Kőkeszi Ipolynyéktől keletre, Apátújfalutól északnyugatra fekszik, ahogyan errefelé mondják: a „hegyek alatt”. A Palócföldön található Keszi falvak közül elsőként Kukezu szerepelt oklevélben 1135-ben, de ez – mint később kiderült – nem azonos a szóbanforgó helységgel. Györffy György történeti földrajzában olvassuk, hogy „Mivel a mai Kőkeszi az Árpád-korban Keszi néven más birtokosok kezén szerepel, az eredeti Kőkeszi a Kőhegy szőlőkkel borított lábánál épült Keszihóc (Dacsókeszi) kellett legyen”. (1987:208) Kőkeszi első írásos említésének így az 1270-es oklevélben szereplő Kezu alakot kell tekintenünk. (Györffy, 1987:208-209.; Bakács, 1971:145) A község hajdan plébániával rendelkező körjegyzőségi székhely volt. A falunak ma két temetője van.
Az Öreg temető
A község délkeleti részén található Öreg temető régebbi központi keresztje mára már igen megcsonkult. Valószínűleg a XVIII. században emelhették homokkőből. A keresztnek csak a függőleges magas szára áll, rajta a már torz, ugyancsak homőkkőből faragott Krisztus-alakzat, a megváltó jobbra fordított fejével.
Az újabb központi kereszt szürke műkőből készült. A betonalapzaton álló, egyenes szárvégű kereszt oszlopán ez a dedikáció áll: „Isten dicsőségére/ állította/ özv./ Krnács Jánosné/ 1968./ Jézus add, hogy/ hozzád térjek,/ veled haljak,/ veled éljek”. A kereszten ezüstözött vaskorpusz látható, jobbra fordított fejjel, kifeszített karokkal, egymás mellé helyezett két lábszárral.
A temetőben több régi sírjel is látható még, köztük a protestáns Bende András egykori földbirtokos szomorúfüzes vörös márvány sírköve.
Az Új temető
A település északnyugati felében kialakított Új temetőnek is van központi keresztje. Mint adatközlőm elmondta, ezt „Kmetty Vince bácsi rendezte a hívek összeadakozásából”. (Kosík Bertalanné Nászali Ilona, 1940) Ez egy kétlépcsős talapzat felfelé keskenyedő oszlopfőjén álló egyenes szárvégű szürkés műkőkereszt. Ezüstös vaskorpuszának Krisztus-feje jobbra fordított, ágyéktakarója fehér. A kereszt oszlopának dedikációja így szól: „Isten dicsőségére/ halottaink üdvére/ 1973″.
Ebben a temetőben nyugszik a falu hajdani népszerű és kedvelt papja, Alár István plébános. Márvány síremlékének keresztjén ezüstözött vaskorpusz függ, a téglalap alakú márványtáblán pedig ezt olvassuk: „Itt várja a feltámadás napját/ Alár István plébános/ 1911-1974″. Arcképe alatt ez a szentírási idézet áll: „Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál,/ aki életét adja barátaiért”(Jn.15./13.)
A másik kőkeszi pap, Fodor Jenő plébános (1867-1927) fekete márvány obeliszkje is itt áll. Rajta keresztjel, kehely, könyv és stóla, illetve egy Krisztus-fej és virágmotívumok. A sírjel készítőjének és helyének szignója is olvasható: Fellner M./É.Újvár.
Lipcsey Sándor (1890-1955) sírhelyét egy fehér márványlap, Petróczy Sándor kanonokét pedig egy szép kovácsoltvas kereszt jelöli.
A temetőkben több régi sírjelet is találunk, köztük például INRI-feliratos, díszített szárvégű öntött vaskeresztet. Az újabb sírköveket pedig gyakran díszítik porcelán Krisztus-fejjel, gravírozással vagy az elhunyt képével.
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52695,52649,52290,52267,52006,52002,51875,51874,51873,51869″}
