Emlékezünk a kezdetekre és ez a fajta visszatekintés egyben bizonyságtétel azoknak, akik nem voltak ott a kezdeteknél.
Tizenöt évvel ezelőtt, 2000. május 14-én ünnepélyes keretek között lett átadva és felszentelve a jókai Jó Pásztor Háza Gyermekotthon.
A kapunyitási ünnepségre több száz vendég érkezett, sokan Németországból, azokból a gyülekezetekből, amelyek adományaikkal segítették magának az otthonnak a rekonstrukcióját és a kezdeti kiadások fedezését. Az ünnepi szertartáson az igehirdetés szolgálatát a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház akkori püspöke, dr. Erdélyi Géza végezte. Az ünnepélyes kapunyitásra ma már csak kevesen emlékeznek, hiszen a gyermekotthon munkatársi közössége is csaknem teljesen kicserélődött, az akkori gyermekek felnőttek és már rég elhagyták az otthon falait és az adakozó kedvű testvérek közül is sokan elhagyták már ezt a múlandó világot. (Az akkori jelenlévők közül már eltávozott az otthon társalapítója Uwe-Martin Schmidt missziós lelkész, Dr. Mikó Jenő pozsonyi lelkész, egykori püspök, Herbert Becker, a Neukirchener Mission egykori vezetője, Hippel Armin németországi missziós prédikátor és Puskás Ferenc, a jókai gyülekezet egykori igehirdetője.)
Tizenöt év noha nem nagy idő, de nekünk itt a Jó Pásztor Házában mégis hosszú időnek tűnik, mert a tizenöt évvel ezelőtt elkezdett gyermekvédelmi és gyámügyi szolgálatunk azóta is permanens módon zajlik. Tehát nincs „uborkaszezon”, vagy kényszerpihenő, hiszen Isten gondviselő kegyelme sem korlátozódik bizonyos időszakra, vagy napokra, hanem az állandó és örök, így megtapasztalható a nap husszonnégy órájában.
Gyermekek érkeztek és gyermekek távoztak. Sokan örömmel lépték át az otthon kapuit, mert bíztak abban, hogy itt átmeneti otthonra lelnek, de ma már egyre többen vannak olyanok, akik sírva érkeznek, mert számukra jobb lenne abban a közegben, ahol nincsenek megteremtve még az alapvető életfeltételek sem.
Az elmúlt tizenöt évet nehéz lenne egy lapon értékelni, szakmailag szinte lehetetlen is, mert amint az életnek az egyik jele a fejlődés, aképpen a Jó Pásztor Háza mint intézmény szintén egy nagy kontinuális fejlődésen megy keresztül. Az elmúlt tizenöt év alatt is gazdagodtunk, felújításokat hajtottunk véghez, korszerűsítettünk, modernizáltunk, új infrastruktúrával láttuk el az otthont. A hazai könyv- és számviteli előírásoknak és rendelkezéseknek eleget téve a gyermekotthont működtető Jó Pásztor nyereség nélküli szervezet könyvelése átlátható és transzparens, évente független auditor hitelesíti azt. Szakmai téren az egyes hivatalokkal, szervezetekkel és intézményekkel korrekt kapcsolatot tartunk fenn, mivel a kapcsolattartás elengedhetetlen része annak a multidiszciplináris együttműködésnek, amely a gyermekek maximális fejlődését, szocializációját és a róluk való sokrétű gondoskodást hivatott előmozdítani. A 2005-ben Szlovákiában érvénybe lépett gyámügyi törvény alapján a jókai gyermekotthon akkreditált intézményként működik, immár harmadik alkalommal kaptunk engedélyt arra, hogy az érvényben lévő jogszabály alapján gyámügyi és gyermekvédelmi szolgálatot végezzünk a bírósági döntések alapján hozzánk került gyermekek pótgondoskodása érdekében.
