A digitális ipari forradalom sok mindent átír. Abban reménykedem, hogy az embereket nem fogja totálisan átírni. Bár az előjelek elég zavarosak. Mögöttem hetvenhét év modern, posztmodern hazai és külföldi világának dús tapasztalataival, naponta beleütközöm olyan üvegfalakba, amelyek fájdalom okozóan visszaütnek.

De csodákat is látok. Például azt, hogy amikor elkezdek az MI (mesterséges intelligencia) alkalmazásokkal beszélgetni, annyi jót írnak le másokról és rólam is, káromkodás és szitkozódás, nyelvi kardcsörtetés nélkül, hogy ez felér egy kiadós nyári üdüléssel (miközben azt is tudom, hogy ugyanezt a MI-t rettenetes emberellenes dolgokra is fel lehet használni).

Mai történelem korszakolásunk is megváltozik. Olvasatomban a Kr. előtt és Kr. után klasszikus tagolás mellé bejön a mesterséges intelligencia előtti (MI. e.) és alatti (MI. a.) korban születettek kategóriája. A MI. e.  csoporthoz tartoznak az 1920-1939 közöttiek, a Baby Boom-korszakbeliek, akik 1940-1959 között születtek. Az X generáció 1960-1979 közöttiekkel. Utánuk már a MI. a. korszakbeliek jönnek, az Y generáció, a 1980-1995 közöttiek, a Z generáció, a 1996-2007 közöttiek, s az  Alfa generáció, a 2007 utániak. A MI. e. és a MI. a. időtartományban születettek köréből való az alábbi két eset.

Minap az egyik bevásárlóközpont pénztáránál álltam sorba. Betolta magát elém egy hústorony, becslésem szerint az Y generációból. Fülében mobiljához csatlakoztatott fülhallgatóval, és hangosan, már kiabálva telefonált. Üzleti dolgokról, rendelkezve. Tudatva így mindenkivel: ő főnök!  Amikor a sor elé vágódott, hiába szóltak rá, fölényesen, digitális gőggel tett ránk, majd a pénztárosnővel is úgy kommunikált, hogy közben mondta a magáét. Az üres bevásárlókosarat úgy vágta a többi közé, hogy két hölgy fölött átterpeszkedve ejtette le azt a többi fölé.

Digitális viselkedési analfabétizmus. Eltöprengtem: hogyan viselkedhet a munkahelyén, családjában?

Más: külföldi reptér utasvárója. Tagbaszakadt pasi, feleség és három kiskorú gyermek. Németül beszélgettek, majd magyarul – káromkodva. Semmi és senki nem törte meg a nyelvi és viselkedési barbárság korát: hallhatóan vegzálta feleségét, majd a papírjait odahajította szitkozódva a lába elé. Égett a lelkem, de talán még az arcom is. Micsoda reklám viselkedéskultúránknak, pontosabban hiányának.

Azon töprengek ilyenkor: vajon ők melyik Magyarországhoz tartoznak? A közel 4 millió keresztyén közé vagy a többségében magukat vallástalannak tartók közé? És ha a keresztyének közé, ez ugyan miben mutatkozik meg?

S akik a vallástalanok közé jelölték be magukat, azok között hány és hány olyan van, aki hozzám hasonlóan felkapja a vizet az ilyen viselkedési barbárság láttán! Mintha a statisztikai adatok nem követnék le az igazi és mélyebb változásokat, amelyek két cenzus között hatalmas impulzusokat mutatnak pozitív és negatív irányban.

A határvonalak is szétesnek, elszakadnak. Mintha a generációs jellegzetességek mentén, generációközi, generációk fölötti kategóriaként jelenne meg a magyar viselkedéskultúra két nagy tábora: az egyiket a magatartásbeli analfabéták, digitális kori őslények faragatlan, sőt erre még rátarti tábora alkotja.

A másikat a különböző generációkban is fellelhető, mégis valamiféle minimamoráliához ragaszkodók. A szellemi, lelki, viselkedési minimumot képviselők.

