Jó gyakorlatok és modellek a Kárpát-medencében címmel rendezett szakmai konferenciát Budapesten a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, ahol két szatmári település példáján keresztül vitatták meg a fenntartható falvak témakörét.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet alapításától kezdve felvállalja a gyakorlatias falu- és vidékkutatások támogatását, különösen azok határokon túli kiterjesztését. Olyan egyéves műhelykonferencia-sorozatot terveznek, amelynek állandó témája az önfenntartó falu – fenntartható vidék elmélete, és egy-egy jó gyakorlatának bemutatása.
Szeretnék felvállalni a befejezett tudományos vizsgálatok és folyó kutatások eredményeinek döntéshozók számára történő intézményes közvetítését. Kifejezett vállalásuk a sok szálon futó állami, önkormányzati és civil program megismerése és megismertetése, valamint az
eredmények és következtetések közös megfogalmazása.
A konferencián részt vett Duka Gábor, a Hídverő Társulás Falvainak elnöke is, aki tájékoztatta portálunkat a műhelykonferenciáról.
A megjelenteket Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Intézet elkötelezett a gyakorlatias falu- és vidékkutatások, illetve azok határon túli kiterjesztése iránt.
A délelőtti szekció első előadója, Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára kijelentette, hogy a közfoglalkoztatás terén kiemelten a hátrányos helyzetű területeken indítanak programokat, s a rendelkezésre álló összeg 2011 óta folyamatosan nőtt. „A fő cél az önfenntartó közfoglalkoztatás megteremtése” – fogalmazott a helyettes államtitkár, hozzátéve, hogy ennek érdekében több, a helyi sajátosságokra épülő programot is indítottak.
Ezt követően két Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falu, Turistvándi és Rozsály községek polgármesterei mutatták be a településükön az önfenntartóvá válását. Mindkét önkormányzati vezető hangsúlyozta, hogy az elért eredmények és a sikeres programok nem valósulhattak volna meg a lakosság támogatása nélkül. „A helyi közösség fölismerte, hogy magukon csak saját maguk képesek segíteni” – fogalmazott Lakatosné Sira Magdolna, Turistvándi polgármestere, de ugyanezt emelte ki Sztolyka Zoltán is a rozsályi modell bemutatásakor.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett.
A Start munkaprogram elsőként a fehérgyarmati kistérségben indult el. Az ország 525 települését érintő projekt előkészületei elsőként a fehérgyarmati térség negyvenhat településén kezdődtek el. A román és az ukrán határ közelében lévő Rozsály a program éllovasa.
A rozsályi modell már a BBC érdeklődését is felkeltette, akik nemrég forgattak a településen. A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilágot kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Egy évvel később az önkormányzat létrehozta a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat
– Az önellátás Rozsályon úgy indult, hogy először felmértük a szükségletet, mennyit kell termelnünk az önkormányzati földeken, mennyi zöldségre, húsra van szüksége a konyhánknak – mondta Sztolyka Zoltán, aki 2006 őszétől polgármester Rozsályon.
Mindent, ami kell, megtermeljük magunknak. A földműveléshez szükséges eszközpark megvan: van öt darab MTZ típusú traktorunk, egy kombájnunk, egy teherautónk. Az MTZ-hez azért ragaszkodunk, mert azokat meg tudjuk szerelni a műhelyben, nem kell fizetni az alkatrészekért – mutat körbe a műhelyben, ahol az esztergapadon két munkás dolgozik. Baltákat készítenek favágáshoz. Az önkormányzati földeken főleg takarmányt termesztenek. Kukoricát, napraforgót, zabot és árpát. Van még két hektár gyümölcsös, főleg alma- és meggyfákkal, amelyek termését a közétkeztetés hasznosítja.
A fő elv: ha csak lehet, külsős vállalkozó ne jöjjön Rozsályra, mindent önerőből akarnak megoldani. Ahhoz, hogy a gyümölcsöst be tudják keríteni, betonoszlopot vásároltak. Ez adta az ötletet, hogy létesítsenek betonüzemet is. Betonoszlopot már eladásra is gyártanak, emellett térkövet is öntenek.
