Egy februárban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában elindult, havi egy alkalommal szervezett beszélgetéssorozatra tette fel a koronát 2025. május 22-én Varga Ágota Balázs Béla-díjas filmrendező és Szécsényi András tudományos kutató. Szécsényi András az oral history, vagyis a beszélgetésekben feltárt – hozzánk legközelebbi történelem sajátosságairól beszélt.
Arról, hogy a „műfaj” az 1980-as évek óta létezik. Hogy komoly nehézség, ugyanakkor előny is ez a fajta előzménynélküliség. Az interjúkészítés hozzájárul múltbeli történelmi traumák megörökítéséhez, feltárásához. Ily módon az elbeszélések során azok feldolgozásához is, hiszen – az interjú során a megszólítottak szembesülve múltjukkal többnyire meg is könnyebbülnek. Mint a műfaj egyik művelője, külön emberi sorsokkal szembesült, időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ezekből annyi legyen, amelyeken keresztül ténylegesen megismerhetővé tud válni a közelmúlt, ám a levéltárban lévő dokumentumok emberközelivé tételében kétségtelenül hasznos segítséget jelentenek.
Foglalkozott a cigány holokauszttal, de az Argentínából az 1990 után hazatelepült Endre Zsigmonddal beszélgetve feldolgozta Endre László belügyi államtitkár életét is. A 2005-ben elkészült film címe: Leszármazottak. A háborús bűnösként 1946-ban elítélt és felakasztott Endre László volt az, aki Baky Lászlóval együtt a magyar közigazgatáson belül Magyarország német megszállását követően központi szerepet játszott a magyar zsidóság deportálásában és ily módon közvetve jelentős részüknek a kiirtásához is hozzájárultak. Természetesen Endre László fia, Endre Zsigmond szerette az édesapját és ebből következően – mentegetni igyekszik, míg Endre László Argentínában élő két unokája – inkább szégyellik, amit a nagyapjuk tett. Ők – bár apjuk ösztönözte őket erre – nem kívánnak Magyarországra visszatérni se. Ez is benne van a filmben.
De itt van a filmrendező 2013-as, A tartótiszt című filmje, amelyben az – azóta már elhunyt beszervező, illetve a megbocsátó és meg nem bocsátó egyháziak egyaránt megszólalnak. Végül számára is megkönnyebbülést jelentett a film – vallotta be később Varga Ágotának. Hasonló helyzetet dolgoz fel a 2017-re elkészült Bokros jelentések című film, ahol a filmrendezőnek a fegyvermegtagadó magyarországi Bokor-közösség tagjait, illetve a tartótisztjüket sikerült szóra bírnia.
A 2020-ra elkészült Megbélyegzetten – 1968 c. filmje egy oroszlányi tizenéves fiatalemberről szól, aki az 1968-as csehszlovákiai emberarcú szocializmus kapcsán azzal a szándékkal ír – barátaival együtt levelet nyugatra, hogy segítséget kapjon a magyarországi szocializmus fegyveres megdöntésére. Mivel a magyar állambiztonság éberen őrködött, hősünk további karrierje megpecsételődött, nem tudott továbbtanulni, amit el is mesél a Vörösmarty Gimnáziumban, amelynek diákjai el is játsszák a történetet a filmben. A beszélgetést vezető Szekér Nóra megjegyezte, hogy amikor a levéltár munkatársaként vitte a filmet tanórákra, középiskolákba vagy egyetemekre, számára meglepetés volt, hogy a diákoknak a film megrendülést okozott, míg a szüleik számára, vagyis az idősebb generáció számára kevésbé.
Ebből is látszik, hogy a múlt feldolgozásának sajátos korlátai vannak – állapították meg a beszélgetés résztvevői. Eleve kevés a múlttal szembesítő kísérlet, és amikor sor kerül rá, az is tud meglepetéseket okozni.
Szekér Nóra elmondása szerint tudjuk, hogy 1945-öt követően Magyarországon 200 ezer ügynök tevékenykedett, ám úgynevezett hatos karton a huszadukról sincs. Sőt, 1956 előtt, de főként az 1980-as évek második felétől kezdve folyamatos iratmegsemmisítés is zajlott, de nem volt ritka, hogy az érintettek hazavitték a teljes anyagot. Ugyanakkor elhalálozásukat követően – nem egy esetben – a rokonaik a teljes anyagot átadták az ÁBTL-nek, ily módon – ugyan esetlegesen, de van, amit történészeknek minden további nélkül lehetőségük van kutatni. Azzal a megkötéssel persze, hogy szexuális szokásaikat, betegségeiket kitakarják.
Kép és szöveg: Gecse Géza/Felvidék.ma