Az olimpiával kapcsolatban állandóan éremtáblázatokban fejezik ki a részvevő országok sportolóinak eredményességét. Már hosszabb ideje bosszant az, hogy az ilyen abszolút értékben mért „eredményesség“ semmit sem mond.
Nézzük csak, miért?! Az éremtáblázatot Kína vezeti a maga 61 érmével, illetve az eddig szerzett 30 aranyéremmel. Második az USA, harmadik Anglia. Ha csak ezt a három országot nézzük, akkor egy érdekes tényre szeretnék rámutatni. Kínának több mint 1 milliárd lakosa van, az USA 300 millió felett, Anglia 60 millió körüli. Talán nem kell bizonygatni, hogy a sporttehetségek valószínűleg többen vannak ezekben az országokban, mint például egy 5-10 millió lakosú országban. Ha csak ezt a két tényt próbáltam párosítani, nagyon érdekes eredményre jutottam. Az egy millió lakosra jutó érmek számát tekintve Kína az 52., az USA a 39. helyet foglalja el. Az élen Szlovénia, Új Zéland, Dánia a sorrend. Ha az érmeket pontozzuk 6,5,4 primitív pontozással, akkor a sorrend: Jamaika, Új Zéland, Szlovénia. Érdekes ellentmondás mutatkozik: ebben a kétféle sorrendben Dánia a legnépesebb ország a maga 5-6 milliónyi lakosával, hasonló “kaliberű“ Új Zéland is, ám Szlovénia és Jamaika kifejezetten törpe ország. A számokkal való játék innen kezdene érdekesebbé válni: Adódik a kérdés, hogy a dimenziókkal magasabb lélekszámú és gazdaságilag is az élbolyba tartozó nagy országok miért csak a középmezőnybe tudnak eljutni ebben a táblázatban?
Talán a sikeresség ma divatos mutatói mellett arra is rá kéne mutatni, hogy a nagy országok csak lélekszámuknak köszönhetően nagyhatalmak, a sportról való gondoskodás terén igencsak átlagos a teljesítményük, s egyáltalán nem tekinthetők példaképnek. Akkor talán többet kellene foglalkozni Új Zélanddal, Dániával, esetleg Szlovéniával, mert valószínűleg tőlük több hasznos és megvalósítható dolgot tudhatunk meg, mint a kínaiaktól vagy az amerikaiaktól. Természetesen az ilyen vélemény a „nagy nyugatimádóknak“ nem fog tetszeni.
Magyarország és Szlovákia egyaránt jól szerepel a lakossághoz viszonyított táblázatokban. Végképp nem kell Amerikát, sem Kínát csodálnunk…
Varga Lajos, Felvidék.ma