A polgármester elmesélte, hogy meghívták egyszer egy konferenciára, ahol a japán fűzről volt szó. Ő felállt, és elmagyarázta, hogy van annál egy sokkal jobb megoldás: az almafa, a meggyfa és a körtefa. Azt is minden évben lemetszik, de még gyümölcsöt is terem, amiből lekvárt, vagy pálinkát is lehet készíteni.
Az önkormányzatnak van hetven darab sertése, amiket a saját tulajdonú vágóhídon dolgoznak fel. A környező települések közül csak Rozsályon van vágóhíd. A legközelebbi huszonhat kilométerre, Fehérgyarmaton található.
– Van saját földünk, traktorunk, traktorosunk, sertésünk. A sertés trágyát ad, ami a földbe kerülve visszaadja a talaj erejét. A sertésből ebéd készül, amit a gyerekeink esznek meg. A felesleget megeszik a sertések, amiket a saját vágóhidunkon vágunk le. Minden mindennel összefügg, és az egésznek az alapja a saját föld. Ha valami hiányzik a láncból, akkor külsőst kell igénybe venni. Minél több külsőst veszünk igénybe, annál kiszolgáltatottabbak leszünk – foglalta össze a rozsályi önfenntartás lényegét a polgármester.
Az önkormányzati konyhán naponta négyszáz adagot főznek, amit főleg az iskolások fogyasztanak el. Az iskolába 243 gyermek jár, közülük 85 rozsályi, a többiek a környező településekről járnak be. Ők naponta háromszor ingyen étkeznek. A sertéseket nem csak a közétkeztetésben hasznosítják. A rozsályiaknak lehetőségük van kedvezményes áron sertést vásárolni. A vételár felét kell előre befizetni, a többit ráér később. Viszont amíg valaki nem fizette ki a tartozását, az önkormányzat által nyújtott egyéb lehetőségeket nem veheti igénybe. Ilyen például téli időszakban a kedvezményes tűzifa is. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak. Mivel a jogszabály megengedi az önkormányzatoknak, hogy a lakásfenntartási támogatást természetben adják, így Rozsályon sok család ezt ebben a formában kapja meg. Ennek köszönhetően a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.
A nyolcszáz lelkes Rozsályon a közművesítés minden portán megoldott. Víz, gáz, telefon, szennyvízhálózat, internet, kábeltévé, kinek mit enged a pénztárcája. Még helyi tévé is működik, amit a környező tizenkét településen lehet fogni. A képújságon főleg közérdekű információk, üzleti hirdetések láthatóak. Ha Mariska néni kifizet havonta háromezer forintot, képújságon hirdetheti a terményét.
– A gázt a kilencvenes évek végén mindenhová bekötötték, de a lelkesedés gyorsan alábbhagyott, mert rájöttünk, hogy a gáz jóval drágább, mint a tűzifával való fűtés. A cigánysoron nincs is olyan, aki gázzal fűtene – mondta a polgármester.
Az önkormányzat intézményeiben is hamarosan áttérnek a helyi tüzelésre. Elsőként az általános iskolában, ahová már be is szerelték a venyigekazánokat. Már csak a kémény hiányzik, amit a hétvégén szállítanak Ausztriából.
– Két éve vettünk egy venyigebálázót, idén pedig pályáztunk még egyre. Szeretnénk teljesen átalakítani a fűtési rendszerünket. Jelenleg tízezer bálánk van, ami másfél évig biztosítja az intézményeink fűtését. Ha kész lesz az iskola kéménye, le is vágom a gázvezetéket – mondja a polgármester, akitől megtudjuk, az iskola gázszámlája a téli időszakban havonta másfél millió forint, így éves szinten öt-nyolc millió forintot lehet megtakarítani a kazánfűtéssel. Az iskola után a polgármesteri hivatal következik.
A szociális boltot is az alapítvány működteti, nonprofit jelleggel, így az árucikkekhez a szokásosnál jóval kedvezőbben lehet hozzájutni. A helyi őstermelők behozhatják terményeiket, polcpénzt vagy egyéb költséget nem kell fizetniük, csak a permetezési naplót kell bemutatniuk. Nemcsak rozsályiak, hanem a környező települések őstermelői is élnek ezzel a lehetőséggel.
A kiskertekben megtermelt zöldségek az üzlet közepén, kis faládákban sorakoznak. Mindegyik ládán ott a termelő neve, címe, így a vásárló tudja, kitől veszi a káposztát, paprikát, paradicsomot. Lehet még termelői mézet kapni és hamarosan majd lekvárt is. A bolttal mindenki jól jár. A termelő is, mert egy kis jövedelemforráshoz jut, a vásárló is, mert olcsóbban kapja meg a terményeket, és az a hat közmunkás is, akik korábban a kereskedelemben dolgoztak, de munkanélkülivé váltak.
A polgármester édesapja, Sztojka Gábor az önkormányzati uradalmat vezeti. A kilencvenes években a földosztási bizottság elnöke volt, így nagyrészt neki és az akkori polgármesternek, Ignácz Zoltánnak köszönhető, hogy az önkormányzat nem adta el az összes földjét. Sztojka Gábortól megtudjuk, a foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. A traktor üzemanyagot fogyaszt, a ló nem. Ezért a fát lovasfogat hordja be a gazdaságba. Az önkormányzatnak tizenhat pónilova van. A gyerekek nagy örömére a pónilovakon a tornaórák során lovagolni is lehet.
Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak közmunkában. Az önkormányzatnak százhúsz állandó alkalmazottja van. Az önkormányzati gazdaságból reggelente negyvennyolc közmunkás indul dolgozni. A polgármester szerint az „Út a munkához” program nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott végezni, arra bejelentettek nyolcat, így a pénzt a közös kalapból vették ki, és annak adták oda, aki nem csinált semmit.
– Volt, amikor vitáznom kellett a munkaügyi kirendeltséggel, mert nem szemétszedő munkást kértem, hanem lovászt vagy kombájnost. Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő munkára adják a pénzt. Nálam hatvan ember termelőmunkát végez. Fát vág, javít, arat, vet, báláz. A polgármester elárulja, hogy Pintér Sándor belügyminiszter és Papp Károly, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára többször is kikérték a véleményét a közmunkaprogramokkal kapcsolatban.
– Azok ott ketten hetvennyolcezer bruttót keresnek, ők pedig ötvenhétezret. Mind a négyen nyolc órát dolgoznak naponta – mutat a lovas szekérre, ahonnan épp a fát pakolják le.
Önellátáshoz kell a saját föld. – Azok a falvak, amelyeknek csak annyi földje van, amennyi a temetőben, azok nem tudják majd ezt a programot megvalósítani. Ha van föld, és az önkormányzat termelni kezd, a legfontosabb, hogy felkészüljön, mert ezzel érdeket fog sérteni. Ha a konyhára eddig Kiss Pista szállította a húst, akkor az ő érdeke fog sérülni. Minél nagyobb egy város, annál komolyabb érdekek sérülhetnek. Nem egyszerű játék ez – figyelmeztet Sztolyka Zoltán.
Rozsálynak nincsenek nagyra törő tervei. Azért egy befektetői csoport most négymilliárdot szeretne rideg állattartásra beruházni. Tervezik őshonos magyar halfajták tenyésztését is. A jövőben szeretnének tyúkokat is tartani, hogy a tojást is maguk állíthassák elő. Panyolával létrehoztak egy szociális szövetkezetet. Azokat a termékeket, elsősorban lekvárt, pálinkát, szörpöt, amelyeket Szatmárban állítanak elő, egységes csomagolási formában értékesítenék. Ez lesz a Szatmári Ízek Háza, amely beruházásra harminchárom millió forintot nyertek. A két diplomás polgármester azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. Ahogy fogalmaztak, az örökséget nehezebben megtartani, mint megkapni.
