„Advent, latinul adventus Domini, vagyis, az Úr eljövetele, a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe, amikor kezdetét veszi a karácsonyi ünnepkör. Ennek az időszaknak, a szent várakozásnak egyik jelentős szimbóluma az adventi koszorú”. Az adventi koszorú történetét Farkas Zsolt esperesplébános, a Jópásztor Alapítvány elnöke mondta el portálunknak.
Tudjuk, hogy az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A kereszténység elterjedésével ezek vallásos jelentőséget kaptak, főként bencés és ciszterci szerzetesek által.
Az adventi koszorú a feljegyzések szerint a 19. század közepén, a Németalföldön jelent meg először, amikor 1839-ben, egy bizonyos Johann Heinrich Wichern (1808–1881) nevű evangélikus lelkész készített gyertyákkal díszített koszorút az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban.
Örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett 24 gyertyát, amelyek közül négy nagyobb vörös színű volt, a többi pedig fehér. Egyes feljegyzések húsz piros és négy fehér gyertyát említenek, tehát huszonnégy gyertyát gyújtottak meg reggelente karácsonyig (1839-ben karácsony ünnepe, december 25. szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt).
Wichern koszorújának ábrázolása (Kép: wikipedia)
Wichern a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg, a négy vasárnapon pedig természetesen a vörös gyertyák égtek. Ez a szokás Európa-szerte csak a 20. században terjedt el. A huszonnyolc gyertya időközben négyre, a vasárnapok számára redukálódott, de megmaradtak a koszorút díszítő elemek, az örökzöld és a fenyőág.
1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fenyőkoszorúval helyettesítsék a fából készült kocsikereket, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték, így biztonságosabb és praktikusabb lett, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és szebbé tegye az ünnepi várakozást.
A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.
A koszorút almák és vörös szalagok is díszíthetik, az előbbiek a bűnbeesést és a megváltás ígéretét, az utóbbiak a keresztény imádatot jelentik.
A katolikusok, a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra, egy kivételével, mivel a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis a koszorún is rózsaszín.
A lila a bűnbánat, a visszafogottság és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnep örömét jelképezi.
A gyertyákat vasárnap reggel szokás meggyújtani, de sokan ezt már az azt megelőző szombaton este megteszik. Karácsonyig a gyertya gyarapodó fénye az ünnepi várakozás, majd a negyedik vasárnapon a karácsony elérkezésének szimbóluma.
A világ legnagyobb adventi koszorúja Mariazellben (Kép: wikipedia)
A négy gyertya advent négy hetét, egyúttal négy fogalmat is jelképez: hit, remény, öröm és szeretet. A római katolikus szimbolika szerint ugyanakkor négy meghatározott személyre, illetve népre is utal:
1. Az első lila színű gyertya Ádám és Éva szimbóluma, mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
2. A második lila gyertya a zsidó nép szimbóluma, akiknek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
3. A harmadik gyertya, melynek színe rózsaszín, és Szűz Máriát jelképezi, aki megszülte a Fiút (öröm)
4. A negyedik gyertya ismét lila színű, Keresztelő Szent Jánosra emlékeztet, aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
A koszorú zöld színe a reménységet hirdeti, mely eltölti szívünket. A keresztény remény a reménytelenség talaján fakad. Az ember felméri saját helyzetét, a bűnét és következményeit és felismeri helyzete reménytelenségét. Rádöbben, hogy nincs másban reménye, mint Istenben.
A lila a bánat színe, mellyel bűneinket siratjuk. A bánatból fakad az igazi keresztény öröm. A megbocsátásban megismerjük Isten irgalmát. Bánatunk által Isten vigasztalását várjuk. Jézus mondja: „Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalásban részesülnek.” A lila egyben a visszafogottságot is jelenti. Elcsendesedve, visszafogottan várjuk advent idején a karácsony ünnepét.
A rózsaszín az örömöt fejezi ki, mivel örömteli szívvel várjuk Krisztus születését. Örülünk annak, hogy a Teremtő megajándékozza a világot az Ő egyszülött fiával, Jézussal.
A fény, melyet a gyertyák árasztanak, az Istentől kapott megvilágosodást jelképezik, melyben azok részesülnek, akik merik vállalni Istent, az Ő bölcsességét, mely a világ szemében gyakran oktalanság.
Minden vasárnap egy gyertyával több ég az adventi koszorún, ez jelenti Krisztus eljövetelének közelségét. Kifejezi azt a feszültséget, amely a Világ Világossága érkezésének közelségét jelenti. Mikor mind a négy gyertya lángra lobban, a tökéletes Fény, a Világ Világossága jön kisdedként közénk.
A protestánsok általában piros gyertyákat használnak. Egyes koszorúk közepén megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg, vagy pedig a betlehemi láng megérkeztekor.
Krisztus-gyertya (Kép: wikipedia)
A 20. században egyes görögkatolikus és ortodox családok is bevezették a szokást. Mivel náluk a karácsonyt 40 napos böjti időszak előzi meg, az adventi koszorún hat gyertya van, az időszak hat hetét jelképezve.
A katolikus szertatáson a pap szenteltvízzel áldja meg az adventi koszorút advent első vasárnapján. A koszorú megáldását és minden gyertya meggyújtását ima kíséri.
Adventi koszorúk díszítik a városok, falvak köztereit és nagyon sok család otthonát. A hétről hétre kigyúló fények és a feldíszített koszorúk kétségkívül varázslatos hangulatot kölcsönöznek, így lesz hétről hétre ünnepibb a várakozás. Nemcsak a hívőknek, de minden embernek.
