Január 25-én Szent Pál apostol megtérését ünnepli a katolikus egyház. Ez a nap a „pálfordulás” vagy „pálforduló” napja, amely nem véletlenül honosodott meg a magyar nyelvben, hiszen a keresztények üldözőjéből, Saulból, a nemzetek apostola: Szent Pál lett.
A Tarzuszban született Pál a római polgárjoggal rendelkező zsidó családból származó Saul (Pál) Gamaliel rabbi tanítványa volt, s vad gyűlölettel fogott a keresztények üldözésébe. A keresztények elleni elfogatási paranccsal indult Damaszkuszba, ám a város közelében Jézus megjelent neki.
Pál ekkor megtért, s ezt követően missziós útjain a kereszténység hithirdetőjévé, „a népek apostolává” lett.
A szentírástudomány Pálnak az Újszövetség tizennégy levelét tulajdonítja, míg a Zsidókhoz írt levél páli szerzősége vitatott. A Római levélben az apostol így kezdi tanítását: „Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére”.
Az ünnep ennek az eseménynek, ennek a „fordulatnak” állít emléket. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű. Az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki „saulként” a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
„Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.
Földre borulva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« Erre megkérdezte: »Ki vagy, Uram?« Az folytatta: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.« Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott” – olvasható az Apostolok cselekedetei 9, 1-9 versében.
Ez a damaszkuszi út története, Szent Pál apostol megtérése, a „pálfordulat” napja.
A Miserere (mely az 51. zsoltárra utal) így szól: „Istenem, teremts nekem új szívet, újítsd meg keblemben az erős lelkületet… Uram, nyisd meg ajkamat, és szám hirdeti dicséretedet!” – talán segít abban, hogy mindenki megjárja a maga damaszkuszi útját és rátaláljon Jézus Krisztusra.
A pálforduló napját a néphagyományban is jeles napként tartották számon eleink. Időjárási és csillagászati tartalmat is tulajdonítottak az ünnepnek. Január, a Fergeteg hava néven is ismert volt a népi kalendáriumban, mégis ez a nap arra utal, hogy már elmúlt a tél fele, s így várható az idő enyhülése. Az időjárási jövendölések is erre utalnak.
Molnár V. József néprajzkutató így írt a nap kapcsán: „A pálforduló napjának időjárásáról az eljövendő termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. A jó idő jó termést, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút, háborúságot jelentett.”
A pálfordulás napjához kötődő hiedelmek tájegységenként változhattak. A Debreczeni-kódexben Szent Pál apostolnak megtérése, a szegedi nép ajkán Jóraforduló Pálként volt említve.
Eleink szavai így hangzottak:
„Ha fényes szent Pál, minden termés szépen áll.”
„Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.”
A hajdani járványokra való jóslás így szólt: „Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.”
A szélvihar háborút, háborúságot jelentett: „Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.”
„Pál, fordítsd meg a rostát!” –így könyörögtek, az időjárás jóra fordulásáért.
„Pál fordulása, fél tél elmúlása” – a mondás a közelgő tavasz érkezését jelzi.
„Pál, fele kenyér, fele, bor” – a régi paraszti gazdaságban ez a nap volt a tél fordulópontja, az év termésének fele már elfogyott, és ha jól osztották be a télirevalót, hitték, hogy a másik fele kitart a megújulást hozó tavaszig.
Forrás: Magyar Kurír, Néprajzi lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
