A pedagógiában kétféle szeretetről beszélnek: a feltétel nélküli és a feltételes szeretetről. A szülő kicsi gyermekét feltétel nélkül szereti. Akkor is, ha gondot okoz neki, vagy nem érdemli meg. Szereti egyszerűen azért, mert az övé.
Vajon Isten milyen pedagógus velünk szemben? Az évközi 27. vasárnap evangéliumából úgy tűnik, hogy Ő elképesztő bizalmat előlegez. Mindig hisz nekünk. Folytonosan bízik bennünk.
I. A példabeszéd eredeti értelme
1. Rámutat Isten minden emberi meggondolást felülmúló szeretetére
A példabeszédben meghökkentő módon keverednek a valóságos és képtelen, a reális és az abszolút irreális mozzanatok. Az elbeszélés alaphelyzete teljesen valóságos. Galilea termőföldjei Jézus korában nagybirtokosok kezébe kerültek, akik bérlőkkel műveltették meg. A tulajdonos és a bérlők között a feszültség gyakran igen nagy volt. A bérlők szándéka a fiú megölésével is teljesen reális. A palesztinai jog ugyanis úgy rendelkezett, hogy ha egy földbirtokos örökös nélkül hal meg, földje a bérlőkre száll. A bérlőknek tehát valóban érdekük, hogy a szőlősgazda egyetlen fiát megöljék.
Eddig a kép teljesen elfogadható. Mintha csak egy korabeli újságcikk lenne. Itt azonban elérkezünk a példabeszéd másik, képtelen feléhez. Mert micsoda gazda, s főként micsoda apa az, aki így bánik bérlőivel és főként így bánik fiával? Először szolgáit küldi a termésért. Ezeket bántalmazzák, sőt meg is ölik. Azonban nem fordul a hatósághoz, nem hívja a rendőrséget. Nem nyúl erőszakhoz, még csak nem is fenyegetőzik. Másodszor is azt teszi, amivel már egyszer kudarcot vallott: újabb szolgákat küld. De megint hiába. És akkor megfogalmazza a maga esztelen mondatát: „A fiamat csak megbecsülik majd”
Jelenits tanár úr, amikor erről az evangéliumi jelenetről elmélkedett diákjai előtt, egyenesen felkiáltott: „Vigyázz, hiszen ezek a bérlők gyilkosok! Hogy büntetlenül megölhették a szolgákat, és megtorlás helyett újra csak szelíd figyelmeztetéssel találkoztak, az csak növelte támadó kedvüket. Szolgád volt bőven, de fiad csak egy van! Ha őt veszedelem éri, jóvátehetetlen kár ér!” Valóban. Kedvünk volna figyelmeztetni ezt a gyanakvásra, rosszhiszeműségre annyira képtelen embert „Ne tedd!”
Nos, a példabeszéd itt teljesen elrugaszkodik a valószínűség talajáról. De épp itt válik pontos híradássá Istennek minden meggondolást meghaladó szeretetéről. Jézus kinyilatkoztatja nekünk: ilyen az Isten! Erre képes az Isten értünk. Ilyen feltétel nélküli, esztelen szeretettel szeret! Kiszolgáltatja önmagát, lemond hatalmának gyakorlásáról, csakhogy megváltó szeretetét igazolja előttünk.
2. Igazolja Isten végtelen irgalmát
Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a példabeszédben a bűnösök legalább elnyerték méltó büntetésüket, de a valóságban, az üdvtörténetben, ez másként fejeződött be. Mert igaz, hogy az emberiség kivetette magából a Fiút és nagypénteket rendezett. De a folytatás Isten részéről nem a megtorlás volt. Hanem a húsvéti amnesztia, a közkegyelem! Péter apostol Pünkösdkor felszólította az istengyilkosokat: „Az élet szerzőjét ugyan megöltétek. De Isten föltámasztotta Őt a halálból. És még mindig nem fogyott el a türelme. Ha bűnbánatot tartotok és megtértek, bűneitek bocsánatot nyernek. /Ap. Csel. 3, 15-19./
Ez az Isten stílusa! Ez a képtelen jóhiszeműség! Ez a minden emberi józanságot meghaladó irgalom. Aki már ezen sem hatódik meg, akit már Isten végtelen megbocsátó készsége sem változtat meg, annak nincs segítség!
II. A példabeszéd időn átívelő üzenete
Tévedne, aki azt gondolná, hogy mindez valaha régen játszódott le, és Jézus csak a farizeusoknak címezte. Azt sem mondhatjuk, hogy Máté csak a buzgóságukban ellanyhult, gyümölcstelen őskeresztény gyülekezetet akarta figyelmeztetni. Nem. Ez a történet a jelenben is zajlik. Mi is szereplői vagyunk, nekünk is szól.
1. Isten irántunk tanúsított bizalma késztessen megjavulásra
„A Kis lord” című regény főszereplője leszereli, megváltoztatja a kiállhatatlan nagyapa zsugori, zsarnok, gyűlölködő természetét. Ha valaki bízik bennem, talán még én is meg tudok változni! De hát az Isten valóban mindig bízik bennem. Minden gyónás után elhiszi, hogy tényleg meg akarok javulni. Szólítsa elő az Ő bizalma jobbik énemet!
2. Képviseljük Isten szeretetét
Táton a hitoktató élénk színekkel ecsetelte Ninive pusztulásának történetét. A gyerekek óra után végigszaladtak a falu főutcáján és bekiáltoztak a házakba: „Még 40 nap és Tát-Kertváros elpusztul!” Ne kívánjunk pusztulást a bűnösökre! Ne fenyegessünk Isten büntetésével! A megbocsátó, irgalmas Istenről tegyünk tanúságot!
III. Lelkiismeretvizsgálat
Tegyünk fel kérdéseket magunknak:
Hogyan fogadjuk Isten követeit, akik munkánk eredményét, a jócselekedetek gyümölcseit kérik számon tőlünk?
Hogyan fogadjuk a Fiút, aki hozzánk is eljön Isten képtelen szeretetének örömhírével?
Vállaljuk-e ennek a szeretetnek a szolgálatát az emberek között, vagy Isten megérdemelt büntetését kívánjuk a bűnös emberiségre?
Helyesen gondolkodunk Isten türelméről és ítélő igazságáról?
A modern orvostudomány egyik nagy bravúrja a szívátültetés. A beteg szívét kioperálják, és helyette egészséges szívet építenek a szervezetbe. Egyetlen esetben következhet be tragédia: ha a páciens szervezete nem hajlandó befogadni és mint idegen elemet kilöki magából. Akkor nincs segítség!
A Mennyei Atya végtelen szeretettel beleoperálta Szent Fia Szívét az emberiség történelmébe. Vigyázzunk, ki ne lökjük Jézus Krisztust, hanem a jócselekedetek gyümölcseinek beszolgáltatásával bizonyuljunk méltóknak az Isten szőlőjében való további munkálkodásra.
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
