Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke (Fotó: Németh Tímea/Felvidék.ma)

A szlovákiai magyar iskolák XXIV. országos tanévnyitó ünnepségén Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a család olyan szerepet tölt be az életünkben, ami semmivel sem pótolható, s a pedagógusok igyekezete is csak akkor járhat sikerrel, ha a családokban szövetségesekre lelnek. Az alábbiakban a pedagógusszövetség elnök asszonyának ünnepi beszéde olvasható teljes terjedelmében. A tanévnyitóról készült beszámolónk ITT olvasható.

***

Tisztelt Excellenciás Úr, Helyettes Államtitkár Asszony, (Kormánybiztos Úr), Főosztályvezető Urak, Polgármester Asszony, Igazgató Asszony, Elnök Asszonyok és Urak, Vendégeink, Szülők, Kedves Pedagógustársaim, magyar intézményt látogató kis és nagy diákok!

Mindenkit tisztelettel és baráti szeretettel köszöntök a szlovákiai magyar iskolák 24. országos tanévnyitó ünnepségén a mátyusföldi Nádszeg községben, amelynek lakossága 3 864 lelket számlál, nagy többségében magyar nemzetiségű.

Ünnepi alkalmunknak a Szent István tiszteletére 1904-ben szentelt római katolikus plébániatemplom ad otthont, amit hálásan megköszönök mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra.  

Vendégek vagyunk Thurzó Szaniszló egykori birtokán, azon a földön, melynek gazdag múltja sok titkot őriz. Sorsfordulókat, történelmi viharokat, testi és lelki megpróbáltatásokat. 

1634-ben 80 házában még 400 lakos élt. Nyolc évtized múlva mindössze 58 adózó lakost tartottak számon. Mindezek ellenére a közösség megmaradt, nyelvében, szellemében, szokásaiban megőrizte önmagát. Megőrizte templomát is, az égi minta földi leképezéseként. A hit eme megszentelt hajléka a csend, az áhítat, a béke és a belső öröm jelképe mindenképpen méltó színhelye az országos tanévnyitónknak.

A nyár lassan emlékké szelídül, hiába bontja még szirmait ezernyi virág. A gyümölcs a fán megérett, az ősz pedig már falevelet festeget. Itt az ideje annak, hogy az iskola szélesre tárja kapuit, teljenek meg az osztálytermek zsivajjal, vidám kacagással, de főleg minél több gyerekkel, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy számukra a szüleik az anyanyelvi képzést választották. 

A pedagógusok felkészülve már csak a szeptemberi csengetést várják. Jóval a vakáció vége előtt a helyükön voltak, összeültek a módszertani csoportok és tantárgybizottságok, beszámoltak egymásnak a nyári egyetemek, továbbképzések tapasztalatairól, véglegesítették az osztálylétszámot és névsort, összeállították az órarendet, kidolgozták a tanterveket, ellenőrizték a tankönyveket, munkafüzeteket, előkészítették az osztálytermet a tanulók fogadására. Mindannyian örömmel várják a régi és új tanítványaikat.

Minden igyekezetük hiábavaló azonban, ha nem találnak igazi szövetségesekre a szülőkben. Amennyiben a pedagógus és a szülő összefog, egy célt követ, egyetért, nincs, ami megállíthatná őket – és így mindenki jól jár, legfőképpen a gyermek. Tehát a család és az iskola szoros együttműködése a legfőbb prioritás.

A család jelentősége, fontossága minden korban közbeszéd tárgya, de soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban, a 21. század húszas éveiben. A család olyan szerepet tölt be az életünkben, ami semmivel sem pótolható.

A családban megtanulható, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi az anya, az apa és a nagyszülők szerepe. Megtanulható a jó gazdálkodás mibenléte, a pénz szerepe, a beosztás, a beruházások fontossági sorrendje. Megtapasztalható, mi az áldozatvállalás, gondoskodás, összetartás, szeretet, elfogadás, tisztelet.

A munkáról alkotott felfogás, hozzáállás is a családban alakul ki, mint ahogyan az is, hogyan alkotunk véleményt a körülöttünk élő emberekről, hozzátartozókról, idegenekről.

