Iveta Radičová a szlovák ellenzéki pártok, beleértve a Magyar Koalíció Pártját is,  köztársaságielnök-jelöltje. A jövő nyáron esedékes közvetlen szlovák elnökválasztáson ő a jelenlegi államfő, Ivan Gašparovič legfőbb vetélytársa. Hogyan vélekedik a két ország jelenlegi viszonyáról a legnagyobb szlovák ellenzéki párt alelnöke?

Különbséget lát Iveta Radičová a politikai illetve a mindennapi élet között. A polgárok viszonyát kielégítőnek, barátinak tartja. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Szlovákiában élő magyar ajkúak 70 százaléka büszkén vállalja fel szlovák állampolgárságát. Véleménye szerint ez azt bizonyítja, hogy az emberek kölcsönös viszonyában nem állt be gyökeres változás. Barátilag viszonyulnak egymáshoz. Az elnökjelölt azt tapasztalja, hogy Szlovákiában az embereket jelenleg nem a nemzetiségi, etnikai alapon való megosztottság jellemzi, hanem az, hogy egyforma problémákkal kell szembenézniük, ezeket közösen kell orvosolni. Talán még érzékenyen érinti a Magyar Köztársaság lakosait.

Radičová gondol itt a globális pénzügyi válság hatásaira. Az embereket más gondok, más örömök foglalkoztatják, mint ami a politika szintjén megnyilvánul. Itt a feszültség aggasztó mértékű növekedése tapasztalható, és olyan konfliktusok kerülnek a felszínre, melyek a politika rendelkezésre álló eszközeivel orvosolhatók lennének. Ezt egyrészt minden bizonnyal az okozza, hogy a szélsőséges csoportok kihasználják a kínálkozó lehetőséget és felkorbácsolják a nemzeti érzületet. Ezáltal láthatóvá válnak, másrészt a politikusok jelentős része hasonló húrokat penget. E két törekvés egyesülésével egy erősnek tűnő irányvonal rajzolódik ki, mely főképp a politikában hallatja hangját.

1995-ben a két ország között született egy fontos nemzetközi szerződés, és a jelölt meg van győződve afelől, hogy a kölcsönös viszony rendezése érdekében ennek kellene érvényt szerezni. Úgy véli, a magyar-szlovák bizottságokra hárul az a feladat, hogy a szerződés egyes pontjait átültessék a mindennapi életbe. Amíg léteznek etnikai alapon szerveződő politikai pártok, mindig fennáll a veszélye annak, hogy ez a téma fogja behatárolni tevékenységüket. A jelenlegi helyzet kialakulásához az vezett, hogy ismét a kisebbségek jogi helyzete, status quoja került előtérbe. A Magyar Köztársaságban éppúgy, mint a Szlovák Köztársaságban is legyen szó akár Pilisszentkeresztről, akár pedig a magyar nyelvű tankönyvekről.

Ez is egy megközelítési lehetőség, a történelem számos példával igazolja, hogy éppen a gazdasági visszaesés vagy válság idején törnek felszínre a különféle szélsőséges nézetek. A kedvezőtlen gazdasági helyzet ugyanis jó termőtalaja a nacionalista eszméknek, azt is mondhatnám, kisérőjelensége. mintha egyszerű használati utasítást adnának az emberek kezébe, miképp oldják meg egy csapásra a hosszú távú problémákat, melyeket nem lehet az egyik napról a másikra orvosolni. A politikusok kezében a nemzetiségi ellentétek szítása pedig gyakorta olyan eszköz, mellyel az országot sújtó valós problémákat leplezhetik.

Iveta Radičova meggyőződése, hogy a két ország elnöke érdemben tudna tenni azért, hogy a két nemzet egyetértésben éljen egymás mellett. Megfelelő kommunikációval, nem hivatalos találkozókkal illetve magasabb szintű eszmecserével szorosabbra lehetne fűzni a viszonyt. Ugyanakkor a jelölt fontosnak tartja a már említett közös bizottságok működését, illetve a két ország közötti szerződésben foglaltak gyakorlatba történő átültetését. Rá kell majd kérdezni, mit végeztek eddig, hol a probléma gyökere, és milyen intézkedéseket kell tennünk, hogy a szerződés érdemben szolgálja a két ország lakosait.

DunaTV