Ivan Gašparovič távozó államfő csokorba gyűjtötte az ország mindenki által jól ismert sikereit és árnyoldalait. Második megbízatási időszaka első s egyben utolsó parlamenti beszédében főként a belpolitikai villongásokat, az extrémizmust, a korrupciót, az igazságszolgáltatás állapotát és a média egy részét bírálta. Dicsérte viszont a kormányt, amely politikai stabilitást és a szociális béke megőrzését biztosítja.
Elmondta azonban, hogy a polgárok toleranciájának is van határa, miközben az ország kulcskérdésének a magas munkanélküliséget nevezte meg, amely hozzájárul a társadalom polarizációjához. Úgy véli, hogy az olcsó munkaerőre épülő gazdaság hosszabb távon nem fenntartható. Ugyancsak kitért a romakérdésre. „A társadalom számára ez időzített bomba” – fogalmazott a köztársasági elnök. A kisebbségi kérdést különben nem igazán érintette a beszédében, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy az elnöki feladatok felsorolásakor az államalkotó nemzet egzisztenciális szükségleteinek védelméről beszélve megemlítette „az összes etnikai csoportot” is. Most is elhangzott az elhíresült szlogen: „Nemzetien gondolkodom, szociálisan érzek. Ez az én krédóm”. Kifejtette, hogy a polgár volt ténykedésének fő objektuma. „A velük való találkozásokból merítettem munkámhoz a szükséges pozitív energiát” ¬– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy idejének felét az emberek között járva töltötte.
Gašparovič rámutatott a társadalomban tapasztalható apátiára is, amelyért a politizálási stílust, a korrupciót, a bíróságok állapotát, a morális válságot, a belső integráció hiányát és nem utolsósorban a sajtót is felelőssé tette. Kiemelte a család és a házasság fontosságát, megjegyezve, hogy állandó nyomás nehezedik rájuk.
A Čentéš-ügy is megjelent az utolsó országértékelő beszédben, azzal a felvezetéssel, hogy máig sokan helytelenítik az államfő eljárását. „Továbbra is szilárd az álláspontom, hogy azon körülmények komplex értékelése után, melyek a főügyészválasztást kísérték, az eljárásom jogilag és politikailag is helyes volt” – fogalmazott a posztjától vasárnap megváló köztársasági elnök. S bár beszédében elhangzott a társadalmi összefogás és a közös vízió kialakításának szükségessége is, ahogyan már megszokhattuk, az ő vízióját ezúttal sem ismerhettük meg.
BA, Felvidék.ma