A jó gyakorlatok ismertetése után felkért hozzászólók mondták el véleményüket.
Sipos Gyula, a BM Szociális Szövetkezetek Programiroda vezetője elmondta, hogy a Start-munkaprogram volt az első kezdeményezés, amelynek a célja nem csak a munkabér biztosítása volt, hanem a munkalehetőségek megteremtése is. Ennek érdekében kifejezetten önkormányzat-barát pályázatokat és eljárásrendeket alkalmaztak. A szakember a bemutatott esettanulmányokra reagálva leszögezte, hogy szükség van a „helyi hősre”, s a vidéki települések boldogulásának egyik fő akadályát a földhiányban (azaz az önkormányzati tulajdonban lévő föld hiányában) látja.
Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa elmondta, hogy ha nincs helyi hős, akkor is szükséges a felzárkóztatás. „A jelenlét a fontos” – fogalmazott, utalva arra, hogy a fejlesztéspolitikai döntéshozók nincsenek jelen a – különösen a mélyszegénységben élő – falvak életében. „Kötelességünk legalább a gyermeki nyomor teljes felszámolása az országban, s ennek érdekében konszenzusra jutni, valamint legalább e témában föl kell tárnunk a pályázati rendszer hibáit” – jelentette ki.
Kajner Péter, a Szövetség az Élő Tiszáért vidékfejlesztési szakembere a szervezet egy, a fenntarthatóság felé való átmenet jó példáit feltáró kutatását értékelve megállapította, hogy a fejlődés kulcsa az önkormányzatok kezében van, és a közigazgatásban, illetve a döntéshozatalban tapasztalható erős központosítás nem kedvez a folyamatnak, s így a meglévő pozitív példák úttörő jellegűek, egyedi példák mindössze.
Az ebédszünetet követő délutáni szekció előadásai elméleti jellegűek voltak. Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke a hazai szövetkezeti rendszerek sajátosságait értékelte, kiemelve az állami finanszírozás szükségességét, ugyanakkor nem tagadta, hogy a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) kiírásain sok helyen módosításokra van szükség.
Rácz Katalin, a VM Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa az önfenntartó falu fogalmát járta körül, megállapítva, hogy nincs egyetértés az egyes definíciók között a különböző uniós tagállamokban. A szakember leszögezte, hogy az önfenntartásra való törekvés egyáltalán nem a legszegényebb helyzetben lévő települések sajátja.
A konferenciát lezáró Schwartz Gyöngyi a házigazda nevében elmondta, hogy a konferencia egy tervezett egyéves műhelykonferencia-sorozat első eseménye volt, s a szakmai műhely állandó témája a fenntartható falu és a fenntartható vidék elmélete, amelyhez minden alkalommal egy-egy jó gyakorlat bemutatását is tervezik.
A rendszerváltás és az európai uniós csatlakozás néhány reménykeltő következménye ellenére a felvidéki magyar közösségek helyzete az elmúlt két évtizedben tovább romlott, s bár sok jó szándékú kezdeményezés indult, ezek végül nem álltak össze egységes és jövőközpontú stratégiává, eredményre vezető cselekvéssé.
Duka Gábor szerint „a romantikus jóra törekvések ideje lejárt”. Új energiákra, az életenergiák gyarapítására és új gazdálkodásra van szükség, amely a Kárpát-medencei vidék- és iparfejlesztés, a fenntartható gazdálkodás, az önfenntartó falu terén lehet eredményes.
Reméljük a jó gyakorlatokat és modelleket minél több felvidéki településnek sikerül majd a közeljövőben megvalósítani. Nagy szükség lenne rá!
Miriák Ferenc
A képen a konferencia logója