Ők azok, akiket a Szellem-kupola, Lélek-kupola alá tartozóknak neveznék. Merem remélni, hogy a csendesebb többség ilyen. Szellem-kupolás, Lélek-kupolás önvédelem, védelem, oltalom alá tartozók, ennek igényességével.

Akik még a mesterséges intelligencia udvarias szövegezéseiből is tanulnak – nyelvhasználati, kommunikációs igényességet.

Két Lélek-kupolás alkotó üzenete

Ők azok, akik Wass Alberttel képesek meghallani a hangtalan szavakat, tiltakozásokat, a tiszta minőség szennytelen revolúcióját. „És üzenem mindenkinek,/testvérnek, rokonnak, idegennek,/ gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,/annak, akit a fájás űz és annak,/kinek kezéhez vércseppek tapadnak:/vigyázzatok és imádkozzatok!/Valahol fönt a magos ég alatt/mozdulnak már lassan a csillagok./S a víz szalad és csak a kő marad,/a kő marad.//Maradnak az igazak és a jók./A tiszták és békességesek./Erdők, hegyek, tanok és emberek./Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!//Likasszák már az égben fönt a rostát/s a csillagok tengelyét olajozzák/szorgalmas angyalok./És lészen csillagfordulás megint,/és miként hirdeti a Biblia:/megméretik az embernek fia/s ki mint vetett, azonképpen arat”.

A történelem végéig érvényben maradó magas Lélek- és Szellem-kupola alá húzódók között volt ő is. Digitális korunkra is érvényes szellem-erkölcsi igényességgel és érvényességgel írta: „Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok. S a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint”. Ma is van. Még a csillagok is elfordulnak, lefordulnak a viselkedési analfabéták tömegei fölül. Wass Albert sem fenyegetőzve, de oltalmazó féltéssel írta: Vigyázzatok és imádkozzatok!

S most egy csodálatos kultúresztéta protestáns újságíróról, katonaorvosról, és évtizedekkel ezelőtt sokmilliós példányban, több nyelven megjelent könyvéről. Ő a maga korában szintén a Lélek-, Szellem-kupola fénylő védelmében írta meg a hatalmi hitványságok ellenében látásait. Peter Bamm egyik lenyűgöző könyvében, a Frühe Stätte der Christenheit-ben (1960) így írt: „A nyugati keresztyénség elfelejtette, hogy történelmének első századai az Égei-tenger és Észak-Afrika tájain játszódtak. A mai Európa határairól dél, délnyugat felé tekintve rápillanthatunk lelki szemeinkkel a korai századok keresztyén-görög világára. Szíriára, szent helyeivel az akkori Palesztinában. Kis-Ázsiára, ahol János apostol az első hét gyülekezetet alapította, amiről a Jelenések eleje szól. Egyiptomra, amelynek első pusztai kolostoraiban a keresztyén imalelkiség felvirágzott. Észak-Afrikára, ahol Augustinus, a legnagyobb ókori keresztyén tanító működött Karthágó közelében. Azok a vidékek voltak ezek, ahol Nyugat kultúrája és szellemisége az első gyönyörű keresztyén virágokat bontakoztatta ki: Efezus, Tarzusz, Antióchia, Jeruzsálem, Alexandria, Filippi, az Athosz-hegy kolostora, Róma – a történelem fantasztikusan színes szőnyege az emlékezők lábai előtt. Micsoda kontinens! Hogyan fog kinézni ez a világ ezer év, száz év, tíz év múlva – vagy holnapután?” (ford. drbl).

Ez azokon fog múlni, akik a Szellem és a Lélek kupolája alá tartoznak tudatosan, vagy ösztönösen. Akik érzik: lészen csillagfordulás.

Van. Mindig van. Hova állunk? – ez a fő kérdés! A tudatosan barbárosodók vagy a Lélek-kupolások közé? És mit fog támogatni oktatásunk, az újabb generációk csendes többsége? Csillagfordulásban élünk – adja az Örök Szellem, az Isten Szent Lelke, hogy jó irányba forduljunk és fordítsuk nemzetünket, családjainkat – önmagunkat!

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma