt püspök. /harangszo.blogspot.com /
Ez a pár mondat is konzekvens és valószínű bizonyíték Tőkés László és a Tanácskozó Zsinat további prominens tagjainak távolmaradására az újra alakuló egységes Magyar Református Egyház debreceni örömteli pillanatairól, vagy Bölcskei Gusztávnak, a Zsinat lelkészi elnökének és a Generális Konvent jelentős képviselőjének hiányzása Brüsszelben az Európai Egyházi Vezetők Csúcstalálkozóján 2011. június 15-én majd a magyarországi protestáns egyházak püspökeinek Tőkés László által tartott fogadásán, nem kevésbé a NYEMRLSZ /Nyugati Egyházak Magyar Református Lelkigondozó Szolgálata/ nagyrabecsült személyiségeinek a Magyar Református Egyház egységét ignoráló sőt élesen bíráló magatartása és demonstratív állásfoglalása a szervezet prágai találkozóján.
Jöjjön most magyarázatként egy ominózus idézet ebből a záróközleményből: „…A résztvevők sajnálattal állapították meg, hogy a MRE vezetősége elzárkózik a NYEMRLSZ, a magyar reformátuság egyedüli legitim nyugat-európai szervezetével való kapcsolatoktól. Az úgynevezett MRE és az abba ágyazott Generális Konvent, átláthatatlan politikai akció jóhiszemű emberek megtévesztésére. Minden kísérlete ellenére jogilag el sem ismert és be nem jegyzett társaság, míg a magyar református egyházak ügyeit évszázadokon át közismerten mindig kiváló jogi rendben tartották. Mindezekért s azok következményeiért azok felelősek, akik jobb tudásuk ellenére az Egyetemes Zsinat / MRETZS/ hosszú évek szorgos munkájával felépített szervezete és munkája szétrombolására irányuló gonosz szándékkal azt kifundálták és propagálják. A NYEMRLSZ az egész világ magyar reformátusága és az egyetemes keresztyénség iránti felelősségtudatból felhívja erre a figyelmet, mind az egyházon belül mind azon kívül…/uzenet.reformatus.ro/
Furcsa és felettébb kemény sőt éles retorika, ami szintén nem az elvi egységre való törekvés szándékát bizonyítja a nyugati magyar református közösségek felelős vezetői részéről európai magyar testvéreik irányába.
A közös református jövőnk iránti aggódás – a fent jelzett idézetek és tények tükrében – tehát felettébb indokolt. A helyzet nyilvánvaló és aggasztó.
Református magyar valóságunkat a széthúzás jellemzi. Az összetartozás hiánya, amikor sorainkat drámai fogyatkozás tizedeli…..
Kinek van igaza tehát, kire hallgassunk ? – teszem fel ezek után a bizonytalan jövőre utaló váteszi kérdést. Lesz-e elég erőnk ilyen ellentétek gyűrűjében őszintén összefogni és valójában együvé tartozni…?
Református híveinknek a Kárpátok medencéjében határozott és egységes vezetésre és vezettetésre van szükségük. A környező világ erkölcsi romlása közepette nem engedhetjük meg magunknak a feltehetően önös érdekekből származó torzsalkodásokat a széthúzás felekezet- és lélekromboló áldatlan hatását.
Református magyar egyházunk felettes vezetőinek ma jobban mint bármikor látniuk kell az összefogás szükségességét. Az egységre törekvésből példát mutatva kellene a nyájat úgy terelni, hogy az összetartozás és az egymásrautaltság elvetett magvai a jövőben minél boldogabb és elégedettebb egyháztesteket teremjenek.
Ezért érthetetlen egyben aggasztó a Magyar Református Egyházzal szembeni hadjárat éppen azon személyiségek részéről, akik küldetési szinten művelik a magyar református együvé tartozás gondolatát.
Ennek az egységnek nincs alternatívája, ha pedig van, akkor az a közös szándékkal történt megegyezés az összefogásra, az együvé tartozásra.
Más út nem valószínű számunkra.
Egyértelművé kell tenni ezt mindenkor és mindenütt a Kárpát – medencében és a világ minden táján, ahol református magyarok alkotnak Jézus nevében áldott közösségeket, mert számunkra Jézus csak akkor jelentheti a jövőt, ha összeforrott, hiteles és őszinte EGYSÉGBEN követjük Őt!
Úgy legyen!
Szakál Gábor, Felvidék.ma
