Az Öregfiúk futballcsapat Baráti Körének meghívására negyedik alkalommal látogattak a korondiak (Székelyföld) Bátorkeszire.
Az 5150 lakosú Korond Hargita megyében található. Korond jeles nagy község Hargita megyében, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén. A település a leghíresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatlan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelődési szerepköre egyre számot tevőbb.
Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
A községközpont idegen forgalmát elsősorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívül, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi építkezések és népszokások tartoznak.
Korondot azonban nemcsak a népművészete teszi vonzóvá, hanem a települést övező csodálatos természeti tényezők is. A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-kő, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős fürdője volt.
Mindezek az adottságok a település sokrétűségét, egyediségét, és idegenforgalmi értékét adják.
A település olyan terület, amely hagyományos értékekkel rendelkezik, és ezáltal Erdély legismertebb központjai közé tartozik. Bár hírnevét elsősorban népművészetének köszönheti, a jelentős természeti források is növelik a falu idegenforgalmi értékét.
Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.
Azt mondják Székelyföldön sokkal épelméjűbb és emberléptékűbb az élet. Az emberek például nem a harmadik autóért gürcölnek, megvannak anélkül is. Nyilván anyagi szempontból sem ugyanaz viszont valamit valamiért, nem lehet mindent anyagiakban mérni. Nagyon drága Székelyföldön is az élet, az emberek sokkal kevesebből élnek, de valahogy tudják ezt méltósággal viselni. Minden megbecsülés az ilyen embereké, mert ez nagyon nagy áldozatokat igényel.
Az emberek konokabbak, ez tény. Viszont a székely egy határőr nép, ha nem lenne ilyen konok és kemény, akkor nem maradt volna meg az évszázadok folyamán. Különben érdekes ez a kettősség: a keménység, a konokság és a vendégszeretet, a segítőkészség.
A székely emberek nem siránkoznak, hanem a pozitív oldalát nézik a dolgoknak. Példa erre az idei tél. Erről azt mondták, hogy: ez a jó, amikor ilyen hideg van, mert ilyenkor megy a vírus. Nézze meg, mínusz 26 fokban senki nem lesz influenzás.
Székelynek születni kell, hiszen ez genetika, ők a napi munkájukkal tesznek nap mint nap Székelyföldért – szülőföldjükért azzal lehet nagyon jó székelyföldivé válni
A tizenöt tagú csoport az elszállásolás után útjuk első állomása a Galambosi szőlőhegy volt, ahol a Pintér- Nátek Pincészetben elfogyasztották az ebédet és megkóstolták a hegy méltán híres borait.
A küldöttséget délután a polgármesteri hivatalban Labancz Roland polgármester is fogadta. Bemutatta a települést, hangsúlyozva azt is, hogy a jövőben örvendetes lenne, ha a két település önkormányzata és a többi civil szervezetek között ezt a baráti találkozókat kibővítenék. Az emberség, a tradíciók és az összefogás mindig is jelen volt a falu életében és a munka mellett összetartó közösséget formál, amelyre kötelező a jövőben építkezni. A találkozón kötetlen beszélgetéssel zárult.
A találkozó első napja a Báthory Presszóban Székelyföld-Felvidék nótaesttel ért véget.
A második nap szőlőhegyi túrával, pincelátogatásokkal indult. Ez azért is vonzó a korondiak számára, mivel településük körzetében nem foglalkoznak szőlőtermesztéssel, így a pincéket sem ismerik.
Ebéd után indultak Nemesócsára, a teremfoci tornára,melyben a focinak igazából csak mellékszerep jut, az eredmény csak sokadlagos. Mert a lényeg sokkal inkább az újra megtalált identitással való töltekezés, az újra egymásra találás magyarként. Ennek eredményével nem érdemes foglalkozni.
A találkozó harmadik napján már látni lehetett a társaságon a fáradtságot, ennek ellenére gazdag program várt a csapatra. Zselízen meglátogatták a Schubert emlékházat és az Esterházy Múzeumot, Oroszkán a hadtörténeti múzeumot, Bényben a templomot és a rotundát, végül a Bélai kastélyt. A halastó partján lehetőségük volt horgászni, halat sütni.
A találkozó kiértékelésére és az eddigi találkozók felelevenítésére szintén a Báthory Presszóban került sor. Majd befejezésképpen az Erdély – Felvidék nótaest második félidejét tartották meg, a végkimerültségig.
„Az utóbbi öt évben – nagymarosi közvetítéssel – Bátorkeszi csapat baráti köre is bekapcsolódott az „erdélyi véráramba”, melyben a focinak igazából csak mellékszerep jut. Néha nem marad más, mint útra kelni, és meg sem állni a maradék hazában, Székelyföldön, hogy egy kicsit kapjunk is, adjunk is, hogy kicsit vegyüljünk a saját fajtánkkal, családunkkal. Évente magyarok ezrei éreznek késztetést arra, hogy Erdélybe utazzanak, és a jól ismert látnivalók megtekintésén túl hosszabb időt ott töltve vérteződjenek fel az erdélyi világban. A közös vacsorák, a közös szekerezés a havasokba, a fazekasműhelyek mélyéről előkerülő pálinkák, a furfangos székely anekdoták, az archaikusan ható, mégis modern (de nem modernista) életmód, az Istennel és hittel kibélelt életek mind olyan világba vezettek el bennünket, ahonnan nehéz szívvel gondoltunk drága jó hazánkra. Viszont újfent megbizonyosodhattunk arról, hogy a valódi értékek mentén szerveződő közösségnek milyen megtartó ereje is van. Nekünk is hasonlókat kell építeni, de azt már Idehaza, mert ugyan szép itt, jó itt, de mégiscsak Itthon van dolgunk. A baráti kör célja, hogy a múltban kötődött futballkapcsolatokon túl a régi és új barátságok újra örömöt hozzanak a hétköznapjainkba. Az évi baráti összejövetelek vidám hangulatban telnek ahol múltról és jelenről egyaránt szó, esik. Ez a közösség mindig is különleges volt, szellemisége az óta is mindannyiunk számára értéket képvisel, építkezünk belőle nap mint nap. A találkozó most is vidám hangulatban telt el, emlékezett vissza a régi időkre, élménybeszámolók és fényképek segítségével elevenítették fel a közösen töltött éveket” – értékelte a találkozót Labancz Béla, főszervező.
A korondi delegáció meleg szívvel és a friss élmények hatása alatt, meghatott búcsúzkodás után indult haza a több mint 800 km-es útra.
Kép és szöveg: Miriák Ferenc