Tizenöt év eltelt a kapunyitás óta, de az Úr Jézus Krisztus szavait komolyan véve továbbra is valljuk, hogy szolgálatunknak, nevelői munkánknak akkor van értelme, ha minden egyes tevékenységünkre és minden egyes nálunk zajló eseményre és jelenségre vertikális szemszögből tekintünk. Jézus maga mondja: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk 9.37) Tizenöt év tapasztalata az, hogy az Úr nem a „kékszemű, aranyos és okos” kisgyermekeket küldi, hogy mi azokat az ő nevében neveljük, hanem az ő nevében fogadjuk be azokat, akik sokszor a saját családjaik számára is elviselhetetlenek. A mai családokban sokszor a szülő számára terhet és nyűgöt jelent a gyermek, hiszen az ilyen szülőknek még magukat sincs erejük elhordozni. Gyermekek érkeznek hozzánk, akiknél rövid időn belül diagnosztizálható a figyelemzavar és a hiperaktivitás. A szomatikus rendellenességek mellett egyre többen magzati alkohol szindrómával /Foetal Alcohol Syndrome/ érkeznek, mivel a diszfunkcionális családokban az anyák zöme a terhesség ideje alatt is alkoholizál és dohányzik. Sajnálatos az a jelenség is, amikor a hozzánk került gyermeknek elvonási tünetei vannak és ez a jelenség determinálja annak egész további sorsát. Jézus nevében fogadjuk be azokat a gyermekeket is, akik gyakorlatilag analfabéták – noha egy információs társadalomban élünk, – hit által gondoskodunk azokról a gyermekekről is, akik önerőből nem tudnak megszabadulni megkötözöttségeikből, így sztereotip, repetetiv, szűk körű aktivitásaiktól és érdeklődésüktől. Fejlődésüknek progresszívnek kellene lennie, azonban emocionális és szociális zavaraik nagyban gátolják komplex fejlődésüket, nevelhetőségüket és társadalmi integrációjukat. Ehhez fékező tényezőként hozzájárul még posztmodern világunk hedonista életszemlélete és a virtuális világ kísértése, amely megfertőzi még a legkisebb gyermekek lelkét is.
Tizenöt éves a jókai gyermekotthon, hálásak vagyunk, mert emlékezhetünk, hálára indít maga az a tény is, hogy a Jó Pásztor Háza nem állami intézményként komoly tényezőként van jelen a hazai gyámügyi munkában és maga az intézmény ezidáig számtalan egyetemi hallgatónak biztosított a szakmai gyakorlat megszerzéséhez lehetőséget. Ahhoz, hogy Jézus nevében fogadjuk be a jelen társadalom kicsinyeit, – mindazokat akikről nem tudnak vagy nem akarnak saját családjaikban gondoskodni – ahhoz szakmai felkészülés és fejlődés szükséges. Ugyanakkor a mindennapok megéléséhez és magához a szolgálat végzéséhez pedig alázat és elkötelezettség szükségeltetik, ennek pedig élő és dinamikus hitből kell fakadnia.
A tizenöt éves évforduló alkalmából nem rendezünk nagyszabású ünnepséget. Csendes, családi hangulatú megemlékezést tartunk, amely nélkülözni fogja a pompát és a fennköltséget. Emlékezni fogunk azokra is, akik már nincsenek közöttünk, így a gyermekotthon alapítójára Uwe-Martin Schmidt missziós lelkészre is, akit immár hét esztendeje nélkülözünk. Testben már nincs közöttünk, de az általa megfogalmazott szervezeti és működési alapelveket és egyéb rendelkezéseket továbbra is tiszteletben tartjuk, szellemi hagyatékát ápoljuk, amely reménységünk szerint bizonyságtétel lehet sokak számára.
Dr. Ravasz László püspök gondolatai a családról abban inspirálnak bennünket, ha már gyermekeink nem élvezhetik a családi fészek melegét, de megtérve mindabból az állapotból amelyben vannak, lehetnek új emberekké, lehetőségük van mássá, jobbá,. emberebbé, egyszóval krisztusivá lenni. És az ilyen krisztusi élet mer majd családot vállalni, felvállalni és elhordozni másokat, hiszen „a család az ember számára az a legkisebb közösség, ahol megéli a mindennapjait, leéli az életét, vagy mondhatnánk azt is, hogy a család az a legkisebb gyülekezet, ahol az ember gyakorolhatja hitét, a legőszintébben és a legszemélyesebben lehet hívő.”
Dr. Gasparecz Tihamér, reformata.sk/Felvidék.ma
A szerző lelkigondozó, szociálpedagógus, gyámügyi felelős személy
