A szőgyéni Bokor Rékával, a Jóvilágvan zenekar énekesével a Gombaszögi Nyári Táborban beszélgettünk. Mint megtudtuk, legközelebbi fellépésük Tusványoson, a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban lesz július 24-én.
„A zenekar 2007-ben alakult Párkányban, tagjai más-más műfajokkal kísérletezve, érzelmekkel, a dalszövegek képi kifejezésével törekednek művészi önállóságra. A ‘jóvilágvan’ elektronikus káosz, a mai értelemben vett rockzene, underground kultúra elemeivel, pszichedelikus pop, illetve népzene keveréke.” (forrás: https://jovilagvan.bandcamp.com/ )
Mit lehet tudni a zenekarról? Hogyan alakult meg?
Tudtuk, hogy Párkányban kit kell megszólítani. Nagyon pezsgő ott a zenei élet. Van zeneiskola és sok – sok fiatalt látni gitárral a hátán kóborolni. A srácok ismerték egymást még a gimis zenekarból, úgyhogy végül is Trencsík Pál, akinek az ötlete volt a zenekar létrehozása, szólt nekik. Így jöttünk össze, s azóta immár a nyolcadik évünket tapossuk a fiúkkal. Tulajdonképpen majdnem sikerült megőrizni az eredeti felállást. Voltak azonban tagcserék, s visszajött az eredeti dobosunk.
Milyen zenét játszanak?
A zene még most is alakul. Nem mondanám, hogy ilyen, vagy olyan zenét játszik a Jóvilágvan, hanem nagyon érződik az egyes dalokon, hogy épp milyen részében járunk a tanulási folyamatnak, és az életünknek is. A stílus úgy alakul, ahogy hetünkből összegyúródik. Folyamatosan csiszolódunk. Régen például sokkal nehezebb volt megírni egy dalt, kitalálni, hogyan lesz jó. Most már, így nyolc év után igazi csapatmunka zajlik.
A megalakulás óta milyen nagyobb városokban voltak fellépéseik?
Ez idő alatt Szlovákiában már sok helyen megfordultunk. Hatodik alkalommal lépünk fel a Gombaszögi Nyári Táborban. Akkor is itt voltunk, amikor kis rendezvény volt, és gyakorlatilag a koncertjeinkről láttuk növekedeni a tábort. Végül annyira beleszerettünk, hogy itt táborozunk, sátorozunk mi is. Magyarországon Budapesten, Szegeden, Esztergomban, Sopronban álltunk színpadra, de voltunk Brünnben, Prágában, Nižný Labor-ban, Moszkvában, Lendván… és Tusványosra fogunk menni.
Milyen rendezvényeken lépnek fel szívesebben?
Mindegyik rendezvény teljesen más. Nagyon szeretjük a fesztiválszínpadokat, mert tágasak, elfér rajtuk a felszerelés, jók a fényeffektusok, viszont távol van a közönség, és általában a nagy fesztiválokon nagyon gyorsan kell pakolni. Míg egy csendes, nyári fesztiválocskán van idő felhurcolkodni, s közeli a közönség. Azt is imádjuk. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is. Inkább csak az előnyökre koncentrálunk.
Melyik fellépésük a legkedvesebb, a legemlékezetesebb?
A tavalyi gombaszögi fellépésünk, amikor abbahagytuk a zenélést, a közönség pedig énekelte a dalt. Ez egy hihetetlen élmény volt.
Mit tart a zenekar a legnagyobb sikerének?
A legnagyobb sikernek azt, hogy vagyunk, hogy együtt vagyunk így heten, és túl tudunk lépni a problémákon. Az lenne a legnagyobb siker, ha a harmadik albumot össze tudnánk hozni.
És hol tart a harmadik album?
A harmadik lemez előkészületeit megnehezítette a Levegő című dal elkészítése, melyben hathónapi munkánk van, viszont a nyáron már írogatjuk a dalokat. Van öt – hat félkész állapotban, s szerintem télen várható az új album.
Hogyan jött létre a Levegő című ének?
A Gombaszögi Nyári Tábor himnuszának ötlete még tavaly novemberben merült fel. Csak úgy kipattant a fejemből, hogy milyen jó volna, ha a felvidéki zenészek együtt alkotnának valamit. Ismerünk pár énekest, zenészt és megszólítottuk őket. Végül húsz zenész működött közre a himnusz elkészítésében. Borzasztóan örülünk neki, és úgy érzem, hogy mindenki részt vett benne. A munkafolyamat és az eredmény is ezt mutatja.
Mik a későbbi tervek?
A harmadik lemez most a legközelebbi célunk. Későbbiek pedig a saját zenekari furgon, saját stúdió, ahol próba közben fel is tudnánk venni a dalokat jó minőségben.
Mennyire összeegyeztethető a civil és a zenész életmód?
Nehezen. Több helyen élünk, valaki Budapesten, valaki Párkányban. Munka után, hétköznap megoldani egy háromórás próbát, az általában komoly kihívást jelent.
Köszönjük a beszélgetést. S további sok sikert kívánunk!
Beke Beáta, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”41406,47146,51165,55089″}