S hogy miért értékelődik fel napjainkban még inkább ez a megtartó szövet? Megfelelő útmutatás nélkül sajnos könnyű eltévelyedni egy olyan világban, ahol – a gyors technológiai fejlődés révén – ennyi inger éri a gyerekeket. Manapság elég egyetlen kattintás, és a fiatalok látják, mi zajlik a kontinens túloldalán. De vajon képesek-e közben figyelmesek maradni a közvetlen környezetükre? Ösztönzi-e őket, hogy önzetlenül tegyenek a saját közösségükért, és hogy társaikkal együttműködve alkossanak, építsenek? Hiszem, ha a szülő és a pedagógus jó példával jár előttük, a válasz igen. A tőlünk kapott szilárd értékrend ugyanis mindig velük marad, hogy a döntő pillanatokban megóvja és jó irányba terelje őket. 

2024-ben a pálya nehezített. Szülőként és pedagógusként is online illúziókkal, csillogó, torz valóságképekkel vagyunk kénytelenek versenyezni, de a harc nem reménytelen. Hiszen az ember – fiatal és idős egyaránt – még ma is elsősorban valóságos élményekre, hús-vér kapcsolódásokra vágyik. Adjuk hát meg gyerekeinknek ezeket az élményeket! Mutassuk meg nekik, hogyan működik a közeli cserkészcsapat, tánccsoport vagy sportklub, s biztassuk őket a részvételre! Hiszen egy lelkes közösség nemcsak megtartja, de fel is emeli az embert. A gyermekeinknek pedig – ahogy azt Goethe, a nagy német klasszicista is megírta – gyökerekre és szárnyakra van szüksége. 

A gyermek – ajándék.  Nem kérte tőlünk az életét, de ha már a sors kegyéből hozzánk került, az élet legnagyobb lehetőségét kaptuk meg általa. Bánjunk hát vele úgy, ahogyan megérdemli. Adjuk meg neki azt, amit csak mi adhatunk meg – szerető, biztonságos hátteret, amelyben megértik, segítik minden élethelyzetben. 

Hétfőn több ezer gyermek lépi át az iskola kapuját. Egyesek először, mások többszöri alkalommal, és vannak, akik az utolsó tanévet kezdik el, mások magasabb szinten folytatják tanulmányaikat, vagy a munka világába lépnek át. 

Egyiküknek sem könnyű. Nem könnyű azoknak a fiatal pedagógusoknak sem, akik a napokban először lépnek tanítványaik elé, hogy a sokéves tanulás után végre a gyakorlatban érvényesítsék tudásukat. 

A siker mindenkinek jár! Kívánom, hogy váljon valóra minden olyan álom és cél; amelyet az ember azokban a magányos pillanatokban tűz ki magának, amikor a jövendőjét tervezgeti. 

Azokról se feledkezzünk meg, akiknek az iskolacsengő ismerős zene marad, de többé nem kötelezi őket sietségre. Ők már megtették a magukét, a hosszú évek tapasztalatát a lelkükben hordják tovább, de ha szükség van rá, szívesen megosztják. Boldog, derűs nyugdíjas éveket kívánok nekik!

Tisztelt Megjelentek!

A magam és a pedagógusszövetség nevében minden pedagógusnak érdeklődő, nyíltszívű gyermekeket, minden szülőnek jó döntéseket és szép pillanatokat a gyermeknevelésben, minden gyermeknek odaadó szülőket és lelkiismeretes nevelőket kívánok az új tanévben!

Ha ez a kívánság maradéktalanul teljesülne, az egész társadalom érezné jótékony hatását. Tegyünk érte, hogy így legyen, mindenki a maga posztján, ki-ki a maga eszközeivel azt, amit meg kell tennünk, hogy ne fogyjon el a gyerekzsivaj a sok évtizedet megélt iskoláinkból!

Ahogy belépünk az új tanév kapuján, emlékezzünk arra, hogy minden nap egy új lehetőséget kínál számunkra. Kívánom, hogy mindannyian nyitott szívvel és elmével vágjunk neki ennek az útnak, és minden magyar iskolára legyen érvényes Kodály Zoltán gondolata:

„Az iskola nem csak a tudás, az emberség otthona is. “

Köszönöm, hogy velünk voltak ezen a tanévnyitó ünnepségen. 

Sok sikert, kitartást és örömöt mindenkinek az előttünk álló tanévhez!   

Nyitva a kapu! Éljen az iskola! 

Ezennel a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák számára a 2024/25- ös tanévet ünnepélyesen megnyitom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Fekete Irén