Nehéz visszaadni azt az arckifejezést, amit a szentatyán láttam, amikor egyenként csókolt végig nyolcszáz leprást, mindenféle félelem nélkül, vagy amikor végigjárta Jézus útját a szentföldön, időnként megállva, imádkozva.
Ezek azok a gesztusai, amelyekről sokan nem tudnak, és amelyeket mindenképpen szerettem volna elmondani a könyvemben – fogalmazott Arturo Mari, a Vatikán egykori fotográfusa, akinek II. János Pálról szóló kötetét kedden mutatták be az Ybl-palotában. A Heti Válasz gondozásában megjelent Találkozunk a paradicsomban című könyv a Karol Wojtyla mellett töltött évtizedek szellemi és lelki élményeit, s természetesen gazdag képanyagát tárja az olvasó elé a lengyel egyházfő pápává választásának harmincadik évfordulóján.
Ötvenkét éven át dolgozott Arturo Mari a Vatikánban fotográfusként, XII. Piustól kezdve összesen hat pápának volt közvetlen munkatársa, de a leghosszabb időt, csaknem harminc esztendőt II. János Pál mellett töltötte el, akire saját bevallása szerint olyan szeretettel gondol, mint saját apjára. Vele járta be az egész világot, 108 olaszországi és 104 interkontinentális útra kísérte el, s a hivatalos dokumentáción kívül alkalma nyílt jó néhány személyes pillanat megörökítésére is. Mindemellett Karol Wojtyla mégis talán személyes életére tette a legmeghatározóbb hatást, az Arturo Mari számára legkedvesebb felvételen az egyházfő a fotós feleségével látható, és saját bevallása szerint azért sem tud elég hálás lenni II. János Pálnak, hogy fiát elindította a papi hivatás útján.
Az utolsó képet a húsvétkor kis kápolnájában bemutatott szentmisén készíthette róla, azon, amelynek végeztével az ablakból üdvözölte az összegyűlt, érte imádkozó fiatalok ezreit. – Amikor az ablakhoz lépett, áldást akart osztani, de elment a hangja. Nem a hangszálai mondták fel a szolgálatot, a meghatottságtól nem jött ki hang a torkán. Én ott álltam mögötte, és nekem is patakzottak a könnyeim – mondta el a fotós, akitől halálos ágyán búcsúzott el a lengyel egyházfő.
Sashegyi Zsófia, Magyar Nemzet
